Az Igazgyöngy haláltusája
Csak arra jó az Igazgyöngy, hogy Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ország-világ előtt büszkélkedjen vele, de arra már nem érdemes, hogy megmentsék a megszűnéstől? Ez a kérdés fogalmazódik meg a berettyóújfalui székhelyű Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézménynek immár a nyilvánosság előtt folyó haláltusája kapcsán. Az iskolában oktatott 650 gyermek hetven százaléka igazoltan hátrányos helyzetű. Mivel az intézmény havi 780 ezer forintos hiánnyal küzd, most a megszűnés veszélye fenyegeti – holott eredményeit mind a szakma, mind a kormányzat, mind az érintett szülők elismerik.
Amint arról egy korábbi riportunkban beszámoltunk, az intézmény vezetője, L. Ritók Nóra a művészeti iskolát fenntartó Igazgyöngy Alapítványt azért hozta létre, mert úgy érezte: a „hivatalos” iskolarendszer nem képes megfelelően kezelni sem a vizuális nevelést, sem a hátrányos helyzetűek oktatását. Az Igazgyöngy berettyóújfalui központjában – és a környező kisvárosokban, falvakban lévő telephelyein – huszonhárom településről csaknem hétszáz, többségében hátrányos helyzetű gyermek számára tartanak foglalkozásokat. Kilenc főállású tanáruk van, öt külsős segítőjük és három óraadójuk. Nem egyszerűen rajzolni tanítják a gyerekeket, hanem a művészeti nevelés eszközeivel segítik a személyiségfejlődésüket.
Az Igazgyöngy normatív támogatásának összege jelenleg egy diákra vetítve 34 500 forint egy évre. Az állam korábban úgy döntött, hogy a fenntartásba a szülőknek is kötelező beszállni, ezért kötelező térítési díjat írt elő, de – az esélyegyenlőség biztosítása érdekében – ez nem vonatkozott a hátrányos helyzetűekre. Mivel az érintett szülőknek ennek következtében nem volt kötelező a díjfizetés, az így kieső bevétel pótlására az intézmény – pályázat útján – úgynevezett „közoktatási megállapodást” kötött a minisztériummal, amelynek összege diákonként 30 ezer forint volt egy évre. A közoktatási megállapodás idén augusztusban lejárt, így a jövőben az Igazgyöngy jelentős állami forrástól esik el.
Az ügy érdekessége, hogy az említett Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár idén júniusban egy vizuális nevelési világkongresszuson név szerint megemlítette L. Ritók Nóra munkáját. A politikus így fogalmazott: „Ez a kongresszus a félezernél több előadásával és műhelyével, a poszterekkel, a gyerekrajzokkal, a magyar alapfokú művészeti iskolák bemutatójával, valamint a cigányok oktatásában kiemelkedő eredményeket felmutató Ritók Nóra iskolájának a kiállításával híven tükrözi azt a nagy elszántságot és kitartást, amely nélkül a magyar képző- és iparművészet soha nem tudott volna MS mestertől Kondor Béláig, a kalotaszegi festett kazettás templomoktól a mai népi iparművészet megannyi hímzéséig, faragásáig, fazekáig, Ferenczy Istvántól Józsa Juditig zseniális alkotásokat létrehozni”.
Ez a megtisztelő gesztus ösztökélte L. Ritók Nórát arra, hogy pár hete levelet írjon Hoffman Rózsának az iskola érdekében. Mint írta: „ha úgy gondolja, a megnyitóban elhangzott szavai tényleg elismerésként szóltak, segítsen, hogy megmaradhassunk. A havi 780 ezer forintos hiánnyal, amit a közoktatási megállapodás elvesztése okoz, nem tudok megbirkózni”. Az intézményvezető levelére nem a címzett, hanem a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára, Gloviczki Zoltán válaszolt. Pár mondatos levelében az olvasható, hogy „lehetőség nyílik” az említett közoktatási támogatás 2011. december 31-ig történő meghosszabbítására. Ez azt jelenti, hogy az Igazgyöngy – és a hozzá hasonló művészeti iskolák – még kaptak négy hónap haladékot. De azt egyelőre nem tudni, hogy jövő év január elsejétől milyen támogatásra számíthatnak.
A történtekről L. Ritók Nóra megkeresésünkre azt mondta: a kormányzat támogatási politikája fölveti azt a kérdést, hogy az állam számára vajon mitől kivételezettebbek az egyházi kézben lévő intézmények az alapítványi fenntartásban lévőknél? Hozzátette: nagyon örül neki, hogy az államtitkárság decemberig meghosszabbította a támogatást, de a bizonytalanság nem múlt el, csak kitolódott. L. Ritók Nóra töretlenül bízik benne, hogy a magyar állam nem hagyja cserben a hátrányos helyzetű családokat segítő intézményeket, de ha ez mégis megtörténne, akkor – mint mondta – „a munkánknak vége”. Közölte: „ha magyar törvényi keretek között képtelenség fönnmaradni, akkor én föladom a harcot”.
