Uj Péter a Stohl-perről: Magyar csoda és totálkár
Guszta darab. Már a riport. Meg ez az egyenlőtlen küzdelem Stohl színészért. Legyünk korrektek: van persze demagóg hőzöngés ellene is néha, de a domináns hang mégis indokolhatatlanul pro-Stohl.
Alapvetően rühellem ugyan az alkohol- és drogbetegeket (plusz füvező gimnazistákat) visszakézből kriminalizálgató, hipokrita keménykedést, nem gondolom, hogy egészségügyi, mi több mentálhigiénés (!!! jaj, de szép!) defekteket bilinccsel vagy gumibottal lehetne kezelni, de az egészen más eset, és nagyon egyértelmű, amikor alkohol és/vagy drogbetegünk visszaesőként talál bűnözni, pláne a közlekedés biztonságát veszélyeztetni, ami elég jól dokumentálhatóan súlyos következményekkel fenyegeti a társadalmat.
Tudjuk, hogy lángoktól ölelt, éllovasból sereghajtó kis komp-Abszurdisztánunk milyen rohamléptekkel ragadt bele a késő kádárizmusba, hacsak épp nem a banánköztársasággá válás sugárútján díszmenetel. Tudjuk, hogy régen minden jobb, hogy itt rohad, megy szét, süllyed minden.
De. Most kivételesen. Egészen meglepő módon van egy dolog, ami az utóbbi négy évben is egyértelműen és kétségbevonhatatlanul javult. Fej-lő-dött. Ez pedig éppen a közlekedésbiztonság. 2007 óta majdnem a felére sikerült csökkenteni a halálos közúti balesetek számát: 2007-ben még 1232-en haltak meg az utakon, 2010-ben már csak 740-en. Az eredmény látványos. És a drámai csökkenés kezdete (2007-ről 2008-ra) gyanúsan egybeesik azzal, hogy a rendőrség bevezette az objektív felelősséggel súlyosbított nulltoleranciát.
Szinte példa nélkül álló társadalmi kísérlet Magyarországon: a törvényeket megpróbálják következetesen és keményen betartatni. Szépen bereteszelik a kiskapukat, és ugyan nincsenek értelmetlen és betarthatatlan szigorítások, de nincs kibúvó sem. És az eredmény megdöbbentő. Nincs szükség néptáncosmellényben masírozó paramilitáris álcivilekre, nem kell forradalmi terror keretében, visszamenőleges jogszabállyal falhoz állítani a tíz évvel ezelőtt tilosban parkolókat, nem kell felforgatni fenekestül mindent: a rendszer csodálatos módon elkezd működni.
Évente egy kis falura való magyar. Az valami.
Az eredmény a mindennapi közlekedésben is látványos: öt éve még nem lehetett úgy végigautózni az M5-ösön Szegedig, hogy ne találkozott volna az ember legalább kéttucatnyi száznyolcvan körül szlalomozó kreténnel; manapság jó ha egy-két, többnyire osztrák rendszámú török, szerb vagy macedón (esetleg román vagy bolgár) Fittipaldit látni, de annyi meg kell, még hasznos is, szinten tartja a xenofóbiánkat.
Továbbmegyek (haha, gyalog): több olyan lámpa nélküli zebra is akad a fővárosban, amin át tudnak kelni a nem rövidtávfutó foglalkozású lakosok is, mert megadják nekik az elsőbbséget. Ezt sem gondolta volna senki 1995-ben. Jó, a jobbkéz-szabály még nem megy, de ne legyünk telhetetlenek.
Tehát, hangozzék bármennyire demagógul, simán vállalom: a Stohl-ügyben kivételezésért, ilyen-olyan engedményekért lobbizók, aláírók, riportozók ezt a rendszert támadják hátba. Föl sem fogják talán, mekkora kárt lehet itt okozni. Moralice és totál.
