'Még egy bírság, és én is segélyért állok sorba'
– Száz euró! Ennyit gomboltak le rólam a semmiért az osztrák rendőrök! – fakad ki a nagykanizsai bolhapiacon áruló, Józsiként bemutatkozó, jókötésű roma lomis. – Ráadásul ez még a kisebb veszteség volt. Két napig hiába autóztam, gürcöltem, guberáltam, odalett az ötven-hatvanezer forintot érő áru is, mert konténerbe dobattak velem majdnem mindent, ami a kocsiban volt!
A középkorú férfi percről perce ingerültebb, egyik cigit szívja a másik után, miközben felidézi az egy hónappal ezelőtti ausztriai kalandját. Ahogy évek óta majd minden hétvégén, azon a júliusi szombaton is beszerzőkörúton járt: lomtalanításokon kihajított használt, de még értékesíthető holmikkal rakta meg a kocsiját, hogy aztán hazai bolhapiacokon adhasson túl portékáján. Már Rábafüzes közelében járt, amikor megállították az osztrák rendőrök. Nem tudta igazolni az összeguberált áru származását, ezért a hulladékkezelés szabályainak megsértése miatt bírságot szabtak ki rá, s a raktérben lévő holmik nagy részétől is meg kellett válnia.
– Hát hogy a nyomorult életbe igazoltam volna, honnan van a cucc, ha lomtalanításokon szedtem össze? – háborog a lomis. Józsi lomis esete nem számít egyedinek. A használtcikk-kereskedők egyik fontos értékesítőhelyének számító nagykanizsai bolhapiacon egymást érik a burgenlandi rendőrök szigoráról, a súlyos bírságokról szóló történetek.
– Az öcsémet ötszáz euróra vágták meg. Tele volt a kocsija raktere használt bútorokkal, egy családtól vette fillérekért, papírja viszont nem volt róla. Megadta a rendőrnek a címet, ahol vette, hogy igazolja állítását, de nem foglalkoztak vele. Megbüntették arra hivatkozva, hogy származási igazolás nélkül hulladéknak számít a bútor, s nem lett volna szabad szállítania. Miután telefonált, rokonoktól kértünk kölcsön pénzt, s nyomban ki is vittük neki, különben lefoglalták volna a furgont – meséli egy keszthelyi lomis.
A testes férfi nem árulja el a nevét, de azt elmondja: húsz éve jár már Ausztriába lomizni majd minden hétvégén. Négy gyereke van, meg frankhitele a házán, szakmája viszont nincs, így csak a lomizásból tudja eltartani a családját. Emiatt egyre jobban aggódik az Ausztriából érkező, a szigorú razziákról szóló hírek miatt.
– Mindig betartottam a szabályokat, nem loptam, nem hagytam magam után mocskot, de már nekem is félnem kell Ausztriában. Meglátok kint egy rendőrt, és görcsbe rándul a gyomrom, hogy valami mondvacsinált okra hivatkozva megbüntet. Egyszer kibírnék egy ekkora büntetést, de azután még egy bírság, és én is segélyért állok sorba, mert annyi pénzem sem marad, hogy megtankoljam a kocsit, s áruért induljak.
Korántsem tartja túlzónak a burgenlandi rendőrök szigoráról szóló történeteket és az aggodalmakat Kozák János, aki a lomisok fővárosának is nevezett Veszprém megyei Devecser használtcikk-piacát üzemelteti, s a most alakuló Nemzetközi Használtcikk-kereskedők Érdekvédelmi Szövetségének elnöke. Úgy fogalmaz: „Valóban súlyos a helyzet, ezernél is több, lomizással foglalkozó család megélhetése kerülhet veszélybe azért, mert az osztrák hatóságok szigorúan ellenőrzik a magyar használtcikk-kereskedőket.”
– A bírságolások elve egyszerű – magyarázza az érdekvédő. – Ha a közúti ellenőrzés során nem tudja igazolni a lomis, hogy vette, kapta vagy engedéllyel szedte össze és szállítja a kocsijában lévő holmit, akkor a hatóság azt feltételezi, hogy azt lomtalanításkor illegálisan gyűjtötte be. A használt holmik azonban álláspontjuk szerint automatikusan hulladékká minősülnek át, amint lomtalanításkor kiteszik azokat az utcára. Így az, aki lomtalanításból származó holmit hoz el engedély nélkül, már sérti a hulladékkezelés szabályait, és akár több százezer forintra is bírságolható.
A szigorú razziákról szóló híreket megerősítették érdeklődésünkre a Külügyminisztériumban is. A tárca úgy fogalmazott közleményében: „Az osztrák belügyi hatóságok nyomatékosan lépnek fel a szabálysértőkkel szemben, és gyakran magas pénzbírságot szabnak ki.” A minisztérium tájékoztatása szerint az osztrák hatóságok az illegális lomtalanítások számának növekedésével indokolták a szigorúbb eljárásokat.
Más oka is van az osztrák rendőrség kiemelt figyelmének, véli Hóbor László, a devecseri, használtcikk-kereskedelemmel foglalkozó Lomi.hu Kft. tulajdonosa, a lomistársadalom egyik szószólója:
– Elszaporodtak a lopások ott, ahol sok lomis fordul meg. Bár a lomisok nagy része becsületes ember, sajnos tény, hogy vannak, akik erőszakosan gyűjtenek, és lopnak is. Az osztrák hatóságok azonban a bűnözők kiszűrése helyett az egyszerűbb megoldást választották: az összes magyar lomist megpróbálják elrettenteni Ausztriától. Elővettek egy régi hulladékkezelési rendeletet, s most azt tartatják be vasszigorral. Egyetért mindezzel Kozák János, ám szerinte más oka is van a gyakoribb, szigorúbb razziáknak. Mint mondja, jókora gondot okoz az úgynevezett cetlizés is. Sok lomis a mind nagyobb konkurencia miatt már a lomtalanítás előtt lecsapna az értékesíthető holmikra, ezért cetliket dobnak be osztrák házak postaládájába, hogy mikor érkeznek legközelebb. A megadott időpontban sokan kirakják a megunt holmijaikat, ám a lomisok nem visznek el mindent, szemét marad utánuk, ami a helyi hulladékszállító cégeknek okoz jókora munkát és persze kiadást.
Bár a bírságot és a szigort sok esetben túlzónak tartja Kozák János, azt nem vitatja: érthető az osztrák hatóságok eljárása, valóban tarthatatlan a helyzet. Szerinte azonban csak úgy szabad rendet tenni, hogy a tisztességes lomisok tovább dolgozhassanak.
– Becslések szerint legalább 1000–1500 család él ma lomizásból Magyarországon. Többségük iskolázatlan roma, akik nem találnának állást a munkaerőpiacon. Mégsem segélyért állnak sorba, hanem keményen, becsülettel megdolgoznak a kenyerükért. Nem szabad hagyni, hogy néhány tucat tolvaj gazember miatt a becsületes lomisokat is büntessék, ellehetetlenítsék – jelenti ki Kozák, és azzal folytatja: – Éppen ezért felvettük a kapcsolatot az illetékes osztrák hatóságokkal, és több egyeztetésen is túl vagyunk. Már körvonalazódik egy mindenki számára elfogadható megállapodás.
A jelenlegi elképzelések szerint tanfolyamon oktatnák a lomisoknak azt, hogy Ausztriában hol, hogyan lehet használt cikket gyűjteni, s milyen engedélyekre van szükség, milyen szabályokat kell betartani. A tanfolyamot elvégzőket regisztrálnák, s ők a meghatározott feltételek szerint továbbra is lomizhatnának. Kozák János szerint már ősszel megszülethet a megállapodás, szeptemberre-októberre rendeződhet a helyzet, ám a lomisok addig sem tétlenkednek: egyre több trükköt eszelnek ki, hogy megpróbálják elkerülni a közúti ellenőrzéseket s a vaskos bírságokat. Vannak, akik több kocsival indulnak beszerzőkörútra, és állandó telefon- vagy SMS-kapcsolatban maradnak, így jelezhetik egymásnak, ha ellenőrzésbe futnak. Mások inkább kevésbé kockázatos, de költségesebb megoldást választanak, s egyszerűen kikerülik Burgenlandot, Szlovénia vagy Szlovákia felé jönnek haza a megrakott furgonnal. S akad egy egészen új, de máris népszerű trükk, amit egy fiatal Zala megyei lomis árul el:
– A határig megyek csak a saját kocsimmal, onnan egy osztrák rendszámos bérfurgonba ülök át. Így minimális a lebukás kockázata, mert a sajátjaikat ritkán intik ki a forgalomból az osztrák rendőrök. Hazafelé aztán a határon átpakolok a saját autómba, a másikat meg leadom. Sokba kerül ez, de még mindig kevesebbe, mint a büntetéssel, az áru elkobzásával járó veszteség. És legalább tovább dolgozhatok.
