Fiatalkorú prostituáltak a bekamerázott Nyugati téri aluljáróban
Az aluljáróban uralkodó állapotokra két civil szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Hajléktalanokért Közalapítvány már 2009-ben felfigyelt. Akkor „fogadták örökbe” a helyet, ami Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke szerint részsikereket hozott.
– A hajléktalanok, koldusok, zenészek, illegális árusok elleni küzdelem jóval egyszerűbb, mint a prostitúció elleni fellépés. Előbbiek már el is tűntek az aluljáróból – hangsúlyozza. Szerinte az egyik legnagyobb gond, hogy az aluljáró többek között a Fővárosi Önkormányzat, a VI. kerület, a MÁV, a BKV és a Csatornázási Művek tulajdona, holott az üzemeltetésnek egy kézbe kellene kerülnie a hatékony rendezés érdekében.
– Az aluljáró alaposan be van kamerázva, de még így is nehéz bizonyítani a prostitúcióval kapcsolatos eseteket. Hiába voltak a jobbnál jobb minőségű felvételek, azok a prostitúciós ügyek, amelyekben a rendőrség az aluljáróban intézkedett, többnyire el sem jutottak a vádemelésig – magyarázza.
– Amit a Nyugati aluljáróban látunk, csupán a jéghegy csúcsa –mondja Betlen Anna, a Magyarországi Női Alapítvány munkatársa. Szerinte egyes esetekben ugyan történnek intézkedések, de a bűnüldöző szervek nem lépnek fel elég hatékonyan a kiskorúak prostitúciójának kihasználóival szemben. Úgy véli, hogy a futtatókat, kerítőket, szervezőket csak elvétve, a kuncsaftokat viszont egyáltalán nem üldözik.
Magyarországon pedig már csaknem öt éve bűncselekmény a fiatalkorú prostituáltak „használata”, mégsem ítéltek el egyetlen ilyen klienst sem, de még csak eljárás sem indult ilyen ügyben. Fiatalkorú prostituáltakat viszont nagy számban állítanak elő, sőt a büntető törvénykönyv szigorítása óta el is zárhatják őket.
Pintér Sándor belügyminiszter év eleji válasza Ékes Ilona fideszes képviselőnek, mely szerint Magyarországon nincs gyerekprostitúció, és a valóság, a napi tapasztalatok között feszülő ellentmondás késztette arra a civileket, hogy tízpontos petíciót készítsenek a magyarországi gyermekprostitúció ellen. A petíciót 30 szervezet és több mint ezer magánember írta alá, politikai hovatartozástól függetlenül. Az aláírásokat és a petíciót elküldték Orbán Viktor miniszterelnöknek és több minisztériumnak azzal, hogy szívesen együttműködnek a hatóságokkal, a jogalkotókkal annak érdekében, hogy a helyzet javuljon.
A civil szervezetek azt kérték, hogy a mostaninál hatékonyabb eszközökkel üldözzék a fiatalkorúak szexuális kihasználóit, hogy szerezzenek érvényt a már meglévő jogszabályoknak, hogy a gyermekprostituált használatának megnevezése a törvényben ne „megrontás”, hanem „gyermek szexuális kizsákmányolása” legyen. Azt is kérték, hogy a kormány indítson programokat a kiskorúak prostitúciójának megelőzése érdekében.
– A Miniszterelnöki Hivatalból azt a választ kaptuk, hogy Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó foglalkozik a kérdéssel, aki fogadott is minket júliusban – mondja Betlen Anna. Elmondása szerint a találkozón a főtanácsadó azt kérte a civilektől, hogy dolgozzanak ki javaslatot arról, miként lehetne Magyarországon is hatékony, a gyermekprostitúció visszaszorítását érdemben szolgáló jogi szabályozást alkalmazni.
– Ki is dolgoztunk egy anyagot arról, hogy mit lehetne gyorsan tenni az ügyben. Ebben részben megismételtük a petícióban leírtakat, de új javaslataink is voltak – teszi hozzá Betlen Anna. Javaslatainkra még nem kaptunk választ, de Betlen Anna szerint ez még nem is probléma, hiszen nyár van és jogalkotási szünet.
Reagált a petícióra a Belügyminisztérium is. A nemrég lemondott Eiselt György, akkori helyettes államtitkár azt írta, hogy a rendőrség kiemelt alapfeladatként végzi „a gyerekprostitúció körébe tartozó bűncselekmények következetes üldözését” és hogy a petícióban foglaltak egy része „figyelembe vehető” a későbbi jogalkotás során.
Betlen Anna szerint az is jól mutatja, hogy mennyire érdektelen a téma a döntéshozók és a hatóságok számára, hogy egyáltalán nem folynak, nem is folytak komoly kutatások a prostitúcióról, nincsenek adatok és elemzések a prostituáltakról, a kliensekről, a bűnelkövetőkről.
– Nincsenek, mert nincs célzott és rendszeres ellátás sem az áldozatok számára: nem kapnak szociális, lelki, jogi támogatást. Ha lenne ellátás, akkor lennének adatok is – fűzi hozzá.