A Széll Kálmán Tervből tavasszal megismert oktatáspolitikai szándék egyértelmű: ki kell vonni forrást a köz- és a felsőoktatásból, csökkenteni kell az egyetemi képzésben részt vevők arányát, mert túl sokan tanulnak a felsőoktatásban, és „elveszett a kétkezi munka becsülete”. Nincs tehát abban már semmi meglepő, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium a közoktatás egészét súlyosan érintő kérdésekben dolgoz ki javaslatokat a Széll Kálmán Tervben meghatározott céloknak megfelelően. Mint ahogy abban sem, hogy ezekhez a javaslatokhoz – amelyek a közoktatás egészére hatással vannak – a Hoffmann Rózsa vezette oktatási államtitkárságnak nincs hozzáfűznivalója.

A Magyar Nemzet által ismertetett tervek szerint megszüntetnék a szakképző iskolák önállóságát, a térségi integrált szakképző központok számát (TISZK) pedig csökkentenék. Ennek oka a spórolás: a tervek szerint húsz százalékkal kevesebből isműködne az új rendszer.

Felszámolnák a tanműhelyek egy részét, összevonnának osztályokat, és a tanárok nem egy iskolához, hanem egy integrált képzőközponthoz tartoznának, így több intézményben is taníthatnának. Emellett a képzési időt négyről három évre csökkentenék úgy, hogy a gyakorlati órákat jelentősen megemelik, a közismereti tárgyak oktatását pedig csökkentik. A szakképzésben dolgozó oktatók száma hétezerrel csökkenne, és a jövőben az sem lenne feltétel, hogy szakmai tárgyakat pedagógusvégzettségűek oktassanak.

Matolcsy György minisztériuma arra is javaslatot tett, hogy miként lehetne a gimnazisták arányát jelentősen csökkenteni. A tervek szerint 2016-ra akár negyven százalékkal kevesebb gimnazista kezdené meg a tanévet, ha a nyolcadikosok kompetenciamérésen elért eredményei alapján osztanák el a gyerekeket különböző iskolatípusokba. Vagyis a középiskolába lépés feltételeit e mérés eredményei alapján határoznák meg.

Kedden, amikor a javaslat nyilvánosságra került, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete tiltakozott. A radikális forráskivonás miatt várható tömeges elbocsátások, a diákokat érintő drasztikus változások miatt a szervezet tárgyalásra szólítja a kormányzat képviselőit. A másik pedagógus érdekvédő szervezet, a Pedagógusok Szakszervezete is tiltakozik.

– Elképesztő, hogy ilyen horderejű kérdésben, amely meghatározza a tanárok, gyerekek, sőt az egész társadalom jövőjét, semmiféle hivatalos megkeresést, dokumentumot nem kaptunk a kormánytól, ami azt jelzi, hogy sem a szakszervezetek, sem a szakma véleményére nem kíváncsiak – nyilatkozta lapunknak Galló Istvánné, a PSZ elnöke, aki szerint a magyar oktatáspolitika már csak arra szűkül, hogy miként lehet a rendszert olcsóbbá tenni.

– Mi is azt támogatjuk, hogy minden fillér menjen jó helyre, de ehhez szükség lenne a hosszú távú tervezésre, a tervek lehetséges következményeinek elemzésére, de én semmi ilyesmit nem látok, csak az egymástól független minisztériumok kapkodását – mondja Galló Istvánné. A PSZ nem érti, hogy ha a szakiskolák önállóságát megszüntetik, akkor ki lesz a fenntartó, mert jelenleg ezek az intézmények önkormányzati tulajdonban vannak, és többcélú társulás részei. Szerinte a munkaerőpiacnak nem betanított munkásokra, hanem jól képzett szakmunkásokra van szüksége, de a 16 évesen, rövidebb képzési idő után, rossz kompetenciákkal belépő fiatal nem fogja a magyar gazdaságot talpra állítani.

A gyakorlati képzés növelését nem ellenzik, de az elméleti órák csökkentését tarthatatlannak tartják. A szakszervezet számára elfogadhatatlan, hogy a szakképzésben oktató pedagógusok közül 7-8 ezer embert elbocsássanak, és felháborítónak tartják, hogy szakoktatók pedagógusvégzettség nélkül is taníthassanak.

Gallóné szerint az, hogy a gimnáziumokban tanuló gyerekek arányát negyven százalékkal csökkentsék, az európai trendekkel teljesen ellentétes.

– A gimnáziumok közel harmada egyházi tulajdonú.Ha csökken a gimnazisták aránya, az azt jelenti, hogy az egyetemeken tovább tanulók zöme egyházi középiskolákból fog kikerülni –mondja az elnök, aki „slendrián javaslatnak” tekinti a nyolcadikosok megrostálását a kompetenciamérés segítségével. Szerinte e javaslat üzenete, hogy rengeteg gyerektől, különösen a hátrányos helyzetűektől, meg akarják vonni a tanulás lehetőségét.

14 évesen eldőlhet a jövő is FOTÓ: MÓRICZ SIMON