Nem tisztünk, hogy produkcióját részletező műbírálat tárgyává tegyük (az ilyesmi Fáy Miklós tollára való), de annyit azért el kell ismernünk, hogy Ókovács Szilveszter választása telitalálat: politikai és kulturális közéletünkben nincsen ma Garánál aktuálisabb és szimbolikusabb figuránk. Az ország kis- és nagyuraivá lett basák álmukból fölkeltve is képesek eldarálni jelszavaikat a szent magyar haza üdvéről, de közben a párnájuk alatt kotorásznak: vajon megvan-e még a kínai gyártmányú buksza, amit lefekvéskor a fejük alá tettek?

Sok kicsi Gara nádor tevékenykedik ma az országban különböző hatalmi pozíciókban, s telhetetlen szívű kiskirályok mindannyian a saját udvarukban. Munkájuk sokféle, döntési potenciáljuk eltérő, egyben azonban közösek: a maga helyén mindegyik a király személyét helyettesíti. A király nevében járnak el, elvégre tőle nyerték posztjukat, neki akarnak megfelelni egyedül: Orbán Viktor miniszterelnök apró Garái ők, akik lelkifurdalás nélkül lefejeztetik azokat, akiket a hatalom ellenségeinek vélnek.

Kelettől nyugatig sorolhatók az áldozatok. Kirúgják az igazgatói széket a dunántúli kastélymúzeum vezetője alól, eltávolítják a nyírségi város kulturális központjának igazgatóját, fővárosi színidirektoroknak küldözgetnek selyemzsinórt, mondvacsinált okokat gyártanak megbecsült művészek, szakemberek és médiamunkások ellehetetlenítésére, s a megüresedett helyekre a saját embereiket ültetik.

Mindezt a szent magyar haza üdve indokolja, de milyen kár, hogy a hétköznapi lélek üdve a mai Magyarországon hátrébb soroltatott – hiszen mennyivel egyszerűbb szeretni az egyszínű hazát önmagában, mint a sokszínű országlakosokat külön-külön. Manapság emberek ezreinek törik ketté a pályafutását egyetlen hatalmi szóval, de az sem jár jobban, akit a Garák kegye most fölemel: nekik nem a karrierjük, éppen csak a gerincük roppan össze idővel.

Nem is értjük, hogy az egykorvolt operaénekes, aki a napokban magától Orbán Viktortól kapott „bátorítást” a puszta hangképzésnél magasabb rendű feladatainak ellátására, vajon miért nem érezte meg az ebben rejlő veszélyt: a publikum elé éppen a hatalma teljében lévő Gara nádor szerepében kiállni.

A kiskirályok szereplésének nyoma marad, az utókor a produkciót meg tudja majd nézni, sőt nevetni is képes lesz – az utókor már csak ilyen nevetős. A jelenkor sajnos nem nevet. Ókovács Szilveszteren sem nevetett tavaly még senki, amikor az említett áriában azt énekelte, hogy „a Gara nemzetségé lesz nagy Magyarország”.

Bátor, egyértelmű és kertelés nélküli megállapítás volt ez, a közönség meg is tapsolta érte – legalábbis a kétharmada.