„Szemenszedett hazugság”
A Magyar Nemzet tegnapi számában azt állította egyoldalas írásában, hogy Lendvai „Cole Michael” fedőnéven dolgozott a kommunista magyar titkosszolgálatnak. Az írásban, amely hemzseg a belső ellentmondásoktól, a lap állambiztonsági iratokra hivatkozva többek között azt állította: „a magát Kelet-Európa-szakértőnek aposztrofáló balliberális újságíróról három titkosszolgálati munkatárs is egyértelműen azt állította, önként működött együtt az elnyomógépezettel”.
A történet azonban egyáltalán nem újdonság, és nem is volt mit leleplezni, hiszen az eseménysort az érintett hozta nyilvánosságra az Élet és Irodalomban, még 2006-ban. A cikk és az érintettekkel kapcsolatos kiegészítések megjelentek németül a Best of Paul Lendvai című, 2008-ban kiadott könyvében is. Ebben Lendvai megírja, hogy 2005 decemberében háromszázkilencvenöt oldalnyi operatív anyagot, munkadossziékat, vagyis feljegyzéseket, jelentéseket, javaslatokat, munkaterveket, határozatokat, kérelmeket és más dokumentumokat, köztük felnyitott magánlevelek másolatait kapta meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától. Ebben többek között beszámol arról, miként adott jelentéseket róla és bécsi újságírói tevékenységéről, mozgásáról egy bizonyos „Galambos” fedőnevű ügynök, aki – mint állítja – valójában Szepesi György, neves rádióriporter, aki a „belső reakció elhárítás” alosztályon dolgozott ügynöki minősítéssel. Hosszasan taglalja azt is, hogy az elhárítás miként és kikkel figyeltette.
A Magyar Nemzet által most feldolgozott „Michael Cole”-ról is beszámol az idézett cikkben Lendvai. Azt írja, hogy az Urbán fedőnevű ügynök jelentéseiben (amelyeket Lendvai 2005-ben kapott kézhez és amelyekre most a Magyar Nemzet a leleplező cikkét alapozta) „meggyőzőnek látszó, noha teljesen légből kapott jelentéseket küldött az állítólag rendszeresen tőlem szerzett, az osztrák belpolitikáról szóló bizalmas információkról”. Lendvai hozzáteszi: Urbán karriert akart csinálni, s be akarta bizonyítani, hogy ő exkluzív információkat kap rajta keresztül az osztrák Néppárt legfelsőbb politikai vezetésétől. „Egyre küldözgette kimerítő jelentéseit a naponta változó hangulatról, gyakran hozzátéve: »Információ Lendvaitól«. Ezeknek a jelentéseknek csak egy szépséghibájuk volt: minden »Lendvai-információ«-t Urbán talált ki: én életemben soha nem beszéltem Hurdes volt miniszterrel és volt parlamenti elnökkel”, olvasható a 2006-os ÉS-cikkben.
„Felső kapcsolatai azonban elhitték »Urbán« lelkes jelentéseit. Sőt, kutató dossziét nyitottak egy »Cole Michael« fedőnevű társadalmi kapcsolatról. Az összefoglaló jelentések, feladattervek és javaslatok »Cole Michael« ügyében két és fél éven át abban a reményben születtek, hogy »Cole«-t, vagyis engem, végül beszervezhetnek”, írta Lendvai, egyben azonosítva Urbán ügynököt is Lóránt László Endreként, vagyis az MTI akkori bécsi tudósítójaként.
„A »Cole Michael«-ügyet feldolgozó Palotás Rezső rendőr őrnagy és Tóth Pál rendőr alezredes által 1963. április 17-én kidolgozott Feladatterv a többi között pontokba foglalva és határidővel előírta, hogy bizalmas információkat kell szerezni tőle az ÖVP terveiről, át kell adnia »Cole«-t további kapcsolattartásra »Urbán« utódjának, befolyásolni kell, hogy az angol és egyéb nyugati lapokban elhelyezett cikkei a Magyar Népköztársasággal és a szocialista országokkal szemben lojális hangvételűek legyenek, meg kell kezdeni kapcsolatainak felmérését. »A tanulmányozás eredményeként összefoglaló jelentést kell készíteni, ennek alapján javaslatot kell tenni beszervezésére«. Határidő: 1963. december 31. Időközben megszereztek több tucat, különféle álnéven, a nyugati lapokban megjelent cikkemet. Már korábban bevezették a K típusú ellenőrzést, azaz minden nekem szóló és általam írt levelet cenzúráztak, köztük vigasztaló soraimat özvegy édesanyámnak, akinek útlevélkérelmét már kilencszer elutasították. Környezettanulmányt végeztek róla, néhány rokonomról és a ház lakóiról. Beszervezési reményeik alapja az 1962. május 24-i, B-45-81 számú feljegyzés szerint kezdetben az volt, hogy »abban az esetben, ha vállalja a velünk való együttműködést, akkor anyját kiengedjük«”, olvasható Lendvai cikkében.
Az újságíró hozzáteszi, hogy a „zsarolási lehetőség” akkor szűnt meg, miután – mint írja – elvitte Ortutay Gyulát, a Hazafi as Népfront akkori főtitkárát és kíséretét az egyik „legmerészebb bécsi sztriptízshow-ra”, és Ortutay beváltotta ígéretét: Lendvai édesanyja megkapta a kiutazási engedélyt. „Ez a közbenjárás nyilván zavarta a belügyi beszervezési terveket”, teszi hozzá a cikkben. Majd így folytatja: „Nekem azonban volt még két kérésem, ami további reményeket keltett a központban. Hivatalosan kérvényeztem a magyar állampolgárságból való elbocsátásomat,mert csak ez biztosíthatta, hogy nyugodtan dolgozhassam mint újságíró a kommunista rendszerű országokban. Ugyanakkor próbáltam beutazási engedélyt kapni, elsősorban a Hazafias Népfront 1965. márciusi kongresszusára, riportkészítés céljából”.
Lendvai a 2006-os cikkében idézi mindazokat az iratokat, amelyekre most a Magyar Nemzet hivatkozik „leleplező” írásában. Sőt azt is megírja, hogy Pieszko Ferenc százados intézkedett annak idején arról, hogy feladják „Cole Michael” beszervezési kísérletét. „A fentiek alapján kérem engedélyezni »Cole Michael« Kt-459 sz. dossziéjának irattárba helyezését”, idéz Lendvai. A koncepciót tartalmazó dosszié, az iktatószáma szerint, a „holt iratok tárába került”. A halálozási közlemény így szólt: „Cole Michael, Lendvai Paul (...) újságíró, magyar nemzetiségű osztrák állampolgár ügyével 1962 óta foglalkozunk beszervezés céljából. Társadalmi kapcsolatot létesítettünk vele, titkos információkat azonban nem adott. Magyarországról és a szocialista tábor többi országairól ellenséges hangú cikkeket írt. Ezért 1965 nyarán végleg megszakítottuk vele a kapcsolatot, tiltó névjegyzékbe vettük és kértük a többi szocialista országot, hogy ne adjanak beutazási vízumot Cole Mi chaelnek. Valamennyi szocialista ország kérésünknek eleget tett.”
Ez utóbbit a Magyar Nemzet cikke nem tartalmazza.
