Magára szavazott, és nyert
Augusztus 17-én, az új igazgató személyéről döntő közgyűlésen vibrált a levegő: az 5600 lakosú Békés megyei kisváros pedagógusainak jó része ott szorongott a teremben. Szilágyi Menyhért polgármester szerint a szünetben sokan közülük keserűen ki is jelentették: semmi értelme nem volt szakmai véleményt kérni tőlük, hiszen hiába szavazott a döntő többség Pádi Zoltán pályázata mellett, ezt a testületi többség ugyanúgy nem vette figyelembe, mint a felkért szakértő véleményét, aki szintén Pádi pályázatát ítélte jobbnak. A Hamar Csaba vezette oktatási bizottság viszont 4:2 arányban Hamar Csabát támogatta.
Augusztus 17-án már a második pályázat eredménye született meg. Előzőleg, június 8-án 4:4 arányú patthelyzet alakult ki. Az egyik pályázó akkor is Hamar Csaba volt, a tantestület által támogatott ellenfele pedig egy tanárnő. Az önkormányzati törvény 26. szakasza úgy szól, hogy a bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját személyesen érinti az ügy. A kizárásról a bizottság elnöke esetében a polgármester dönt. Szilágyi Menyhért e paragrafus alapján kizárta Hamar Csabát mind a pályázatok elbírálásából, mind a szavazásból. Hamar Csaba azonban állásfoglalást kért a Békés Megyei Kormányhivataltól, ahol egyetlen nap alatt állást foglaltak, és úgy ítélték meg, hogy nem a 26-os, hanem a 14-es szakaszt kell figyelembe venni. Az pedig kimondja, hogy az ügyben érintett képviselő kizárásáról a képviselőtestület dönt.
A csorvási képviselő-testület az első szavazáskor még egyhangú szavazással úgy döntött, hogy aki érintett, az nem vehet részt a pályázatok elbírálásában, és nem szavazhat önmagáról. Hamar Csaba tehát nem szavazhatott, így alakult ki a 4:4-es patthelyzet.
Még aznap kiírták az új pályázatot. Erre beadta jelentkezését Pádi Zoltán is, aki korábban egy békéscsabai iskola igazgatója volt. Újból indult az a hölgy is, akit a dolgozók az első pályázaton támogattak. Az ÁMK alkalmazottai ezúttal az új jelentkező mögé álltak, aminek hatására a korábbi pályázó a kedvét vesztve visszalépett. Az igazgató személyéről döntő augusztus 17-i testületi ülés ügyrendi vitájában 5:4-es többséggel – benne Hamar Csaba szavazatával – úgy döntött a testület, hogy Hamar Csaba szavazhat a saját pályázatáról. Még titkos szavazást sem kértek, az oktatási bizottság elnöke a szorongó pedagógusok előtt, nyílt színen megszavazta saját magát, és ő lett a főnökük.
– Most elérte, amivel jó évtizede próbálkozott – mondja a történtekről Baráth Lajos pedagógus, önkormányzati képviselő, aki ellenezte, hogy a bizottsági elnök legyen az igazgató. Hamar ugyanis már többször pályázott az iskolát, óvodát, művelődési házat, művészeti iskolát, könyvtárat magában foglaló intézmény élére – korábban mindig sikertelenül. Ő maga úgy meséli nekem, hogy az előző igazgató azért távolította el az iskolából egyik napról a másikra, mert megmondta neki, hogy alkalmatlannak tartja a vezetésre. Csorváson azonban nehezen tűrik az őszinte beszédet.
– Nem szakmai oka van, hogy nem támogattak a dolgozók, hanem mert tudták, hogy én erős kezű, szigorú vezető lennék, nem tűröm, hogy lazán vegyék a dolgokat. Azt is tudták, hogy nálam, ha valaki iszik, annak másnap már nem kell jönnie az iskolába – mondja Hamar Csaba. Megjegyzem, hogy a felkért szakértő sem az ő pályázatát ítélte legjobbnak, Hamar Csaba szerint azonban nem szakmai, hanem formai kifogások miatt kapott kevesebb pontot az ő pályázata. Szerinte egyszerűen arról volt szó, hogy a dolgozók többségének mindegy volt, ki az igazgató, csak ne ő legyen.
A Hamar Csaba kinevezését ellenző tanárok szerint lényeges, hogy nem járta sorra az ÁMK-n belüli intézményeket, hogy felmérje a helyzetüket, beszélgessen a dolgozókkal. Nincs meg a pályázatban előírt vezetői gyakorlata sem. A második pályázatra változatlanul adta be az első pályázatra kiírt szövegét, csak egy lekezelő, az alkalmazottakat dehonesztáló kiegészítést írt hozzá, mint aki biztos benne, hogy ezúttal megválasztják.
Debreceni István, a művészeti iskola vezetője készítette elő a pályáztatást. Azt mondja, Hamar Csaba pályázata nem volt rossz – de volt nála jobb. A dolgozókat az háborította föl, hogy saját magára szavazott. Eddig nem volt divat Csorváson, hogy valaki saját magára szavazzon. Egy korábbi tisztességes gyakorlatot tört meg etikátlanul Hamar Csaba azzal, hogy magára szavazott, a testületi többség pedig azzal, hogy ezt – június óta ellenkezőjére változtatva az álláspontját – elfogadta. Nemcsak a régebbi tisztességes gyakorlatot nem vették figyelembe, hanem a szakértői véleményt sem.
Hamar Csaba kitart amellett, hogy sem az ÁMK dolgozóinak többségét, sem a testület ellene szavazó tagjait nem szakmai szempontok vezették.
– Nekem is volt vezetői gyakorlatom. Vezettem egy több mint 100 fős egyesületet, egy kft.-t és osztályfőnökként gyerekeket is.
– Amikor a pályázatban kiírtuk, hogy vezetői gyakorlat szükséges, akkor nem egy iskolai osztály vezetésére gondoltunk, hanem egy iskoláéra vagy egy ÁMK-éra – veti ellen Baráth Lajos. – Pádi Zoltán, az ellenfele, akivel szemben tisztességtelen helyzetet teremtett, hogy ő nem szavazhatott magára, korábban tíz évig vezetett egy békéscsabai általános iskolát.
– Pádi Zoltán azért jött el onnan, mert a harmadik igazgatói ciklusára már nem támogatta a tantestület –jegyzi meg Hamar Csaba.
– Pádi Zoltán viszont Békéscsabán levonta a következtetést, és nem akart erőszakkal olyan közösséget vezetni, amelynek nem élvezi a bizalmát – érvel Baráth Lajos.
Hamar Csaba támogatói azzal érveltek: ha a jelölt nem szavazhat, akkor ismét patthelyzet lesz, nem lesz új igazgató, és veszélybe kerül a tanév indítása. Ellenfelei szerint mivel Hamar Csabának nincs meg a kellő gyakorlata, vagy nélküle is elindul a tanév, vagy vele sem.
– Ön nem tartotta etikátlannak, hogy a saját szavazatával győzött? –kérdem az új igazgatótól.
– A lelkiismeretemmel kizárólag magamnak kell elszámolnom. Nem a saját érdekemben tettem, hanem Csorvásért, pontosabban a csorvási gyerekekért. Nekik az volt az érdekük, hogy legyen az intézményben egy erőskezű igazgató, én pedig az ő érdeküket képviselem. Az eddigi vezetők itt nem szerették az olyan embert, aki őszintén beszél, aki kiáll az igazáért.
– Aki itt dolgozik az intézményben, az is csorvási gyerekekért dolgozott eddig is – állítja Baráth Lajos.
A 75 éves Szilágyi Menyhért majd 40 éve Csorvás első embere. A rendszerváltozás előtt tanácselnökként, azóta immár a hatodik ciklusban polgármesterként. Az 52 éves Hamar Csaba több alkalommal elindult ellene polgármester-jelöltként. Mindig alulmaradt, de a legutóbbi választáson mindössze tíz szavazattal. A testületi többség viszont megváltozott. A kilenctagú testületben három független, de a baloldalhoz közel álló képviselő szavaz együtt a polgármesterrel. Három a Fidesz által támogatott képviselő, valamint a Csorvás Megújulásáért Egyesület – amelynek elnöke Hamar Csaba – két képviselője alkotja az 5:4-es többségben lévő ellenzéket.
A polgármester azt mondja: régebben nem volt pártoskodás, mindig a legjobb koponyák, szakmai szempontból a legtöbbet tudó emberek kerültek a testületbe. Hamar Csaba szerint viszont korábban féltek igazat mondani az emberek: a városnak meg kell újulnia, ezt szolgálja a civil szervezetük. Ezt a megújulást azonban mindenáron, minden eszközzel igyekeznek elérni, mindegy, hogy jól lesz-e vagy nem jól, csak ne úgy legyen, mint korábban – teszi hozzá Horváth Lajos. Megjegyzem, hogy akikkel beszéltem, minden szereplő meglepően higgadtan, érvelve adta elő az álláspontját. Feltűnő volt, hogy – a nagypolitikai stílussal ellentétben – senki sem acsarkodott.
– A pedagógusok aligha mernek őszintén beszélni. Nekik nincs hová menniük, be kell állni a sorba – vonja le a következtetést Horváth Lajos. – Hamar Csabát az intézmény éléről csak az a testület távolíthatná el, amelyik oda kinevezte – erre semmi esély. Mi messzi vagyunk a nagypolitikától. Ha van is vita, ebben a kisvárosban egymás mellett nőttünk fel, egymás mellett élünk. Itt eddig nem volt divat az egymást kinyírni akaró indulat, mindig sikerült a konfliktusokat kulturált keretek közt megoldani. Félő, hogy a mindenáron való megújulás odavezet, hogy ennek most már itt is vége lesz.
