Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes korábban azt mondta: 2014-től az új képviselők fele listáról, fele pedig egyéniként kerülhet be a parlamentbe, a listára pedig a külföldön élő magyar állampolgárok is szavazhatnának. A KDNP elnöke szerint ugyanarra a pártlistára szavazhatnak majd Budapesten, Nagyváradon, de a tengerentúlon is. Semjén számításai szerint a ciklus végéig körülbelül 250 ezer új magyar állampolgár szavazhat majd, ami azonban – vélte a kormányfőhelyettes – nem fogja érdemben befolyásolni a választási eredményt.

A KDNP elnökének ebben vélhetően igaza van, legalábbis akkor, ha a határon túliak valóban ugyanarra a közös országos listára szavazhatnak majd az új választási rendszerben. Lapunk számításai szerint ugyanis még akkor sem jelent kiugró elmozdulást, ha mind a kétszázötvenezer voks ugyanarra a pártra, például a Fideszre fog érkezni. A 2010-es választási eredményeket (amelyek a jelenlegi kormánypárt támogatottságát illetően meglehetősen egyedi volt) újraszámoljuk 250 ezer további fideszes, listás szavazattal, úgy az alig öt további mandátumot jelentene a Fidesznek.

Ennél érdekesebb talán, ha a Fidesz által bevezetni tervezett (teljességében még nem ismert) új választási rendszerben allokáljuk a mandátumokat. Pontos számításokat a rendszer teljes ismerete (például: körzethatárok, bejutási küszöb) nélkül nem lehet végezni, de az eredmény így is megmutatja az arányokat. Eszerint a Fidesz 100+100 mandátumos szisztémájában 250 ezer további fideszes listás szavazat még kompenzációval is mindössze két pluszmandátumot jelentene a kormánypártnak. Az MSZP által szorgalmazott tisztán listás és az LMP által vázolt kompenzációs rendszerben pedig tulajdonképpen egyáltalán nem változtatna az eredményen, ha beforgatnák a listás voksok közé a határon túliakét.

A konfliktus tehát nem is itt van/lesz a rendszerben, hanem abban, ha az aktuális győztes kormánytöbbsége, koalíciókötési kényszere múlik egy-egy mandátumon, amit viszont a határon túli voksok már befolyásolhatnak. Ez ugyanis épp a szisztéma sajátossága miatt visszavezethető lesz, ez pedig okot adhat a bűnbakkeresésre. Különösen úgy, hogy a Medián legutóbbi felmérése szerint még a fideszes szimpatizánsok relatív többsége sem adna szavazati jogot a kettős állampolgárság mellé.

„Ahol választójog van, ott politikai megosztottság is van, ezt kizárni nem lehet és nem is szükséges: politikai versengésnek csak tényleges választási lehetőség mellett van értelme”– fogalmazott lapunknak László Róbert. A Political Capital választási szakértője rámutatott: a mandátumok minél nagyobb arányára vannak hatással a külhoni szavazók, annál inkább kiéleződhetnek az ellentétek mind a határon túli magyar közösségeken belül, mind a határon inneni és túli magyarok között. „A választójog alanyi jogon való megadásának ez a legfőbb kockázata: a nemzetegyesítési céllal foganatosított intézkedés könnyen fordítva sülhet el, ha belföldön tömegek érzik úgy, hogy nem is maguk döntenek saját sorsukról.

Mivel határon túli politikai közvélemény-kutatásokról nincs tudomásunk, nem tudhatjuk, mekkora az esélye annak, hogy egy ilyen választási szituáció előálljon. Kérdés, hogy a Fideszben hogyan viszonyulnak ehhez a problémához. Ha úgy ítélik meg, ez számukra kedvező kimenetelű lehet, akkor az a forgatókönyv a legvalószínűbb, hogy ugyanarra az országos listára szavazhatunk határon innen és túl. Ha felmérik annak kockázatát, hogy mindez akár számukra is kedvezőtlen eredményt hozhat, akkor jöhet szóba, hogy extra mandátumokat tartanak fenn a külhoniak számára” – fogalmazott László Róbert.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint az új, határon túli állampolgárok választói magatartását nagyon nehéz előre modellezni, legfeljebb a leegyszerűsített politikai retorika kezeli őket egységes szavazói tömbként. „Mindenekelőtt nem tudható pontosan, hányan szereznek majd állampolgárságot, habár a kormányzati becslések 300 ezer közeli számról szólnak. Az érintettek másrészt nem feltétlenül tudnak – technikai okokból – vagy akarnak majd élni választójogukkal. Ha például valaki nem elsősorban identitása miatt szerez magyar állampolgárságot, egyáltalán nem biztos, hogy élni akar jogaival. Végül a határon túli magyarok közül újonnan állampolgárságot szerző, aktív választópolgárok pártpreferenciájáról, ismereteink szerint, nem készült kutatás és a sok változó feltétel miatt nagyon nehéz is lenne három évvel a választások előtt ilyen vizsgálatot lefolytatni” – fogalmazott lapunknak az elemző.

Mráz hangsúlyozta, nem lehet minden újonnan állampolgárságot szerzett személy potenciális Fidesz–KDNP-szavazó. „Egyrészt a Jobbiknak is lehetnek potenciális támogatói, másrészt ismert, hogy a szomszédos országok magyar pártjai – amelyek az RMDSZ vagy a Híd-Most esetében – számottevő támogatottsággal is rendelkeznek, nem a kormánypárt szövetségesei. Nem valószínű, hogy a Fidesz támogatását ajánlanák szavazóiknak. Az sem zárható ki, hogy a szavazói passzivitást választják többen, a határon túli magyarok lakta területeken a belpolitikai kampány exportja sem feltétlenül válthat ki fokozott érdeklődést. A politikai pártok határon túli magyar választópolgárok szavazatait mindenáron kiaknázó kampánystratégiája pedig könnyen ellenszenvet ébreszthet »határon innen«” – fogalmazott. Mráz szerint ésszerű megoldás az lehet, ha a határon túli választópolgárok a magyarországi pártok által állított országos listákra adhatnák le szavazataikat, hiszen ebben az esetben szavazataik kizárólag a magyarországi alacsony részvétel esetén lehetnek erősen felülreprezentáltak.