A média elsősorban arról szól, hogyan éltek a népes Kadhafi család tagjai miként váltogatták szeretőiket és párzási szokásaikat. Megtudjuk, hogy a zsarnok elsősorban vérnősző barom volt. Más: a szexügyéből épp szabadult francia politikus-bankár érzelmes búcsúja a Nemzetközi Valutaalaptól, miközben politikai barátai azt latolgatják, hogy a vérmes természetű férfiú visszatérhet-e a hazai nagypolitikába. A sort szívesen folytatom egy békésebb képpel: a nagy hatalmú orosz kormányfő Harley Davidson motoron parádézik egy dél-oroszországi nagyvárosban, ahol testvéreinek nevezi a helyi motorosokat.

Az ügyek nagyon személyessé lettek. És ezek az emberek, ha csak közvetve is, befolyásolnak ügyeket, amelyek a miénk is. Kadhafi bukása a benzin árára hathat, Putyin politikája beleszólhat a gázellátásunkba. De a motorozása? Ez nyilvánvalóan a helyi erőknek szól, őket akarja megnyerni, férfias és határozott fickó képét sugallva. Ahogy a magyar politikus meg kolbászt töltve építi arculatát...

Rupert Murdoch cégei, különösen angliai tömeglapjai alja érzelmekre és alacsony intellektusra építik stratégiájukat – ez közismert volt. Azt is tudták, hogy a (brit, amerikai és ausztrál) pártok és politikusok udvaroltak ezeknek a tévéknek, lapoknak, kiszolgálták őket, és profitáltak a szolgálataikból. Amikor nemrég kiderült, hogy a News of the World milyen törvénysértő és undorító eszközökkel gerjesztett szenzációkat, a politika látványosan szakítottak velük – ám ez is a bulvár eszközeivel történt.

A bulvár a bűn és az aljasság világát szereti a legjobban, ott érvényesül leginkább az elképzelt fogyasztó erkölcsi felsőbbrendűsége, amelyet a szerkesztők annyira szeretnek kiszolgálni. Nagy szavak, érzelmi kitörések és a lehető legkevesebb elemzés, magyarázat arról, hogyan is jutottak idáig. Hát nem tudták a világ hatalmasai, ki az a Kadhafi, akivel paroláznak? És a globális média miért csak a diktátor bizarr kosztümjeivel és egzotikus kitöréseivel foglalkozott?

A bulvár végzetesen leegyszerűsíti a világot, és csak akkor láttatja a bajokat, amikor azok elérik az ingerküszöbét. Az afrikai éhezők milliói (magyar éhezők ezrei) például nincsenek a főműsoridőkben.

A magyar politikus is menekül a kicsit is bonyolult dolgoktól nyilvános szerepléseiben. Ki tudja például, hogy kormányunk tagjai olvasnak-e könyveket, járnak-e színházba? És ha olvasnak, akkor mit? A politikus nem akar intellektuálisnak látszani, mert feltételezi, hogy a szavazó ezt nem kedvelné. A bulvárfogyasztóval viszont azonosul. Maga is az eldurvuló köznyelven kínálja az egyszerű és látványos megoldásokat.

A tömegmédia korának hazai közszereplői átálltak bulvár üzemmódra, celebeket formáznak, a közéletből pedig szappanoperát. Erre példa a Deutsch Tamás nevű férfi pályaképe, aki pedig húsz évnél is régebben szerepel a magyar politikai nyilvánosságban.