A tervezet szerint a jövőben kollektív szerződést az a szakszervezet köthet, amelynek a szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók legalább 10 százaléka tagja. (Jelenleg az az érdekvédelmi szervezet reprezentatív, amely az üzemitanács-választáson a leadott szavazatok több mint felét megszerezte.) Ha egy munkahelyen több szakszervezet is működik, a munkáltató eldöntheti, hogy az arra jogosult szakszervezetek közül melyikkel köt kollektív szerződést.

Név nélkül nyilatkozó munkaügyi szakértők úgy látják: a tervezet kidolgozóinak nem sikerült a házi feladatot jól megoldaniuk, mert az általuk összeállított paragrafusgyűjtemény egyszerűen betarthatatlan, és nem lett jobb a jelenleg hatályosnál. Kifogásolják, hogy munkaügyi kapcsolatokról szó sincs a munkaanyagban, vagyis a törvénytervezet ezt meg sem említi.

Szerintük érzékelhető a szakszervezetek ellehetetlenítésének szándéka, amelynek a célja a munkavállalók kiszolgáltatottságának növelése. Ezt erősíti a Társaság a Szabadságjogokért és a közpénzek elköltésének átláthatóságát vizsgáló K-Monitor Közhasznú Egyesület álláspontja is, amely szerint a tervezet szabályai egyértelműen a munkáltatói érdekek védelmére helyezik a hangsúlyt.

Alkotmányellenesnek tartják, hogy lehetővé válna a magánélet technikai eszközökkel történő megfigyelése „a munkaviszonnyal összefüggő, ám munkaidőn túli és munkahelyen kívüli magatartás ellenőrzése céljából”.

A szakszervezetek egyöntetűen tiltakoznak az új Mt. tervezete ellen, amely szerintük a munkavállalói érdekképviseletek működésének ellehetetlenítésére törekszik, ezzel is növelve a munkavállalók kiszolgáltatottságát. A hat konföderáció mindazonáltal közös álláspontot és javaslatcsomagot igyekszik összehozni, amelyet a nemzetgazdasági tárcán kívül minden egyes országgyűlési képviselőnek, valamint a munkáltatóknak is elküldenek.