A nagykövetség távirata szerint a beruházás elnyerése hozzájárult az itteni vezetők önelégültségéhez és a reformok további elszabotálásához.

A táviratban konkrétan meg nem nevezett „magas rangú hivatalnokok” úgy látták, hogymessze nemMagyarország volt a legesélyesebb a beruházásra, és alaposan meglepte őket a Daimler AG döntése. Magyarország ugyanis későn is szállt be a versenybe, az itteni munkaerő jóval drágább, és kedvezőtlenebb az itteni céges adózási rendszer is. A távirat megfogalmazása szerint meglepő a németek bizalma az itteni befektetésben a magyar kormány versenyképesség terén elért gyenge eredményeihez képest. A táviratban helyet kapott Kóka János volt gazdasági miniszter véleménye is arról, hogy a három versenyző – Románia, Lengyelország és Szerbia – közül a Daimler AG döntéshozói a közeli autópályamiatt döntöttek a kecskeméti helyszín mellett.

A Mercedes-beruházás mellett ráadásul az Európai Unió is szinte ugyanazon a napon döntött arról, hogy a szintén pályázó Lengyelország helyett Magyarországra telepíti az EU Innovációs és Technológiai Intézetet (EITI). Mindkét döntés kétségtelenül igen komoly sikert jelent Magyarország számára: a nagyköveti távirat emlékeztet arra, hogy a két beruházás (javarészt természetesen a kecskeméti Mercedes-gyár) összesen 1,7 milliárd dolláros befektetést hoz Magyarországra, közvetlenül 2500, közvetve 10-14 ezer új munkahelyet teremt, és végeredményben 1-1,5 százalékkal növelheti a magyar GDP-t.

Ugyanakkor a nagykövet levelében erős kétségeinek is hangot ad: úgy vélte, hogy éppen az érdemtelenül elnyert nagy siker táplálhatja az itteni vezetők önelégültségét, és hozzájárulhat ahhoz – ami végül is megtörtént –, hogy az akkori magyar kormány elodázza a régóta sürgető strukturális reformokat.