Az ócsai telepesekkel kötendő szerződés, amelybe a bérleti díj és a rezsi fizetése mellett az együttélés szabályainak betartását, illetve a felkínált közmunka kötelező elfogadását is belefoglalnák, szigorúan a polgári jog oldaláról nézve uzsoraszerződésnek minősülhet. A szerződések az eladósodott emberek szorult helyzetének kihasználásával jönnek létre és az is fennállhat, hogy a nyújtott szolgáltatás, illetve a kért ellenérték feltűnően értékaránytalan, nem beszélve a lényegében rájuk kényszerített közmunkáról – jelenti ki Hidasi Gáborügyvéd, aki szerint mind a bérlőre, mind a bérbeadóra nézve nagy kockázatot rejt a bérleti idő három évben való maximálása.

Az önkormányzati tapasztalatok azt mutatják, hogy a nem fizető bérlők kilakoltatása rendkívüli feszültséget teremt. A kormány igen kínos helyzetben találja magát, ha az általa letelepített károsultakat néhány év múltán az utcára teszi. Az ugyanis kevéssé valószínű, hogy a lakásvesztők ilyen rövid idő alatt új otthont teremtsenek maguknak. Az adósok egy részének továbbra is törleszteniük kell a banknak, hiszen adósságuk meghaladta a nyomott áron elárverezett ingatlan értékét. Az állam pedig aligha fizeti ki a különbözetet. A bukott devizahitelesek letelepítésével – a fedezetként felajánlott lakások kiürítésével – így elsősorban a bankokat segítik.

A városfejlesztéssel egybekötött telepszerű bérlakásépítés gazdaságosan üzemeltethető, szociális szempontból is jól működő lakónegyedet eredményezhet – véli Maráczi Zsolt, a Társaság a Lakásépítésért Egyesület elnöke.

– Jó példa erre a napjainkban is közkedvelt Wekerle-telep, amelyet a múlt század első évtizedeiben építtetett az állam kispénzű munkásoknak, tisztviselőknek, rendőröknek. Ehhez azonban jó bérlőmix – a különböző életkorú, illetve eltérő társadalmi és gazdasági szereplők vegyítése – szükségeltetik. De igen fontos a közösségi terek és funkciók biztosítása is. Minderre az osztrák szociális bérlakásrendszer könnyen hasznosítható modellt kínál.

Még az idén elkezdődhet a szociális lakásépítési program első üteme Ócsán – jelentette be Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár. Egyelőre nincs döntés arról, hogy hány ház épülne. Több száz házról beszélt, de sietett hozzátenni, hogy ez az igényektől is függ. Az államtitkár higgadtságot, illetve visszafogottságot kért mindenki, de főleg a kritikusok részéről.

Az Ócsán létesülő "szociális lakópark" nem több mint goebbelsi propagandafogás. A késlekedő adósok száma jelenleg 160 ezer, és egyre növekszik. Ki hiheti, hogy a kormánynak a jelenlegi gazdasági-politikai rendszer keretei között lenne pénze arra, hogy százezres nagyságrendben lakóparkokat építsen? Sőt a Kert-Magyarország utópia jegyében a háztáji gazdálkodásra is lehetőséget biztosítson? – csodálkozik Csepeli György szociálpszichológus.

– Propagandacélra viszont bőven elég, ha megépül néhány tucat ház, melyeket lehet mutogatni a médiában, bennük az új tulajdonosokkal, akik hálakönnyeket hullatnak, körülöttük libákkal, kacsákkal, háttérben a sarjadó burgonyával, paradicsommal. Az ócsai „szociális lakópark” lakosainak beilleszkedése bizonyosan nem lesz zökkenőmentes. Fizikai távolságba kerülnek egykori környezetüktől, és lelki távolságba kerülnek új környezetüktől. Utóbbi aligha lesz együttérző. A telepesekre irányuló médiafigyelem fokozni fogja az irigységet, melyet mindenki érez, aki magát rosszabb helyzetben látja, mint azt, aki segítséget kap. Borítékolhatóak a telepesek és a honosak közötti konfliktusok, lévén ugyanazokat a közösségi szolgáltatásokat veszik majd igénybe.