A társadalom lelkiismereti ablaka
A szakember statisztikái szerint ez a tendencia nemcsak a mindennapi indulatokban, a hétköznapi cselekvésekben nyilvánul meg, hanem az úgynevezett befejezett öngyilkosságok módjában is tükröződik. Sehol a világon nincs például ennyi önakasztás, amelyeket jellemzően elsősorban a 35–45 év közötti, egyedül, kisebb vidéki településeken vagy a nagyvárosok perifériáján élő férfiak követnek el. Közülük sokan szenvedélybetegek.
A LESZ elnökétől, Szabóné Kállai Klára klinikai szakpszichológustól azt is megtudtuk, hogy évente 250-260 ezer hívás érkezik a lelki elsősegély telefonos vonalakra, s az országban összesen nyolcszáz jól kiképzett önkéntes segítő fogadja, hallgatja a telefonálók panaszát, sorstörténetét, segélykiáltását, és szakszerű segítséget próbál nyújtani nekik.
A telefonszolgálatok teljesen anonimak. A telefonálótól nem kérnek adatokat, s maguk a segítők is névtelenek. A mostani konferencián sem akarták, hogy fotózzák őket, hiszen amennyiben azonosíthatóak a szűkebb környezetükben, a névtelenség bizalma veszhet el a kétségbeesett telefonáló számára.
Megkérdeztük a telefonos lelkisegély-mozgalomban régóta dolgozó Varga Gábort, hogy miként változott meg a hívások tartalma az évtizedek során, s milyen társadalmi gondokra, konfliktusokra lehet következtetni ezekből.
– A hívások tartalma drámaivá vált – kezdte a választ, előrebocsátva, hogy a telefonos lelkisegély-szolgálatoknak három feladatuk és lehetőségük van: a lélektani segítség, a különböző eredetű krízisprevenció, valamint a tényleges öngyilkossági szándéktól való életmentő eltérítés. Ez utóbbira a hívások 4-6 százalékában van szükség.
– Régebben a legtöbb esetben nevelési problémákkal, párkapcsolati vagy időskori gondokkal, munkahelyi beilleszkedési zavarokkal küszködők telefonáltak – folytatta a társadalmi elnök. – Most a nagy válságkrízisek nyomatják meg az emberekkel a telefon gombjait. Rengetegen fordulnak hozzánk súlyos egzisztenciális krízisek miatt, elveszítik a munkahelyüket, nem tudják fizetni a rezsit, a törlesztést, ezért veszélybe kerül a lakásuk is. Kilátástalanok, feleslegesnek érzik magukat, jövőképük sötét vagy legalábbis bizonytalan. A vad piacgazdaság kockázataival nem tudnak mit kezdeni, túlélési kapacitásuk fogyóban.
A szakember úgy fogalmazott: az emberek sok mindent bekiabálnak a társadalom lelkiismereti ablakán. Teszik ezt egyre indulatosabban és erőszakosabban. A szolgálatok társadalmi megoldásokra nem képesek, de amélyről eredő tünetrendszerek megnyilatkozásainak a fogadására, terelésére alkalmasak, s nagyon sok akut krízisben tudnak életmentő segítséget nyújtani.
A kifejezetten lelkisegély-szolgálatok működtetésére a civil szervezetek mindösszesen 20 millió forintot kapnak, hangzott el a konferencián. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának főosztályvezetője, TéglásyKristóf szerint ennek az összegnek a többszöröséről van szó. Többek szerint a minisztérium nyilván azokat a pénzeket is számolja, melyeket más, nem kifejezetten lelkisegély-vonalak működtetésére juttatnak. Annyi mindenesetre biztos, hogy az egészségügynek nincs pénze ennek a feladatnak a támogatására, az említett, vitatott mértékű összegeket a szociális ágazat büdzséjéből különítik el.
Szabóné Kállai Klára azt szorgalmazta, hogy a lelkisegély-szolgálatok közös hívószámát ismerjék el segélytelefonnak, hogy ne csak a hívóknak, hanem a működtető, szerény anyagi helyzetben tevékenykedő civil szervezetnek se kerüljön pénzébe.
Az idén július 1-jétől ugyanis a 116-123-as közös számról már elérhető a 20 lelkisegély-szolgálat az országban. A szám a T-Com vonaláról és mobiltelefonról egyaránt ingyenesen tárcsázható, mégpedig a nap 24 órájában.
– Erről a számról csak júliusban 13 ezer hívás érkezett a különböző települések segélyszolgálataihoz – ismertette az adatokat a konferencián a T-Com képviseletében részt vevő Villám István.
A közös szám bevezetése alapvetően fontos, hiszen az akut krízisbe került emberek ritkán kezdenek el az interneten vagy a telefonkönyvekben böngészni az elérhetőségek után. Ha viszont a 116-123 tudatosul a potenciális érintettek körében – jószerével mindannyian azok vagyunk –, akkor jóval nagyobb az esélye annak, hogy akár életmentő lelki segélyhez jutnak a rászorulók.
Az önkéntesek név nélküli példákat sem szívesen mondanak, azonban szinte mindannyian átéltek már olyan drámai élményeket, mely során a „küszöbről” kellett visszarángatni az életbe a halálba igyekvőket. Ez nem mindig sikerül.
A szakemberek tapasztalatai szerint szinte minden esetben kapcsolatot teremtenek valakivel az öngyilkosságba készülők, előfordul, hogy a tettük előtti órákban, percekben, nemritkán telefonon.
A segélyszolgálat munkatársai azt tanácsolják a felhívott barátoknak, hozzátartozóknak: ilyenkor a lehető legtovább beszélgessenek a hívóval, semmiképpen ne tegyék le a telefont.
A konferencia egyik gondolatát megfogalmazó Varga Gábor azt hangsúlyozta: tudjuk, hogy „a cél vonz, a kudarc meg kerget előre”. Ha a kudarcban nem szűkölködő egyének számára megerősödik az elérhető és elfogadható cél, akkor idővel talán ismét „lágyabb” témák uralják a lelkisegély-szolgálatok vonalait.
