Szcientológia, az alternatív vallás
A magyarországi szcientológusok túlnyomó többsége városban él, magasan képzett és jól keres. A tagság jellemzően műszaki vagy gazdasági beállítottságú, körükben elenyészően kevés a humán értelmiségi. Átlagos életkoruk negyven év körül mozog. Nagy részük katolikus vagy református családból jött, de általában csak lazán kötődött a kereszténységhez. Ugyanakkor viszonylag magas – eléri a 25 százalékot – azok aránya, akik egyáltalán nem kaptak vallási nevelést.
A szcientológiát világszerte rengeteg támadás éri, jobbára nálunk is közutálat veszi körül. Két kutató – Máté-Tóth András katolikus teológus, a szegedi egyetem vallástudományi tanszékének vezetője és Nagy Gábor Dániel szociológus – arra vállalkozott, hogy az előítéletes megközelítés helyett szakszerűen mutassa be a szcientológusok hazai közösségét. Ennek eredménye az Alternatív vallás – Szcientológia Magyarországon című könyv, amely nemrégiben jelent meg a L’Harmattan Kiadónál.
Ilyen részletes és kiterjedt vizsgálat még sehol nem készült. És nem is készülhetett volna a szervezet vezetőinek közreműködése nélkül, amely lehetővé tette, hogy a kutatók kérdőíveket juttassanak el mintegy kétezer szcientológusnak, valamint azt, hogy életútinterjúkat készítsenek a húsz legjelentősebbnek tartott szcientológus személyiséggel. A kutatók (más úton) megkerestek olyan tagokat is, akik súlyos konfliktusok után elhagyták a szervezetet.
Visszatérő vád, hogy a szcientológia – amolyan „destruktív szektaként” – agymosásnak veti alá, anyagi és szellemi értelemben is kizsigereli a „hálójába került áldozatokat”. Máté-Tóth András kérdésünkre hangsúlyozta: nem pusztán a szcientológiára, hanem általánosságban a vallásokra igaz, hogy vonzzák a labilis embereket, akik a stabil életvezetés reményében csatlakoznak az adott közösséghez. A volt és jelenlegi szcientológusokkal találkozva a kutatók nem tapasztaltak kóros személyiségtorzulásokat.
A szcientológiát az amerikai L. Ron Hubbard (1911–1986) alapította az általa kidolgozott (ellenzői szerint áltudományos) módszer, a dianetika nyomán. Hubbard műveit a szcientológusok szentírásként tisztelik, de a tanítások egy része csak az elithez tartozók számára hozzáférhető. A bonyolult felépítésű szervezet célja, hogy az egész bolygót tisztává (clearré) tegye, ennek érdekében a tagoknak különböző szinteket kell teljesíteniük. Minél magasabb szintre kerül valaki, annál több pénzt kell fizetnie. A szcientológusok úgy tartják, hogy a képzések résztvevői olyan tudással gazdagodnak, amelynek köszönhetően bőven megtérülnek a kiadások.
Az egyházként működő szcientológia köré valóságos konglomerátum épült oktatási, gazdasági, bűn- és drogmegelőző szerveződésekből. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány például a pszichiátriai visszaélések leleplezésére szolgál. Az ügyfelek számára azonban gyakran csak utólag derül ki, hogy olyan társasággal kerültek kapcsolatba, amely szorosan kötődik a szcientológiához. Ezt Máté-Tóth András is problémának tartja, a könyvben erre utal a megállapítás: a különféle vallások képviselői azzal járulhatnak hozzá a minőségi együttéléshez, ha világértelmezéseiket minél inkább megismerhetővé, intézményeiket átláthatóvá teszik. „A titokmentes közösségnek nincs értelme, a titkolózó közösség viszont taszító” – mondta a valláskutató.
A szcientológiát sok bírálat éri az úgynevezett e-méter (a kritikusok szerint valójában hazugságvizsgáló) készülék használata vagy például a tagokról szóló személyes adatok (Péterfalvi Attila volt adatvédelmi biztos szerint jogsértő) kezelése miatt. A legsúlyosabb vád: a szcientológia a gazdasági és politikai élet kulcspozícióinak elfoglalására, világhatalomra tör. „Társadalomkutatóként nem volt, nem is lehetett feladatunk, hogymegygyőződjünk a vádak valóságtartalmáról” – közölteMáté-Tóth András. Anynyit azért érdemesmegjegyezni – folytatta –, hogy a vádak többnyire a kilépett tagok elmondásain alapulnak, a dolgok természeténél fogva ezekben sok a szubjektív elem.
Ami a hatalmi törekvéseket illeti, a tanszékvezető hozzátette: a legtöbb vallási közösség szeretné átalakítani a világot. A szcientológiára különösképpen igaz, hogy maximális befolyásra törekszik a társadalomban. A kérdés inkább az, hogy milyen módszereket alkalmaz. Sok a találgatás. Konkrétumokkal a Nemzetbiztonsági Hivatal jelentései sem szolgáltak, amelyek pedig a szcientológiát éveken át (név említése nélkül, de jól felismerhetően) a veszélyes szekta prototípusaként írták le.
Máté-Tóth András nem látja bizonyítottnak azt a közkeletű vélekedést, hogy a szcientológia komoly „nemzetbiztonsági kockázatot” jelent. Már csak azért sem, mert a szervezet mérete – az elkötelezett és aktív szcientológusok száma néhány ezer körül stagnál – nem elég nagy ahhoz, hogy az egész országot „behálózza”.
A könyv alternatív vallásként határozza meg a szcientológiát. Az új egyházi törvény alapján azonban valószínűtlen, hogy a szcientológusoknak a parlamentmegadja az egyházi státuszt. Annak az elvárásnak például, hogy hitelveikben a transzcendenciára kell törekedniük, aligha képesek megfelelni. Máté-Tóth András biztosra veszi, hogy a várható elutasítás után amagyar szcientológusok nemzetközi fórumokhoz fordulnak jogorvoslatért. Annak megtippelésére, hogy milyen döntés várható, a tanszékvezető nem vállalkozott.
