A rabgazdaság fél sertést és szén-dioxid-kvótát is értékesít
GALÉRIA a minta-, egyben börtöngazdaságról! Klikk a képre!
Itt nyolcszáz elítéltet, 220 civil személyt – szakmunkásokat és termelésirányítókat –, illetve nyolcvanfős hivatásos személyzetet foglalkoztatnak – sorolja az adatokat Hetyei Gábor ügyvezető. A közgazdász végzettségű ezredes több mint húsz éve dolgozik a kft.-nél, amely alapvetően mezőgazdasági terményekre szakosodott. Négyezer hektáron termelnek szántóföldi növényeket, például búzát, kukoricát, napraforgót és repcét, míg 180 hektáron bioművelés folyik. A tehenészet évi hatmillió liter tejet ad el, s emellett 17 ezer sertést értékesítenek.
Ez valódi mezőgazdasági nagyüzem – bizonyos kompromisszumokkal. Érvényesíteni kell ugyanis a büntetésvégrehajtás érdekeit: legyen minél több elítéltnek munkája. A növénytermesztést teljes egészében gépesítették – még a borsót is speciális kombájn szedi le –, az állattelepeken viszont a fejés kivételével minden a rabok dolga. Így több mint kétszáz főt tudnak foglalkoztatni, míg ha átállnának a korszerű híg trágyás állattenyésztésre, elég lenne pár ember. Az ezredes ennek ellenére úgy látja, előbb-utóbb váltani kell, mert az élőmunka alacsony hatékonysága versenyhátrányt okoz.
A múlt századelő hangulatát idéző – a kánikulában talán a szokásosnál is intenzívebb szagokat árasztó – tehenészet után különösen éles a kontraszt, amikor Bényei Tamás százados, biztonsági vezető a biogázüzemet mutatja. A 2008 óta üzemelő létesítményben a hulladék válogatása után már minden magától megy, ezért ott mindössze 25 rabnak jut munka. A korszerű rendszert éjszakára egyébként magára hagyják, csupán távfelügyeletre van szükség.
Ez amúgy a legjobbnak tűnő üzlet: az évi 53 ezer tonna szerves hulladék – zömében romlott vagy lejárt szavatosságú élelmiszer – ártalmatlanításáért és a biogáz felhasználásával előállított villamos energiáért is pénzt kapnak. A saját igényeken túl körülbelül kétezer háztartás számára elegendő energiát táplálnak be az országos hálózatba, ráadásul 45 ezer tonna széndioxid-kibocsátást is megtakarítanak, amit az osztrák állam vesz meg. A hulladék fermentálása után maradt folyadék meg kitűnő szerves trágya: megy a földekre.
A nyereséget elsősorban a mezőgazdasági tevékenység hozza, de rentábilis még az iparimosoda is. Ott háromműszakban nyolcvan-kilencven női elítélt napi négy és fél tonna szennyest tisztít ki; a megrendelők között vannak szállodák, gyógyfürdők, de itt mossák az Állami Egészségügyi Központ és persze a börtönök szennyesét is. Az állami intézmények azonban egyelőre csak a kapacitás harmadát kötik le.
Négyszáz elítéltet meghatározott, a szokásos bérekhez képest nem túl magas díjazás fejében különféle – általában szakképzettséget nem igénylő – ipari-építőipari munkákhoz bocsátanak rendelkezésre. A szállításukról és őrzésükről a büntetés-végrehajtás gondoskodik. Az ország legnagyobb radiátorgyárában is pálhalmai rabok dolgoznak.
Az új szabályozás az Agrospeciált két területen érinti: nagyobb szerepe lehet az elítéltek élelmezésében, s több állami intézmény veheti majd igénybe a mosodai szolgáltatásokat. Az ügyvezető szerint a fegyintézeteknek a fogvatartottak ellátásához évi háromezer sertésre lehet szükségük, és ezt a jelenlegi feltételek mellett is gond nélkül szállíthatják.
A mosodában 45-50 fok körüli a hőség, a szarvasmarhák mellett fojtogató a bűz, de a romlott húst lapátolni sem kellemes feladat. Hetyei ezredes mégis azt állítja: az elítéltek szívesen dolgoznak, mert jobban telik az idő, mint a zárkában.
Az elítéltek ezért nem balhéznak munka közben, hiszen tudják: gyorsan más állhat a helyükbe. S bár támadásra alkalmas szerszámokkal is dolgoznak, emiatt azokat soha nem fordítják egymás vagy az őrszemélyzet ellen. Több mint húszéves praxisa alatt az ezredes olyan veszélyes eszközzel is csak kétszer találkozott, amelyet valamelyik rab barkácsolt a munkahelyén. Szökéssel pedig az utóbbi néhány évben mindössze egyszer próbálkoztak – pedig nagy lehet a kísértés, mert a földeken még kerítés sincs –, de a szabadság csupán néhány percig tartott. Igaz, mielőtt döntenének, hogy kit milyen munkára vezényelnek, alaposan elemzik a biztonsági kockázatot is – hangsúlyozza Hetyei Gábor.
Az ezredes ars poeticája egyébként roppant egyszerű: feladatokat kell szabni a fogvatartottaknak, különben ők adnak feladatot a büntetés-végrehajtás embereinek.
