Az Orbán-kormány külpolitikája: megkerülhetetlen mumus
Azt, hogy maga Orbán Viktor kormányfő mit gondol hazánk külpolitikájáról, az ország nemzetközi szerepéről, a magyar nagykövetek hétfőn személyesen a miniszterelnöktől hallhatják, a szokásos éves misszióvezetői értekezleten. Tavaly Orbán azzal lepte meg a Külügyminisztériumban összegyűlt hallgatóságát, hogy négy hónappal a start előtt azt a kifejezést, hogy „Magyarország EU-elnöksége”, ki sem ejtette a száján. Arra viszont sokan felkapták a fejüket, amikor közölte: az egyre jobban háttérbe szoruló Nyugatnak ki kell egyeznie Oroszországgal, de Közép-Európa nem lehet a történelmi alku áldozata.
Közép-Európa hangsúlyos szerepet játszott már a Fidesz választási programjában is, ahol az egyik fő célként egy szupererős Varsó–Budapest–Bukarest-tengely kialakítását célozták meg. Ebből azonban eddig nem lett semmi, a lengyeleknek láthatóan nem fűlik hozzá a foguk.
– A lengyel–magyar–román hármas együttműködés egyértelműen a sorból látványosan kihagyott Szlovákia „elszigetelését” vonná maga után, Donald Tusk kormánya pedig nem adja a nevét Lengyelország déli szomszédjának „megsértéséhez” – mondta lapunknak Anton Pelinka, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora. A 69 éves osztrák politológus úgy látja, hogy a magyar–szlovák viszonyban komoly megnyugvást hozott a tavaly nyári pozsonyi kormányváltás. Ha nem Iveta Radicová, hanem Robert Fico lenne Szlovákia miniszterelnöke, az egyik konfliktus követné a másikat Pozsony és Budapest között. S mivel Radicová higgadt, tárgyilagos hangnemet használ, a két kormány megnyilatkozásaiból is eltűntek a nacionalista hangok. Bár a kettős állampolgárság nem ismeretlen dolog az unióban, EU-s szomszédok között meglehetősen barátságtalan lépés, ha az egyik a másik ellenkezését figyelmen kívül hagyva oszt állampolgárságot.
Pelinka szerint Románia esetében az Orbán-kormánynak sikerült a könnyített állampolgársággal közös témát felvetni. Bukarestből nem kezdtek el kézzel-lábbal tiltakozni, hogy az erdélyi közel másfél milliós magyarság esetleg magyar állampolgár lesz: a románok hasonló cipőben járnak, csak éppen Moldova kapcsán. Egyes becslések szerint a több mint négymillió lakosú szovjet utódállamból akár egymillióan is megkaphatják a román állampolgárságot és azzal együtt a Nyugatra utat nyitó román útlevelet.
A visegrádi együttműködést firtató kérdésünkre az osztrák profeszszor hangsúlyozta: jó húsz évvel ezelőtt, a kelet-európai rendszerváltások idején éppen a nacionalizmusok térnyerését lett volna hivatott ellensúlyozni. Ám Csehszlovákia felbomlásával ez az elképzelés gyorsan szertefoszlott. A közös nyugati integrációból sem lett semmi, miután mindenki a maga útját járta. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének a négy országnak közös érdekei, amelyeket az EU-n belül úgy képviselhetnének, ahogy azt teszik a Benelux államok vagy az észak-európai országok. E példákat követve ki lehetne alakítani hálózatokat és azokra építkezve közösen lobbizni – hangoztatta Pelinka.
A CEU oktatója szerint a magyar külpolitika abban nagyon hasonló az amerikaihoz, hogy mindkettőre – sajnálatos módon – rendkívül erősen kivetül a belpolitika. Nem volt ez másként az EU-elnökség idején sem: a médiatörvény vagy az új alkotmány körüli viharok folyamatosan bezavartak, és kellemetlen pillanatokat okoztak az elnökségi feladatokat egyébként professzionálisan ellátó, az ügyek menedzselésére felkészült magyar diplomáciának. Szintén a magyar sikerek közé lehet elkönyvelni, hogy Brüsszelben rábólintottak Horvátország EU-csatlakozására.
A magyar külpolitika megítélésének nem tesz jót, hogy Európában nem éppen kedvező az Orbán-kormány sajtója. – Orbánék azért gyakran komoly félreértés áldozatai. A Fideszt sűrűn összekeverik a Jobbikkal – hangoztatta Pelinka. Szerinte Magyarország pluszpontot érdemel azért, hogy egy különleges kisebbségi problémát, a romák integrációját európai üggyé tette. Ha az uniós romastratégia gyors megoldást nem is hoz, de Budapest az offenzív megközelítéssel világosan jelezte: közös feladatról és felelősségről van szó.
