Egy teljes orvosgeneráció is nyugdíjba ment azóta, hogy a politikusok felismerték a hálapénz, ahogy a doktorok mondják, a „para” problémáját. Mégis a homokba dugták a fejüket. A megélhetési költségek és a fizetések aránya miatt ma a magyar egészségügyet a hálapénz egyszerre fertőzi és tartja életben – akár a drog. Korrupciós pénz ez, mely mérgezi az orvos-beteg kapcsolatot, erodálva az orvos és a tudása iránt érzett bizalmat, amely nélkülözhetetlen volna a terápia során. Tönkreteszi az orvosi kollegialitást is, hisz a fiatalok részben pont a hálapénz miatt nem operálhatnak eleget, nem tanulhatnak az osztályon az idősebbektől.

Húsz éve a rendeléseken üríteni kellett a papírkosarat a borítékok miatt. Ma a média, a betegek szűkülő anyagi lehetőségei és fejlődő öntudata, valamint egy új orvosgeneráció érkezésének hatására a para kopik.

Ahhoz elég, hogy romboló hatását kifejtse, de ahhoz kevés, hogy megfelelő életszínvonalat biztosítson az orvostársadalomnak, így – jobb híján – marad a para. Nem csak anyagi értelemben: a 35 éves, tudományos fokozatú szakorvos nettó 117, 60 éves kollégája 140 ezer forintból kénytelen megélni – a bérpapír szerint. Csoda-e, ha Kecskemétről Székesfehérvárra jár ügyelni, szabadidejében pedig a számlatömböt írja?

Mások is keveset keresnek, de ez nem változtat azon, hogy nem szívesen bízom magam arra az orvosra, aki az előző éjszakát száz kilométerrel odébb, ügyeletben töltötte. A magas színvonalú magyar orvosképzésből egyre többen már a diplomaosztó pillanatában pályaelhagyókká válnak. Akik nyelveket beszélnek, lelécelnek a hazai rendszerből, mert a lehetőséget sem látják. Feleslegesek volnának az oktatásukra költött adómilliók?

Nem sok szó esik arról, milyen feszültségeket generál az orvosgyakornoki ösztöndíj. Mi lesz, amikor kiderül, hogy a rezidenst vizsgáztató szakorvos feleannyit keres, mint az ösztöndíjban részesülő gyakornok? Mi lesz a szakvizsga után? Feljebb lép a ranglétrán, és csökken a fizetése?

A legkevesebb rosszal jár, ha ezt felismerve az orvos kipróbálja magát külföldön, tanul egy más mentalitású rendszerben, aztán talán hazahúzza a honvágy. Ha a javaslat kidolgozói felidéznék történelemtanulmányaikat, s leesne, hogy miért tartotta fontosnak Széchenyi a tehetséges diákok és a kiművelt fők külföldre adását, biztos nem a tiltáson járna az eszük. Hanem hogy teremtsenek olyan egészségügyet, melyben dolgozni anyagi és szakmai téren is kifizetődő.

Amelyben a pénz fizetés, s nem para.