– A francba, Zsolt úr!

– Megint lebukott, Mónika.

– Zsolt úr, milyen dolog civil autóval jönni? Ráadásul ez már nem is a maga körzete.

– Egy rendőrségünk van, Mónika. Adja a papírjait.

– Minek, úgyis tudja fejből az adataimat.

– Tényleg tudom, de nem emlékezetből dolgozunk. Szálljon ki az autóból, rakja ki a táskája tartalmát itt a kolléga előtt.

A lenge, fekete ruhás nő köszönés nélkül kikászálódik alkalmi kuncsaftja kocsijából. Kiborítja a retiküljét. Fél tucat gumióvszer, gyógyszer a hasfájásra, rúzs, telefon – a hátán hatalmas piros szívecskével –, papír zsebkendő és némi aprópénz kerül elő.

Szalay Zsolt körzeti megbízott a nekikeseredett férfit faggatja.

– Elmondja, mi történt?

– Beszélgettünk a lánnyal.

– Itt az erdő közepén? Igaz, olcsóbb, mintha presszóba vinné.

– Nem sokkal olcsóbb.

– Mondja, mennyit kért magától?

– Ha megmondom, mi történik velem?

– Feleség, gyerek van?

– Még nincs, hála isten.

– Ha együttműködik, akkor is be kell vinnünk kihallgatásra, de az adataihoz senki nem fér hozzá. Ezt felelősen megígérem magának.

– Hát jó, kétezret adtam.

– Nehogy már rontsa az üzletet! – kiált neki oda Mónika. – Tényleg kétezer volt, de csak kézimunkáztam. Tudom, adjam oda a pénzt, tessék, írja csak fel a sorszámát. Úgy szokták.

– Elismeri, hogy pénzért szexuális szolgáltatást nyújtott?

– El, de csak mert ilyen szépen mondta. Én nem vagyok kurva, én pénzért csinálom. Az a kurva, aki élvezetből, fűvel-fával.

Szalay Zsolt és társa, Deákovits Ákos fölveszi az adatokat, a Győrtől Sopronba vezető út környékén, a Rábca-töltés hullámterének egyik erdejében. A rendőrök GPS segítségével a helyszín koordinátáit próbálják meghatározni, mindent jegyzőkönyvezni kell.

A kis furgont kilométereken át követték a győri rendőrök, akik tegnap egy razzia keretében az útszéli lányokat ellenőrizték. Délelőtt tizenegy órakor tűz a nap, de a Komáromba, valamint a Sopronba vezető főutak mentén már ácsorog néhány prostituált. A rendőrök mindegyiket személy szerint ismerik.

Abda előtt, a Radnóti-szobornál ketten strichelnek. A rendőrök a keresztnevüket sem mondják meg, nekik is vannak személyiségi jogaik, mondják. Az egyik, terebélyes nő a rangidős, jóval elmúlt negyven, eddig tizenegy gyereket szült, egyikük sem él vele, főleg nevelőotthonokban, intézetekben laknak. A vele együtt ácsorgó fiatalabb nőnek féléves a gyereke, a férje vigyáz rá. Ő naponta csupán egyetlen vendéget vállal, minimum négyezerért, aztán hazamegy. Hiába van másik jelentkező, azzal már nem áll szóba.

– Győrben és a város környékén régebben komoly közbiztonsági veszélyt jelentettek a prostituáltak, pontosabban az ahhoz kapcsolódó erőszakos és más bűncselekmények, a kényszerítés, a kitartottság, a kerítés, a garázdaság, és gyakran előkerült a drog is – mondja Horváth Csaba ezredes, győri rendőrkapitány. – A térfigyelő kamerarendszerrel, a folyamatos igazoltatásokkal, eljárásokkal elértük, hogy már csak alkalmanként bukkan fel néhány lány, így türelmi zónát sem jelöltek ki a városban. A környező utakon sincsenek túl sokan, de azért őket is folyamatosan ellenőrizzük.

A győri kapitányság két személy ellen azért folytat eljárást, mert Bécsben, illetve Berlinben futtattak lányokat. Idehaza nehéz bizonyítani a prostitúciót, tetten kell érni a nőt a kuncsaftjával. A razzia során is kamerákkal a kezükben követték a lányokat felvevő kocsikat a rendőrök. Így bukkantunk rá a piros furgonra, a benne ülő Mónikával, akit bevittek a rendőrségre. Útközben kérdeztem őt.

– Honnan került ide?

– Kecskemétről. Tizenhárom éve.

– Azóta jár ki ide az út szélére?

– A volt stricim egy időre elvitt Bécsbe, Berlinbe, ott is ezt csináltam. Illetve nem végig. Berlinben megléptem a stricitől, fél évig nem foglalkoztam a férfiakkal. Aztán hazajöttem, munkám nem volt, kezdtem elölről a strichelést.

– Miért jött el Kecskemétről?

– Kertésznek tanultam, két évet ki is jártam, rossz társaságba keveredtem, kiállítottak az út szélére. Egy diszkóban megismertem egy Győr környéki, öttevényi fiút, eljöttem utána. Azt hittem, kiszállhatok, de a srácot nem találtam. Maradt az út széle. Itt gazdagabbak a vendégek.

– Gyerek van?

–Még nincs. Itt albérletben lakom, anyám maradt Kecskeméten, most nagyon beteg, a jövő héten meg is látogatom.

– Mennyit tud keresni naponta?

– Talán harmincezret. Jó volna egy megbízható srác, de akivel megismerkedem, csak a pénzemet akarja elszedni.

– Gyakran elkapják a rendőrök?

– Arra keresek, bár tetten azért ritkán érnek, váltogatom a helyszíneket.

– Mónika, kéne találni valami más pénzkereseti lehetőséget – agitálják a rendőrök.

– Az lesz. Tavaszig adtam időt magamnak – bizonygatja.

A nő ügyét csütörtökön már tárgyalja a bíróság.