A magyar hadiipar mint húzóágazat?
A szaktárca vezetője több nyilatkozatában is arról beszélt, hogy az előző szocialista vezetés a hadiipart „teljesen leépítette”, holott bizonyos területeken Magyarország akár vezető szerepre is szert tehet (például az egyéni felszerelések gyártásában, a fegyverek és harcjárművek, katonai gépek modernizációjában), ami pedig gazdaságélénkítő hatásával „akár az államadósságot is csökkentheti”.
A terület meglehetősen zárt a külső szemlélő számára. E sajátos piacon Magyarországon hiába igyekszik 128 vállalkozás értékesíteni termékeit és szolgáltatásait, nagy fegyverrendszerekkel csak az állam rendelkezik, smonopol helyzetében kevés érdemi belátást enged. A hadiiparral kapcsolatos kormányzati irányítás jelenleg a szakminiszter titkárságát is vezető Borbíró Zoltán kezében van; mind a négy érintett állami vállalkozás igazgatósági elnöki tisztét is ő kapta meg a kormányváltást követően. Ezek közül a HM EI Zrt. az ingatlan- és vagyonkezelés mellett kutatás-fejlesztéssel, a HM Currus a nehéz harci járművek javításával, a HM Arzenál a lokátortechnikával, míg a HM ArmCom a kommunikációs technikával foglalkozik.
A hadiipar gyűjtőfogalom, a fegyverzeteken és járműveken túl idetartozik többek között a lokátorok fejlesztése, a biolaborok, kommunikációs eszközök, de még a gázmaszkokba szerelhető szűrő is, amelyet egyébként szintén a 128 magyar magáncég egyike gyárt. Utóbbi vállalkozások jelentős része egyébként ehhez hasonló kiegészítő szolgáltatásokat lát el.
A magyar hadiipar fénykorát 1988-ra teszik, azóta a gazdasági környezet és a Magyar Honvédség is jelentősen átalakult. Számos felszerelés feleslegessé vált, ezen „inkurrens” anyagok felújítása, újrahasznosítása és már országoknak való értékesítése hoz pluszbevételeket. A folyamatban jelentős szerepet játszanak a közvetítő/kereskedő cégek, amelyek részesedését az új honvédelmi vezetés most szeretné „új alapokra” helyezni.
– Az államot kell képviselnünk, és annak érdekeit kell szem előtt tartanunk, nem pedig magánérdekeket. Az államnak kell jól járnia, ezt a prioritás – nyilatkozta lapunknak Borbíró Zoltán. – A világ több mint felében még olyan haditechnikát használnak, amelyet mi éppen kivonunk a rendszerből, ezt a vagyont pedig „nem szabad elkótyavetyélni”. Borbíró hangsúlyozta, hogy a közvetítőkre szükség van (köztük például olyan, még a nyolcvanas években alapított társaságokra, amelyek egyedüli kapcsolatokkal bírnak például az afrikai régióban), de a velük kötöttmegállapodásokat a jövőben „másképp” kell megfogalmazni; úgy, hogy az állam érdekei jobban érvényesüljenek. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a részesedésük kevesebb lesz az üzletekből. Jelenleg egyébként lapunk információi szerint nincs élő szerződés egyetlen közvetítővel sem.
Forrásaink ezzel együtt megjegyezték, hogy a megállapodások újratárgyalása a közvetítőkkel azért nehezen értelmezhető, mert közbeszerzésekről van szó, vagyis az viszi az árut, aki rendelkezik a megfelelő engedélyekkel és aki a legtöbbet kínálja érte. Az államadósságot pedig érdemben azért nem lehetmajd csökkenteni,mert az állami megrendelések is a költségvetés terhére mennek, vagyis valós bevételeket csak a külföldi megrendelések jelenthetnek; ebből viszont nem realizálható költségvetési szempontból is komolyabb összeg.
Ami pedig a „leépítést” illeti, belső információink szerint a HM EI Zrt. pénzügyi mérlege az elmúlt egy évben jelentősebb csökkenést mutatott a korábbiakhoz képest, amikor is 500 milliós nyereséget könyvelt el. A HM
EI hivatalosan nem adhat ki pontos pénzügyi adatokat azok biztonságpolitikai érzékenysége miatt, de úgy tudjuk, hogy folyamatosan évi 30-40 milliárdos bevételt realizál; igaz, az ebből származó profit egyre kevesebb. A cégnél ezzel kapcsolatban forrásaink arra hivatkoztak, hogy a kormányváltás után nem a profitmaximalizálása lett a cél, hanem a „honvédség minőségi kiszolgálása”.
A magyar hadiipar fellendítésében – a megerősített külföldi marketingtevékenység mellett – a HM jelenlegi vezetése szerint nagy szerepet játszhat például a Rába, amelymármost is több milliárd forintért szállít katonai járműveket a honvédségnek egy 2018-ig szóló keretszerződés értelmében. Hende Csaba nemrég a magyar hadiipar jövője letéteményesének nevezte a Rábát, és kilátásba helyezte, hogy újabb többmilliárdos járműmegrendelést készül adni a cégnek. Ennek részleteiről egyelőre nem tudni. De nemcsak a gyártásban, a felújításban is több szerepet kaphatnak az állami cégek: várhatóan nagyobb részt kap például a szervizelésből a HM Currus. „Kiváló, szakmailag felkészült állományunk van mindegyik cégnél, erre külön büszkék vagyunk” – hangsúlyozta Borbíró Zoltán. Saját szakértelemre szükség is van, erre jó példa, hogy a magyar használatban lévő Mistral rakétákat is francia szakemberek szervizelik komoly pénzért.
A fejlesztésekről – természetesen – keveset tudni, annyi viszont bizonyos, hogy a HM EI az elmúlt hónapokban befejezte annak a merev szárnyú pilóta nélküli gépnek a kifejlesztését, amely nemcsak harcászati feladatokra, hanem például a Mol-vezetékek vagy villanyvezetékek felügyeletére, határrendészeti akciókra is alkalmas lehet, s mint így, bevételi forrásként számolnak is vele. Ugyancsak hallani arról, hogy a hagyományos orosz analóg radarokat digitalizálják a magyar szakemberek, s ezzel alkalmassá teszik bármilyen vezetési rendszerbe való beillesztésre, ami szintén sok pénzt hozhat. Ez utóbbi fejlesztési folyamat még a szocialista vezetés idején kezdődött.
