A tervezetet Grezsa Ferencnek, a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda vezetőjének irányításával egy tizenegy tagú szakmai munkacsoport készítette. Azért volt szükség új stratégia kidolgozására, mert a kormány szerint az előző, 2009-ben elfogadott vállalhatatlan. Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ifjúsági főosztályának vezetője lapunknak év elején úgy nyilatkozott, hogy az eddigi drogpolitika megbukott, Magyarország tranzitországból célország lett, az első szerhasználat időpontja egyre korábbra csúszik, a hepatitis B- és C-fertőzések száma rohamosan nő, a dílerek egy része magát fogyasztónak feltüntetve csúszik ki a törvény kezei közül.

A Nemzeti drogstratégia 2012–2020 nevet viselő tervezet alkotói ostorozzák a fogyasztói kultúrát, amely szerintük szinte ösztönzi „a függőségi magatartásmódok megjelenését”. Emlékeztetnek, hogy 2006 és 2010 között a marihuána- és az amfetaminhasználat újra nőtt, párhuzamosan a nagyivás, a lerészegedés gyakoriságával. Ugyanakkor azt is kiemelik, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarország az alacsony kábítószerérintettségű országok közé tartozik.

A készítők szerint a stratégiának elsősorban a fiatalokra kell irányulnia, mert a kábítószer-fogyasztás hirtelen megnövekedése a 9–11. évfolyamokban figyelhető meg. Úgy látják, hogy a magyar családok jelentős része ismeri a függőség problémáját, mert rendkívül magas az alkoholfüggők száma. Az ilyen családban nevelkedett gyermekek droghasználat szempontjából is fokozottan veszélyeztetettek.

A tervezet szerint meg kell alkotni azokat a szabályokat, amelyek rögzítik egyebek között a plázák és a szórakozóhelyek üzemeltetőinek felelősségét vendégeik drogfogyasztásának megakadályozásában. Szorgalmazzák a függőséget okozó szerek reklámozását és népszerűsítését tiltó jogszabályok megalkotását is, és az internetes tartalmak „ez irányú fokozott ellenőrzését”. Visszaszorítanák az olyan termékek árusítását, mint például a kender képével ellátott üdítő, csokoládé, póló vagy újság.

– Ez csak egy szakértői anyag, nem jogszabályjavaslat – mondja Grezsa Ferenc, hozzátéve, hogy számos szórakozóhely tulajdonosa, üzemeltetője tisztában van azzal, hogy drogot árulnak náluk. Szerinte fokozottan kellene figyelniük arra, hogy ez ne történjen meg, ahogy arra is figyelnek, hogy ne adjanak el alkoholt 18 év alattiaknak. A stratégiatervezet külön fejezetet szán a kínálat csökkentésére. Hangsúlyozza, hogy a büntetőjogi felelősség alól sem a függőség, sem más indok nem mentesíthet. Az előállítók, forgalmazók által elkövetett bűncselekményekről szólva a tervezet kiemeli, hogy a „szigorú szabadságelvonó büntető szankciók” mellett a kábítószerrel szerzett vagyont is el kell kobozni, aztán ebből fejleszteni a „felderítőmunkát”.

Ami az elterelés (büntetés helyett kezelés) választását illeti, ez a stratégia szerint csak akkor érheti el a célját, ha eredményei nyomon követhetők és nem ad lehetőséget újabb visszaélésekre. Ezért bizonyos törvényi garanciák beiktatásával (például együttműködés a hatóságokkal, bűnügyi költségek megtérítése, időszakonként meghatározott alkalommal való részvétel lehetősége) adnák meg ezt a lehetőséget a fogyasztóknak.

A kormány drogügyi tanácsadó szerve, a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság civil delegáltjai többek között ezt, az elterelés lehetőségének korlátozását kifogásolják. – Úgy tudjuk, hogy az elterelést csak egyszeri lehetőségként szeretnék megtartani, akinél másodszor is drogot talál a rendőrség, annak bíróság elé kell állnia. Ez azt jelenti, hogy jóval több fiatalt fognak kriminalizálni, holott már eddig is Európa egyik legszigorúbb szabályozása a miénk – mondja Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa, az egyik civil delegált.

Szerinte az, hogy a tervezet a szermentességet jelöli meg legfőbb célként, „álszent és utópisztikus megközelítés”, ami figyelmen kívül hagyja azokat a szerhasználókat, akik nem tudnak vagy nem akarnak leszokni. Hiányolja továbbá a fogyasztók és a terjesztők éles elkülönítését, ami szerinte az előző stratégiában benne volt, és azt is, hogy a tervezet nem tükrözi a szakmai ernyőszervezetek által megfogalmazott javaslatokat.

Grezsa Ferenc szerint azonban szó sincs szigorításról. Ők csak az elterelés szakmai protokollját szeretnék kidolgozni, és felmerült, hogy annak költségeit vagy azok egy részét a drogfogyasztókra hárítják. Felmerült az is, hogy egy bizonyos időtartam alatt korlátozott számban lehetne az eltereléssel élni, mert talán ez is egyfajta viszszatartó erő lehet – fűzi hozzá.

A új stratégia tervezetében szerepel továbbá, hogy szélesítenék a tanácsadást, kiépítenék a gyerek- és fiatalkorúak addiktológiai ellátását szolgáló intézményrendszert, az iskolákban újjászerveznék a drogügyi koordinátori hálózatot. A kábítószerfüggők kezeléséről szólva a tervezet szorgalmazza az egészségügyi és szociális ellátások összehangolását, a területi egyenlőtlenségek csökkentését, a szakemberek számára életpályamodell kialakítását, a biztonságosabb pénzügyi feltételek megteremtését.

– Csak az nem világos, hogy miből lesz pénz ezekre, miközben a területre fordítható források jelentősen csökkentek – állítja Sárosi Péter. Grezsa Ferenc viszont úgy tudja, hogy uniós forrásból tervezés alatt áll egy iskolai egészségfejlesztési program, amelynek talán része lehet a drogmegelőzés is.

Lefoglalt partidrogok