Horváth Zoltán 1998-tól kezdve nyolc éven át ült a debreceni közgyűlésben, később egy városi közlekedési vállalat élére került, állásából idén távolították el indoklás nélkül. Munkája, fizetése nincs, egykori debreceni politikusbarátaira nem számíthat. Levele emiatt egy háttérbe szorított ember sértett megnyilvánulásának is tekinthető, ám ami a debreceni fideszesek elmúlt években bekövetkezett „ledegradálását” illeti, abban – városházi és pártbéli forrásaink szerint – van igazság.

Az önkormányzati üléseken a cívisvárost 1998 óta irányító Fidesz politikusai egyszerű „bólogatójánosoknak” tűnnek, akik a legfontosabb közügyekben nem hangoztatják a véleményüket, ha az netalán nem egyezik a városvezetés elképzelésével.

A Fidesz-frakció a debreceni városházán éppen úgy működik, mint Schmitt Pál államfő a budai Sándor-palotában: mindenre igent mond, amit a „főnök” kér. Ott Orbán Viktor a főnök, míg Debrecenben Kósa Lajos, aki egyben a párt Hajdú-Bihar megyei elnöke is: ennek azért van jelentősége, mert a városi Fidesz-frakcióhoz hasonlóan a párt Hajdú-Bihar megyei és debreceni szervezete is „hibernált” állapotban van.

A Fideszben elképzelhetetlenek azok a nyílt kenyértöréshez vezető személyi viták és vezetői konfliktusok, amelyek például éppen most jellemzik a Magyar Szocialista Párt Hajdú-Bihar megyei szervezetét. A helyi MSZP sok minden miatt bírálható, de el kell ismerni, a szocialisták nem törekszenek az egyes vezetők bebetonozására.

A sokak által „narancstévének” nevezett Debrecen Televízió az elmúlt napokban meglepő részletességgel boncolgatta az MSZP megyei elnökének lemondását, de az talán föl sem merült a szerkesztők fejében, hogy mindez a Fideszben soha nem történhetne meg. A szocialista pártban a vezetőknek mindig akad kihívójuk, ellenfelük, alternatívájuk, ugyanez a Fideszben elképzelhetetlen. Ha véletlenül eszébe jutna valakinek, hogy Kósa helyett a Fidesz megyei elnöke (netán parlamenti képviselője vagy debreceni polgármesterjelöltje) akarna lenni, annyira megijedne a saját ötletétől, hogy még saját magának sem merné elmondani.

A napokban beszélgettem egy debreceni vállalkozóval, aki korábban Fidesz-tag volt. Azt mondta, hogy „ami a debreceni Fideszben pártélet címén zajlik, az vicc”. Elmondása szerint a taggyűlések merőben formálisak, elhangzanak különböző beszámolók, értékelések, de érdemi vitáról szó sem lehet. Tabutéma a város adósságállománya, a városi cégek milliárdos vesztesége, a vagyonkezelő holding irányítása, és főleg a tisztújítás kérdése.

Mindez nem azt jelenti, hogy Hajdú-Biharban a fideszes parlamenti képviselők között teljes az egység. A pártból kiábrándult, de egzisztenciálisan a párthoz kötődő bennfentesek azt mondják: mivel Kósa Lajosnak Orbán Viktor miniszterelnökhöz fűződő viszonya finoman szólva hullámzó, a kettejük közötti érdekellentétek határozzák meg a helyi parlamenti képviselők helyezkedését is. Mit kell „érdekellentéteken” érteni? Például a személyzeti politikát: nem volt mindegy, hogy a tavalyi győztes választás után Kósa Lajos debreceni hívei közül ki kerül kormányzati vagy minisztériumi pozícióba, és ki nem. Nem mellékes, hogy Debrecenből dobbanthatott többek közt Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár, aki 2010-ig a helyi önkormányzat kommunikációs tanácsnoka volt.

Orbán és Kósa között állítólag ellentétekhez vezetett egyes vállalkozói lobbik mozgása is. Forrásaink szerint a Fideszen belül nyílt titok, hogy mindkettejüknek megvan a maguk gazdasági hátországa „baráti” cégekkel és lekötelezett nagyvállalkozókkal, ezért egy-egy állami vagy önkormányzati beruházás esetén nem mindegy, hogy aktuálisan ki kivel van jóban Orbán és Kósa hívei közül. Ezzel kapcsolatban a már említett debreceni vállalkozó elárulta: „nem szabad naivnak lenni, a politika kétezer éve a pénzről szól, semmi másról”.

Kósa Lajos futball-labdát ajándékoz Orbán Viktornak – mindenben az ő akaratuk érvényesül