Legutóbbi budapesti látogatásán azt ígérte, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselőjeként továbbra is figyelemmel kíséri a magyar médiaszabályozás gyakorlati alkalmazását. Azóta jó néhány fontos lépés történt: nemrég a rendőrség lefoglalta az egyik magyar oknyomozó portál főszerkesztőjének számítógépét, hogy megszerezhessék az információforrásait, amire a törvény bűnfelderítésre hivatkozva lehetőséget ad. Szintén az új médiatörvény alapján új feltételekkel pályáztatnak többtucatnyi rádiófrekvenciát, köztük a jelenleg a kormánykritikus Klubrádió által használt sávot is, amelyen a médiahatóság leginkább zenei adót látna szívesen. Továbbra is megalapozottnak tartja korábban megfogalmazott aggályait?

Természetesen nyomon követem a magyarországi fejleményeket, ahogy az EBESZ többi részt vevő államának médiaszabályozását is. Tavaly június óta minden létező fórumon hangot adtam a magyar szabályozással kapcsolatos aggályainknak, és elemzést is készítettünk a médiaszabályozásukról annak reményében, hogy Magyarország nem fogja megsérteni az EBESZ-tagsággal vállalt kötelezettségeit. Örömömre szolgált, hogy több más szervezet is felemelte a hangját, köztük Frank La Rue, az ENSZ különleges jelentéstevője és Thomas Hammerberg, az Európa Tanács emberi jogi biztosa. Ehhez képest mindössze annyi történt, hogy az Európai Bizottság bírálata miatt valamennyit kozmetikáztak a médiatörvényen. Az EBESZ sajtószabadság-képviselőjeként az a feladatom, hogy párbeszédet kezdeményezzek, illetve folytassak a részt vevő államok kormányaival, végrehajtó hatóságaival, és nyomon kövessem a fejleményeket. Úgyhogy tisztában vagyok a magyar médiahatóság fontosabb döntéseivel, köztük azokkal, melyeket ön is említett a kérdésében.

Feltesszük, nem lepődött meg az Átlátszó.hu-val történteken, elvégre korábban is figyelmeztetett, hogy nem kaphatnak parttalan felhatalmazást a nyomozó hatóságok sem, főleg ha az újságírók forrásainak védelméről van szó.

Értesültem róla, hogy Bodoky Tamás főszerkesztőt a forrásai kiadására kérték, amit nagyon aggasztónak tartok. Remélem, hogy ejtik ezt az eljárást, máskülönben arra kényszerülünk, hogy még nagyobb figyelmet irányítsunk erre az esetre. Mindannyian tisztában vagyunk ugyanis azzal, milyen komoly jelentősége van az oknyomozó újságírásnak egy demokráciában. Márpedig Magyarország egyike a demokráciáknak, és mint ilyen, példát kellene mutatnia más országoknak. Ez viszont egyáltalán nem jó példa, hiszen nagyon fontos üzenet az egész magyar újságíróközösség számára: ha elutasítják Bodokyék fellebbezését és kötelezik a forrásai felfedésére, az az egész társadalomra igen kedvezőtlen, dermesztő hatással lehet.

A rádiós frekvenciák pályáztatása nem zárult még le, viszont a kiírásból azért nagyjából kiolvasható, miben (nem) gondolkodik a médiahatóság...

Döntés előtt nem szeretném kommentálni az eljárást, arra viszont itt is szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy demokráciában üdvözölni kell az olyan provokatív vitákat, mint amilyeneket a Klubrádión is hallani. Tisztában vagyok vele, hogy egy nagyon népszerű rádióadóról van szó, ahogy azzal is, hogy lejárt a jogosultságuk, ezért újra kiírták a pályázatot. Mint a bosnyák médiahatóság egykori vezetője, illetve az európai médiahatóságokat koordináló szervezet volt vezető tisztségviselője, van némi fogalmam a frekvenciakiosztás és pályáztatás rendjéről. Természetesen senki sem kérdőjelezheti meg az állami hatóságok jogát, hogy az állami frekvenciák használatának feltételeit meghatározzák, ugyanakkor az EBESZ sajtószabadság-vállalásai között szerepel a média sokszínűségének biztosítása, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jelenlegi pályázati kiírás ebbe az irányba mutatna. A sokszínűség ugyanis nem azt jelenti, hogy legyen még több zenés, szórakoztató csatorna, ahogy azt a kiírás sugallja – van azokból épp elég. Ellenkezőleg, a pluralizmus minél több tájékoztató csatorna, értelmiségi vitafórum biztosítását kell hogy jelentse. Remélem, hogy a kollégák a magyar médiahatóságnál olyan döntéseket hoznak, melyek garantálják a magyar médiakörnyezetet sokszínűségét.

Többször kifejezte ellenérzéseit a hatalmas összegű sajtóbírságokkal kapcsolatban. Közben a kereskedelmi televíziók már százmilliós nagyságrendű büntetéseket szedtek össze a valóságshow-k miatt. Ez ön szerint így rendben van? Ez bevett szokás Nyugat-Európában?

Ki kell ábrándítsam, de az, bevett szokás. Európa számos országában meggyűlt már a hatóságok baja a realitykkel, és jelentős bírságokat is kiszabnak ezek miatt például az Egyesült Királyságban. Ugyanakkor ebben az esetben is az arányosságon, a világos eljárási renden és a bírósági jogorvoslat lehetőségén a hangsúly – ami Magyarországon sajnos megint csak nyomokban látszik. Annak viszont örülök, hogy a nyomtatott sajtót nem bírságolják – egyelőre legalábbis –, de ettől még továbbra is teljesen elhibázottnak tartom a sajtóbírságolást mint lehetőséget is.

Úgy látszik, nem adja fel könnyen. Érik egy újabb budapesti látogatás?

Mindig nyitott vagyok rá, ha hívnak, de hivatalos látogatást mostanában nem tervezek. Azt továbbra is fontosnak tartom, hogy nyomon kövessem a médiaszabályok alkalmazását Magyarországon is. Továbbra is várom, hogy elkezdhessünk közösen dolgozni a magyar féllel, hogy legalább a médiatörvény legproblémásabb részeit módosítsák.