A titkárságvezető azt mondta: az általam küldött kérdések nem jók
Ismert, hogy a pécsi püspökség élén drámai előzmények után történt személyi változás. Mayer Mihály, az egyházmegye 1989-ben kinevezett püspöke januárban lemondott. Távozásának vélhető oka az volt, hogy 2010 ősze óta a rendőrség – több feljelentés hatására – vizsgálja a pécsi egyházmegye gazdálkodásának állítólagos visszásságait.
Amikor április 9-én nyilvánosságra hozták, hogy a pápa Udvardy Györgyöt nevezte ki pécsi püspökké, szerettem volna interjút kérni az egyházmegye új vezetőjétől. Telefonon elértem Udvardyt, aki azt mondta, május első hetében alkalmat talál a találkozóra. Hogy megkönnyítsem a felkészülést, április 27-én elküldtem a beszélgetés tervezett témaköreit. A kérdések első fele az egyházmegye helyzetét firtatta, a második, a nagyobb fele az új püspök céljait és mentalitását igyekezett körbejárni. Udvardy György – beiktatásakor – elmondta, kiemelt feladatának tekinti az egyház oktató és karitatív tevékenységét, valamint azt, hogy a fiatalokat meggyőzzék a keresztény hit fontosságáról. Ezzel kapcsolatban azt kérdeztem, hogy e célokat milyen eszközrendszerrel tervezi elérni a püspök.
Udvardy elődje többször is nyilatkozott lapunknak, és megőrzendőnek tartotta azt a hagyományt, hogy a katolikus egyház nem demokratikus intézmény. Az egyházmegye értelmisége emiatt gyakran bírálta Mayert, ezért megkérdeztem Udvardyt, hogy ő mennyire kíván építeni a hívők önszerveződésére, és miképp képzeli a papok és a hívek ideális viszonyát.
Megemlítettem, hogy a statisztikák szerint a katolikus egyház világszerte sok hívét elveszítette, s a Vatikán kritikusai ezt azzal magyarázzák, hogy az egyház nem eléggé fogékony a mai jelenségekre. E vélekedésről is kérdeztem a püspököt. Arra is kíváncsi voltam, hogy mi a személyes véleménye például a válásnak vagy az óvszer használatának egyházi elutasításáról és a papi cölibátus fenntarthatóságáról. Hozzátettem, hogy ha e témákról nem akar beszélni, akkor azt elfogadom, viszont beszélhet minden másról, amit fontosnak tart.
A kérdéseket elküldtem, válasz hetekig nem jött. Akkor – mert mobilján már a püspök nem volt elérhető – felhívtam az egyházmegye titkárságvezetőjét (mostantól: tv), aki gyors választ ígért. De nem jött válasz. Május végén újra felhívtam a tv-t, ő azt mondta, most nincs a püspöknek ideje. Nem sürgetem, mondtam, tűzzön ki a találkozásra egy távoli időpontot. Jó, felelte, akkor legyen június 20. Előtte két nappal felhívtam a tv-t, hogy akkor holnapután ott vagyok, mire ő elnézést kért: jaj, nem jó, a püspök úr akkor Pesten lesz. Amúgy azért nem értesítettek erről, mert „elveszett” a címem. Azt az ígéretet kaptam, hogy pár napon belül hívnak. Nem hívtak, erre telefonáltam. Jaj, elfelejtkeztem magáról, mentegetőzött a tv. Erre azt mondtam: ha nem akarja a püspök úr az interjút, belenyugszom, de ne áltassanak. Szó sincs erről, vágta rá a tv, csak most a püspök úrnak nincs ideje, majd hívjuk augusztus 15-én.
Augusztus 18-ig vártam. Akkor telefonáltam. Hívtuk volna, szabadkozott a tv. Mit ajánlanak időpontnak, kérdeztem. A tv azt felelte, hogy az általam küldött kérdések nem jók. Miért, lepődtem meg, ki lehet kerülni azt, hogy milyen helyzetben van az egyházmegye, ésmik a püspök céljai, s hogyan akarja azokat elérni? Vagy mi a rossz abban a kérdésben, hogy arról beszél (persze kérdésekkel némiképp irányítva), amiről akar? Ami meg a válást és a cölibátust illeti, arról ha nem akar, nem beszél. Jobb lenne, ha igen, hisz jó lenne megismerni az új püspök gondolkodását. A tv azt felelte, az általam firtatott kérdésekről már sokszor volt szó, arról a püspök úr újat nem tud mondani. Nem olvastam róla, vallottam be, hol nyilatkozott ezekről a püspök úr? Nem ő nyilatkozott, vallotta be a tv, hanem az egyház. Az nem ugyanaz, mondtam, de hagyjuk, inkább arról beszéljünk, hogy van-e esély az interjúra. Van, mondta a tv, de most a püspök úr nagyon elfoglalt. Akkor mikor? Hamarosan hívjuk, kaptam az újabb ígéretet. De nem hívtak.
A fentiekhez annyit: Magyarország polgárainak kétharmada a római katolikus egyházhoz kötődik, e hit tanításai képezik az alapját erkölcseinknek és jogszabályainknak. Már hogyne lenne érdekes, hogy ennek az egyháznak az egyik válsághelyzetbe jutott (s ezáltal az újságokban is gyakran szereplő) püspökségének új vezetője miképp látja a kiutat és miképp vélekedik a világról? Vagy mégse az? Miért nem?