Dumaállam
Azt a Szent István által alapított keresztény Magyarországot szervezzük újra, amit őseink – mondta szombaton Kósa Lajos. A debreceni polgármester balszerencséje, hogy szembeszökően erős mezőny gyűlt össze, így a „stand-up comedy”-hatást keltő fellépéssel sem lehetett övé az augusztus 20-i ünnepségek közönségdíja.
Kövér László például rávert, amikor „vad tatárok” dúlásához hasonlította Gyurcsány Ferenc, valamint társulata munkásságát. Ha ugyanis a szocialista politikus és csapata hasonlított volna az említett seregre, akkor az ellenzék prominensei rosszabb fizikai állapotban várhatták volna a tavalyi törvényhozási választásokat, amelyek során azonban pirospozsgás hódítókként vonultak végig az országon, továbbá aligha tizenharmadik havi nyugdíj és bér finanszírozására költötte volna egy ilyen társaság a nem létező bevételeket.
A dobogóra odafér még Harrach Péter kereszténydemokrata potentát is, aki kijelentette: megosztottság és ultraliberális kártevések gyengítik Európát. Nem múlatta idejét az indoklással, pedig érdekes lett volna az „ultraliberális kártevések” származási helyéről szóló beszámoló, miután Európa sokkal nagyobbik felében a Fidesz szövetségeseként számon tartott konzervatív erők kormányoznak – jó ideje.
A kiemelések jelzik, hogy miféle komikus fordulatokkal színezett előadásokat szül a nemzeti ünnepek beszédkényszere: a politikusok ilyen alkalmakkor ragadós sziruppal locsolt közhelykollekciót olvasnak föl (Semjén: „minden nemzet egyszeri és megismételhetetlen érték”), esetleg eredeti, de azért bugyuta állításokat kiáltanak a világba. A szereplők sora végtelennek tetszik: Schmitt Pál például úgy vélte, hogy a honvédségnek kell hazaszeretetből új lelkületet adnia az országnak. Állásfoglalásának oka, hogy katonák előtt lépett föl, ha pékek vagy műszaki menedzserek előtt szónokolt volna, rájuk osztja a grandiózus feladatot.
Nem különösebben erősíti a keresztényi szeretet jegyében fogant retorikai teljesítmények hitelességét, hogy a megszólalók többsége verbális pofozkodásba bonyolódik, üti-veri az ellenzéket az ünnepre való tekintettel. Kövér, az Országgyűlés elnökeként augusztus 20-a alkalmából fontosnak tartotta tájékoztatni a Fidelitas.hu olvasóközönségét: „Szent Istvánt országépítőként tartjuk számon a történelmünkben, ehhez képest a neobolsevisták – értem ezalatt a Horn Gyula nemzedéke utáni posztkommunista, úgynevezett baloldali politikai generációt – országvesztő, országromboló tevékenységet folytattak.”
Úgy tetszik, a nemzeti ünnepeknek semmi egyéb funkciója nem maradt, mint lehetőséget adni a politikusoknak arra, hogy nem túl eszes dühkitörésekkel szórakoztassák a közvéleményt. Igaz, elkövethetnénk azt a súlyos hibát, hogy esetleg komolyan vesszük az elöljárók mondatait. Csakhogy ebben az esetben – Kósa polgármester „újjászervezős” közlése nyomán – készülhetnénk az igazságszolgáltatás reformjára: a kézlevágás mindennapos büntetés lehet.
