– Amikor trendekre, az oktatási rendszer működésére, minőségére vagyunk kíváncsiak, helyénvaló a kompetenciamérés. Azonban ha az egyes gyerek vagy pedagógus teljesítményét szeretnénk mérni, a kompetenciamérés alkalmatlanná válik. A gyerek pillanatnyi teljesítménye rengeteg tényezőn múlik – mondja Vekerdy, aki szerint elfogadhatatlan, hogy a kompetenciamérésen nyújtott teljesítmény falanszterszerűen predesztinálja a gyereket, hol tanulhat tovább. Hozzáteszi: 14 évesen a fiatalok fiziológiás, élettani lustaságban szenvednek, ez a kamaszkor kulminációs pontja, amikor a gyerekeket nem szabad terhelni. Okosan működő iskolarendszerekben épp azok a legkönnyebben végezhető osztályok, ahol a 14 évesek tanulnak. „A törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik fi gyelembe elsősorban”, idézi Vekerdy Tamás az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményt, amelyet Magyarország 1991-ben ratifi kált. – E mostani javaslatban nyoma sincs annak, hogy a törvényalkotó a gyerekek mindenekfelett álló érdekére tekintettel lett volna – teszi hozzá.

– A TISZK-ek számának szűkítése optimalizálási folyamat, ami hozhat pozitív változásokat – ez már Nahalka István oktatáskutató véleménye. Szerinte van abban ráció, hogy az azonos képzéseket nyújtó iskolák összefogjanak egymással, és közösen szervezzék a gyakorlati foglalkozásokat, ugyanakkor fölhívja a figyelmet arra, hogy semmiféle kutatás nincs arra vonatkozóan, hogy mitől működik egyik TISZK sikeresen, míg egy másik alacsony hatékonysággal. Nahalka István ugyanakkor nem érti, hogy ha az érettségizők számát csökkenteni akarja a kormány, akkor hogyan fogjaMagyarország elérni 2020-ra, hogy a harmincas-negyvenes korosztály negyven százaléka felsőfokú végzettségű legyen. E cél elérését ugyanis az EU 2020 stratégia aláírásával vállalta az ország.

– Nincs túlképzés a felsőoktatásban, minden kutatás azt mutatja, hogy még a bölcsészek és a jogászok is gyorsan elhelyezkednek. Szakmunkáshiány pedig van ugyan, de az inkább szerkezeti jellegű, vagyis a kereslet és kínálat nem talál egymásra. Ráadásul nincs szó nagyságrendekről – állítja. Hozzáteszi: Magyarország a középmezőnyhöz tartozik a 15 éves fiatalok írás-olvasás tudásátmérő PISA-teszteken a fejlett országokkal össze hasonlítva. Ellenben a felnőttek írástudását, olvasási készségeit mérő nemzetközi felmérésekben rendre a legrosszabbak közt szerepelünk. Az átlagot – Nahalka szerint – a szakiskolában végzettek, az onnan lemorzsolódók rontják, vagyis ez a szakiskolában zajló gyenge oktatás hatása.

A kompetenciamérés vizsgává alakításáról azt mondja: a javaslat mögött az a kép bontakozik ki, hogy Magyarországon vannak rossz iskolák a gyenge tanulóknak, és jó iskolák a jó tanulóknak. – Ez szegregáció, ami a magyar oktatás legnagyobb baja. Ha a kompetenciamérés vizsgává alakul, azt a látszatot kelti majd, hogy a szegregáció objektív alapú – teszi hozzá.

Szerettük volna Hoffmann Rózsa államtitkárságának álláspontját is megtudakolni. Érdeklődésünkre azt válaszolták, a szakképzéssel kapcsolatos változások nem tartoznak az államtitkárság felelősségi körébe.

Egyetlen napon?

„Mit mérnének nyolcadikban? E sorok írója egyébként messze tizennégy éves korában volt a leghülyébb és a legdekoncentráltabb, még jó, hogy a gimnáziumi évek alatt volt módom érni és megtanulni felnőtt módra tanulni.

Apropó, felnőtt és tanulás – a felnőttképzésben részt vevők aránya a bányászbéka alját sem súrolja ma hazánkban, és egy bebukott matekérettségit nagy kínkeservesen be lehet pótolni huszon- vagy harmincévesen, de egy teljes érettségit letenni munka és család mellett szerintem nagyjából lehetetlen a többségnek. A magyar iskola jelenleg nem kompenzálja, hanem felerősíti az otthonról hozott hátrányokat, így szól minden kutatás tíz éve. Jól kinézünk, ha ennek tetejébe a tizennégy éves egyetlen napján múlik, miféle karriert fut majdan be. Hja kérem, innen szép nyerni, ugyebár.” Vakmacska, http://bezzeganya.postr.hu/