A felnőttvilág kettős mércéje
– Valóban érzékelhető, hogy egyre több magatartászavarokkal küzdő gyerek és szuicid hajlamú kamasz fordul hozzánk – mondja Krasznai Judit gyermekpszichiáter, hozzátéve: azt viszont nem tudják, valóban nőtt-e az ilyen gyerekek száma, vagy csak érzékenyebb lett a társadalom, és többen fordulnak szakemberhez. Krasznai Judit szerint a gyerekek nehezebben találnak kapaszkodókat, mint korábban.
– Sokan magányosak, még azok is, akik teljes családban élnek, nincs egy olyan felnőtt sem körülöttük, aki minta és támasz lehetne számukra – fogalmaz. A szülők jelentős részére ugyanis annyira erős munkahelyi nyomás nehezedik, hogy nem marad sem idejük, sem energiájuk a gyerekekre.
A pszichiáter szerint az utóbbi időben lett gyakori probléma, hogy a szülők nem tudják kijelölni a határokat a gyerekeknek, nem tudják érvényesíteni az akaratukat. Sok szülő fordul például azért hozzá, mert képtelenek megálljt parancsolni az éjszakai számítógépezésnek. Ha ugyanis elzárják a gépet, a gyerekük dührohamot kap. Aztán vannak olyan, 10–12 éves fiú páciensei, akik szerinte éppen a határán vannak annak, hogy „elkezdjék deviáns karrierjüket”. – Vagy most meg tudjuk győzni őket arról, hogy rossz úton járnak, vagy elkallódnak– magyarázza. A pszichiáter tapasztalatai szerint a tanárok sem tudnak segítséget nyújtani a szülőknek, mert ugyanolyan fegyelmezési gondokkal küzdenek, mint ők.
– Vannak dolgok, amikre húsz éve még vállat vontunk, most meg iskolai erőszakot, mentális és magatartási zavarokat kiáltunk – mondja Kerezsi Klára kriminológus, az Iskolai veszélyek 2010 tanulmánykötet egyik szerzője. Ebben a kutatásban több mint kétezer diák és ezer tanár válaszolt arra, hogy az elmúlt nyolc hónapban voltak-e áldozatai vagy elkövetői valamilyen erőszakos cselekménynek. Bár az adatok szerint nőtt az ilyen esetek száma, a kriminológus figyelmeztet: manapság sokkal alacsonyabb a tűréshatár. Ráadásul szerinte a felnőttvilág kettős mércével mér. Miközben a felnőttek között is több a mentális problémákkal küzdő, erőszakos, „viselkedészavaros”, ugyanezeket számon kérik a gyerekeken. – Ha egy gyerek látja, hogy a felnőttek erőszakkal érvényesítik az érdekeiket, utánozni fogja őket. Aztán emiatt fegyelmezést kap, ami meglehetősen képmutató viselkedés – magyarázza.
Ugyanakkor mindketten egyetértenek abban, hogy kevés a szakember.
Kerezsi Klára szerint, miközben egyre nagyobb szükség lenne iskola- és óvodapszichológusokra, a még megmaradt hálózat felszámolása zajlik. Az önkormányzatok ugyanis pénz hiányában egyre több iskolát és óvodát rendelnek egy-egy pszichológushoz, így a szakemberek alig lesznek elérhetőek a gyerekeknek. Krasznai Judit szerint pedig furcsa ellentmondás, hogy miközben éppen az ombudsman felhívásának hatására jövőre hiányszakmává nyilvánítják a gyermekpszichiátriát, alig vannak szabad főállású státusok az országban, így a szakemberek részmunkaidőben „egyik nevelési tanácsadóból rohangásznak a másikba”.
Eltérő adatok
Szabó Máté jelentése szerint egyre többször követnek el, illetve kísérelnek meg öngyilkosságot a 24 évesnél fiatalabbak. A KSH adatai ezt az állítást csak részben támasztják alá. Valóban igaz, hogy 2009-ben kiemelkedően sokan, 137-en követtek el öngyilkosságot ebből a korosztályból, a korábbi években azonban az esetek száma száz körül mozgott. (2000-ben még több mint 170 eset volt.) A tavalyi adatok viszont még nem nyilvánosak, 2010-ről mindössze annyit tudunk, hogy az összes öngyilkosságok száma körülbelül megegyezett az előző évek adataival, 2492 eset volt. Magyarországon egyébként a legtöbben, közel ötezren 1983-ban vetettek véget az életüknek. Néhány évig az öngyilkosok száma kiemelkedően magas volt, aztán 1987-től csökkenni kezdett. 2006 óta azonban ez a csökkenés megállt, az öngyilkosságok száma a KSH adatai szerint évi 2400–2500 eset között stagnál.
