Már nemcsak az orvosok, hanem a szakdolgozók – műtősnők, ápolók – közül is sokan vállalnak külföldön munkát. Különösen az ország nyugati határvidékén található hazai kórházak tudják nehezen megtartani szakembereiket, hiszen a közeli osztrák egészségügyi intézményekbe folyamatosan csábítják a németül beszélő fehér köpenyes munkaerőt. A tapasztalatok szerint az orvosok távolabbi országokat céloznak meg – Németországot, Angliát, Svédországot –, az ápolók inkább a napi ingázással elérhető külföldi intézményeket választják.

A győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház viszonylag még jó helyzetben van, hiszen a város vonzereje, adottságai, lehetőségei és az intézmény szakmai rangja miatt marasztalni tudják az orvosok, ápolók tekintélyes részét, ám az elvándorlások miatt a helyben maradókra egyre nagyobb teher hárul. Az ilyen kilátások ellenére az idén is 14 pályakezdő orvost tudnak felvenni.

Tamás László János főigazgató szerint sokat jelentett az intézménynek az a csaknem ötvenmillió forintos pályázati pénz, mellyel a hiányszakmáknak számító klinikai területeket tudták megerősíteni. Két új pszichiátert, egy ortopédiai és mozgásszervi sebészt, egy kórboncnokot és egy bőrgyógyászt állítottak munkába, az átlagnál valamivel magasabb fizetéssel. Bőrgyógyász ugyan a városban is van elegendő, ám közülük sokan inkább magánpraxist folytatnak. A kórházi szakrendelő állásait nem könnyű betölteni.

A győri kórház az elhibázott finanszírozás miatt az elmúlt években száz orvostól volt kénytelen megválni

A pályázat az öt orvos 20 havi foglalkoztatásának a bérét garantálja, és még legalább ugyanennyi ideig a kórháznak kell alkalmaznia őket. A főigazgató szerint ennek természetesen nincs akadálya, örülnek, ha maradnak a hiányszakmákban dolgozó doktorok. Ők a kórház feladatainak ellátásához elengedhetetlenül fontosak.

A valódi, hosszú távú megoldást persze az egészségügyben dolgozók bérének érdemi rendezése jelentené. A győri kórházat jelenleg fenntartó megyei közgyűlés elnöke, Szakács Imre példaként említette, hogy a fővárosban 120 ezer forintért keresnek utcaseprőket, hulladékkezelőket, miközben a kezdő orvosok bére 93 ezer forint.

Az orvoshiányhoz az elnök szerint az is hozzájárult, hogy a gyakran elhibázott koncepciókból eredő finanszírozás miatt az elmúlt öt évben a foglalkoztatottak csaknem harminc százalékától, összesen ezer dolgozótól – közöttük mintegy száz orvostól – volt kénytelen megválni a győri kórház.

– Az ő pótlásuk elemi érdekünk és fontos szándékunk – fogalmazott a főigazgató.

Tamás László János úgy látja, most van esély arra – már csak az elvándorlás miatt is –, hogy közülük jó néhányat visszavegyenek. Erre vélhetően az is fedezetet ad, hogy a győri kórház a Semmelweis Terv eddig megismert szándékai szerint kiemelt státuszt kap, és a nagytérségi betegellátás szükségszerűen magasabb finanszírozást feltételez.

Jelenleg a kórház a valóban elvégzett gyógyító munka költségeinek csak egy részét kapja meg. Nem panaszként említi a főigazgató, de tény: a vörösiszap-katasztrófában megsérült kolontári, devecseri betegek gyógyítási költségeiből hatmillió forintot nem fizetett meg nekik az egészségpénztár. Havonta mintegy százmillió forint nem folyik be a valós teljesítmények után.