Ez csak most derült ki, noha már három éve dolgoznak a program előkészítésén és már elköltöttek 140 millió forintot a projektre, amelyben szerepelt kilenc ház teljes felújítása, belső kertek kialakítása, út- és közműépítés, József Attila-emlékhely kialakítása a költő szülőházában, emellett még különféle mentori, közösségépítő és családsegítő programok is.

– Most mindez elúszott. Vele ezer ember, 270 család reménye az újrakezdésre. Joggal érezhetik hát becsapottnak magukat. Az önkormányzat évek óta azzal az indokkal utasítja el az ott élők felújítási, komfortfokozat-növelési terveit, hogy hamarosan odaér a rehabilitáció. A válasz hihető volt, hiszen Ferencváros éppen sikeres tömbrehabilitációs programjairól ismert. Úgy tűnik, véget ért a sikersorozat. Csak abban reménykedhetünk, hogy nem politikai megrendelésre – mondja Pál Tibor (MSZP) kerületi és országgyűlési képviselő.

– Ferencváros önkormányzata elkötelezett a városrehabilitációs folyamat mellett – állítja Bácskai János polgármester –, de felelőssége az egész kerület fejlesztésére, gazdasági egyensúlyának megőrzésére kiterjed. Mérlegelve tehát a József Attila-terv előkészítettségének folyamatát és állapotát, a könyvvizsgálói álláspontot, valamint a kerület gazdasági lehetőségeit, a testület úgy döntött, hogy módosított formában valósítja meg a Gát utca környékének rendezését. Az önkormányzat folytatja az eredeti tervben érintett tömbök lakásainak ütemezett kiürítését, és még ebben az évbenmegkezdődik az első épület felújítása. S arról sem szabad megfeledkezni, hogymég az ősz folyamánmegkezdődik a Csarnok tér és környékének rehabilitációja is. A tömbfelújítások azonban nem kockáztathatják a városrész gazdálkodásának egyensúlyát és nem okozhatnak olyan veszélyes mértékű eladósodást, amelynek kockázatára a szakértői jelentés felhívta a figyelmünket.

– A testületi ülésen megtárgyalt előterjesztésben számos megtévesztésre alkalmas állítás szerepel – veti ellen Pál Tibor. – Téves például az a felvetés, miszerint a közbeszerzési eljárások elhúzódása esetén az önkormányzat eleshet a támogatástól. Számos fővárosi nagyberuházás, lásd Zeneakadémia, Budapest Szíve Program bizonyítja, hogy a tenderek elhúzódása esetén a határidők módosíthatók. A másik érv szerint jogerős építési engedélyek hiányában nem írható alá a támogatási szerződés. Ez igaz, de erre is kérhető haladék. A lejárt engedélyek meghosszabbítását pedig már kérték az illetékes VIII. kerületi önkormányzattól.

Pál Tibor azt sem érti, hogy miért értékelik kockázati tényezőként a lakók elhelyezését. Szó sincs arról, hogy az ott lakók 70 százalékát ugyanoda kellene visszaköltöztetni. Csupán törekedni kell a minél nagyobb arányra. A környéken egyébként 130-140 üres új lakás van önkormányzati tulajdonban, ami elegendő lenne a lakók elhelyezésére.

Az előterjesztésben persze azt is kockázatként értékelték, hogy az átalakítás után több, szociális bérleményként nem használható nagy alapterületű lakás is lesz majd a tömbben. Ezek el sem adhatóak, mivel támogatásból épültek. Fenntartásuk így az önkormányzatot terhelné. S végül a pénzről. Az előterjesztés szerint a 2,9 milliárd forintos uniós forrás mellett további 3,7 milliárd forintot kellene az önkormányzatnak a projektre fordítania. Pál Tibor szerint ez is túlzás. A korábbi tömbrehabilitációk tapasztalatai azt mutatják, hogy egy ház felújítása átlag 200-300 millióba került, ami kilenc ház esetén a járulékos programokkal együtt se haladná meg a támogatás, illetve a vállalt 650 millió forintos önkormányzati rész együttes összegét.

A szocialista képviselő szerint az NFÜ a közeljövőben aligha ír ki hasonló pályázatot, így az uniós pénz a kerület számára végképp elvész.

Évekig hitegették a lakókat és most még senki nem tudja, hogyan tovább...