Amennyiben viszont tévednék, s távozni fog, egy új, a kétharmados győzelemtől messze elmaradó kormánynak olyan törvények szabta korlátokkal, a hatalomból távozók gerjesztette (ismerős) közegellenállással, indulatokkal kellene szembenéznie, hogy az megbénítaná. Ez még akkor is így lenne, ha netán a radikális erők győznének – csak a belső elszigeteltséghez még külső is társulna.

Annak esélye, hogy a három ellenzéki párt a kétharmados törvényekkel szemben valamiféle minimumban megegyezik, s 2014-ig erről híveit is képes meggyőzni, merész fikció. Még bátrabb feltételezés, hogy sikerrel is járnak, ám hogy azután mire jutnak, ahhoz tényleg szűkre szabott a fantázia.

Sokan azzal vigasztalják magukat, hogy van a kispadon egy rokonszenves és rövid időre már kipróbált miniszterelnök, aki egy adott helyzetben potens jelölt lehetne akár egy új politikai szerveződés élén is. Mert Bajnai Gordon – úgy vélem – nem szívesen vezetné a mai MSZP listáját, sőt a mai MSZP sem könnyen vállalná föl, hogy Horn Gyula óta képtelen belülről kormányfőt állítani. És akkor ott van még az LMP, amelynek tűzön-vízen harcolnia kell önazonossága közhírré tételén túl azért is, hogy az új választójogi törvény tervezett ajánlócédula-gyűjtése ne állítsa a pártot túl komoly akadály elé.

Persze messze még 2014. Sok minden történhet addig. De hogy Orbán Viktort az övéi megpuccsolják, no, az nem. Hogy ő maga az egyébként sok szempontból érvényes kérdéseire megpróbál kevésbé látnoki, a mainál reálisabb válaszokat adni – ha rákényszerítik a csalódások: talán. De ehhez ideje volna elemeznie nem pusztán a leváltott kormány, hanem a saját ellenzéki politikájának nyolc évét is. Mert ennek aknái már alatta robbannak. És sem az eladósodás nagysága, sem az euróválság nem magyaráz meg egy gazdaságpolitikát, amelynek tervezett számai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.

Egyelőre a ki tudja, hányadik ütközetnél tartunk szuverenitásunk védelmében, és immár a harmadik gazdasági akcióterv készül – megszorítás, irányváltás szavakban kizárva – az átszervezés jegyében. Márpedig ha 2014-ben Orbán folytatásra készül, egyre sűrűbben fog szembesülni a még ellenzékben tett kijelentéseivel. Nem lehet minden árkot erőből vagy kommunikációs szaltókkal átugrani. A hosszú távú berendezkedés könnyen amortizálhat rövid távra épített politikát.

A miniszterelnök tőle szokatlanul most azt mondja: feledjük a nagy szavakat, legyünk szerények. Szerinte szomszédaink „nyomorult országnak” látnak ma minket. „Mintha ismét Kelet-Európa egyik barakkja lennénk.” De nem a legvidámabb.