2014-ig 36 milliárdot vonnának ki a felsőoktatásból – ez áll a tervezetben. Megváltozik a finanszírozás struktúrája: a képzési normatíva a jelenlegi 64 milliárdról 2014-re 15 milliárdra csökkenne, míg a fenntartói normatíva 32 milliárdról három év alatt 72 milliárdra emelkedne. Ez az intézményeknek fix bevételt jelent majd, függetlenül a hallgatóik számától. A tudományos normatíva 32 milliárdról kevesebb mint a felére, 15,4-re csökken 2014-re, de ezt már a jövő évben megérzik az intézmények: a drasztikus esés (32-ről 20 milliárdra) ugyanis ekkor következik majd be.

Radó Péter oktatáspolitikai elemző azt mondja, a képzési normatíva csökkentésével és a fenntartói hozzájárulás növelésével a felsőoktatás elveszíti kapcsolatát a munkaerőpiaccal. Eddig ugyanis a finanszírozás érzékennyé tette az intézményeket, és a hallgatói döntésekre – amelyeket erősen befolyásolnak az elhelyezkedési kilátások – képzési szerkezetük alakításával reagáltak.

„A hallgatók pontosan tudják, mit akarnak tanulni, és mit nem. Ha az állam határozza meg a keretszámokat a különböző szakokon, akkor azzal nem szolgálja ki a munkaerő-piaci érdekeket, legfeljebb csak a politikai hatalom által preferált munkaadói csoportokat”, fogalmaz Radó Péter.

Az alapelvek és az állami szerepvállalás rögzítésénél a tervezet így fogalmaz: „Amennyiben a felsőoktatási intézmény fenntartója az állam, és a hallgatói létszám legalább 51 százaléka államilag finanszírozott képzésben vesz részt, úgy az a felsőoktatási intézmény (tudományegyetem, egyetem, főiskola) a Nemzeti Felsőoktatás Rendszer (NFR) részét képezi, rektorának kinevezésében egyetértési jogot gyakorol. (….) Az állam dönt a felsőoktatási intézményrendszer méreteiről, megszüntetéséről, összevonásáról, új intézmények alapításáról. Dönt a költségvetésből finanszírozott képzések kereteiről és a kutatások támogatásáról, valamint az NFR-en belül a kizárólagos önköltséges képzések arányairól, az önköltség méretéről.”

Radó Péter szerint súlyosan autonómiakorlátozó törekvés, hogy a rektorok kinevezése során az állam „egyetértési jogot” kíván gyakorolni. Eddig ugyanis szervezeti önállóságot élveztek az egyetemek, vagyis az intézményi autonómia része volt, hogy az integrációról az intézmények maguk döntsenek.

„A tervezet szerint a felsőoktatási intézményekben ugyanazon a szakon csak államilag finanszírozott, vagy költségtérítéses képzés szervezhető. Jelenleg együtt ülnek a hallgatók az adott szakon, függetlenül attól, fizetnek-e tandíjat vagy sem. Nem tudni, miért szeparálná az oktatási államtitkárság a fizetős és nem fizetős hallgatókat. Lehetséges magyarázat, hogy ezzel a lépéssel megszüntethető az átjárás az államilag finanszírozott és a fizetős szakok között”, mondja Radó.

A tervezet szerint az állam abba is bele kíván szólni, hogy milyen piaci szolgáltatók működjenek az intézményekben: „A kollégiumok, menzák és büfék központi irányítására a törvény lehetővé teszi egy állami cég létrehozatalát”, áll a javaslatban.

A felsőoktatási törvény tervezetének fő célja a nemzeti középosztály megteremtése: „A felsőoktatásnak – küldetésének megfelelően – olyan kiművelt, elkötelezett, felelős gondolkodású értelmiséget, nemzeti középosztályt kell nevelnie, amely tudásával a nemzet szellemi és gazdasági fejlődését segíti elő.” A tervezet készítői a jogszabály életbelépésének hatásai között említik „a nemzeti középosztály színre lépésének” erősödését is. Radó Péter azt mondja, a felsőoktatáson keresztül valóban erősíthető a középosztály, ennek eszköze pedig a felvehető hallgatók számának növelése. De mint a tervezetből jól látszik, ennek épp az ellenkezőjét tervezik megvalósítani, vagyis: a jelenlegi keretszámok szűkülnek majd.

A törvénytervezet előterjesztésében a készülő jogszabály lehetséges hatásait vizsgálva az olvasható: „a felsőoktatás kapacitásának csökkenése várhatóan minőségi javulást, más oldalról viszont a munkanélküliség növekedését és a fiatalok további elvándorlását eredményezheti”.

– Önmagában a belépési keretszám szűkítése nem segíti elő a minőség javulását. Ez legfeljebb a belépő hallgatók átlagteljesítményére hat kedvezően. A minőséget inkább az erősíthetné, ha a különböző tudásszintekkel érkező hallgatókból a felsőoktatási intézmények programjaikkal, szolgáltatásaikkal jó teljesítményt hoznának ki, és a diákok használható, értékes tudással felvértezve kerülnének ki a munkapiacra. A keretszűkítés így a minőségre nem hat, de az kétségkívül tény, hogy így a legjobb jelentkezőket válogatják majd ki – így Radó Péter.

A tervezetben vannak belső ellentmondások: szakpolitikai érvként kerül elő ugyanis, hogy meg kellene változtatni a magyarországi felsőoktatás Budapest-központúságát, mert az „nem szolgálja a vidék kultúra- és értelmiségmegtartó képességét”. Néhány oldallal később viszont arról olvashatunk, hogy a finanszírozás alapelve, hogy az állam a hallgatót, illetőleg a támogatott szakképesítés megszerzését, és nem az intézményt támogatja. Ugyanakkor a költségvetésből épp ennek ellenkezője derül ki, vagyis a fenntartásra jut majd több állami forrás – valójában tehát nem tudni, mi is az előterjesztő célja.

A tervezetben bizonyos feltételek meghatározásával megkülönböztetnek tudományegyetemet, egyetemet és főiskolát. A bolognai folyamatnak némileg ellentmond, hogy újra előkerültek ezek a fogalmak, ugyanis a jelenlegi rendszerben nem az a lényeg, hogyan hívják az intézményt, hanem az, milyen programokat kínál.

A kritériumok alapján – például legalább négy karnak kell alkotnia egy egyetemet – kérdéses, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem, amelyből egy kart bizonyosan leválasztanak a leendő Nemzeti Közszolgálati Egyetem számára – jövőre megfelel-e a feltételeknek. A főiskolák szerepe átalakulna: ott elsősorban „gyakorlati célú, a munkaerőpiac igényei re gyorsan reagálni tudó, a munkába állást közvetlenül segítő kétéves felsőfokú szakképzés”, alapképzés, illetve – kivételes engedéllyel –mesterképzés folyna. Újdonság, hogy a felsőfokú szakképzést elsősorban a főiskolai keretek között képzeli el az előterjesztő. A tervezet 2012-től a jelenlegi 29 állami felsőoktatási intézmény helyett már csak 26-tal számol, a Szolnoki Főiskolát már a Kecskeméti Főiskola részeként említi, és nem szerepel az anyagban a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola sem.

Bevezetik a szóbeli felvételit

A javaslat változtatna a hallgatói részvételi szabályokon. E szerint a hallgatói képviselők számát, a delegált képviselők arányát a hallgatói önkormányzati választáson részt vevő tanulók arányától teszi függővé. „Amennyiben a hallgatói önkormányzati választáson a választásra jogosult hallgatók legalább negyede részt vesz, úgy a hallgatói önkormányzat egy képviselőt delegálhat a szenátusba. Amennyiben a jogosult hallgatók több mint fele vett részt a választáson, úgy több tag, de legfeljebb a szenátusi létszám húsz százalékának megfelelő tag delegálhat”. Eddig egyharmados volt a hallgatói részvétel a szenátusban. Hozzá kell tennünk, 50 százalékos részvételi arányt nem szoktak elérni a hallgatói önkormányzati választáson. A tervezet ambiciózus célként jeleníti meg, hogy a felsőoktatás az államilag támogatott hallgatók 20 százalékának biztosítson külföldön 1–3 hónapig tartó ösztöndíjas tanulmányokat.

További terv, hogy megváltoztatnák a felvételi rendszerét is: a jelentkezők egy részénél újra bevezetnék a szóbeli felvételit, és 2016-tól előírnák a C típusú középfokú nyelvvizsgát. Mint arról nemrég írtunk, a végzős hallgatók harmada nem tudja átvenni a diplomáját a nyelvvizsga hiánya miatt.

– Ez kirekesztő rendelkezés, arról tanúskodik, hogy az elit diákon kívül nem akarnak másokat beengedni a felsőoktatásba – mondja Radó Péter, hozzátéve, hogy a szóbeli felvételi vizsga visszaállítása szét fogja verni a jelenleg működő érettségi rendszert. A tervezetben korlátoznák a hallgatókat abban is, hogy hány helyet jelölhetnek be a felvételi lapjukon. Jelenleg korlátlan helyre lehet jelentkezni, ezt maximalizálnák, így csak hármat lehetne megjelölni. Ezenkívül megszüntetnék a hátrányos helyzetűeknek, fogyatékosoknak, illetve anyasági ellátásban részesülőknek adható többletpontokat, helyette külön felvételi keretszámot, azaz kvótát biztosítanának számukra. A hallgatót köteleznék arra, hogy – függetlenül attól, államilag vagy költségtérítéses szakon tanul-e – végezze el a tanulmányait időben. Az előterjesztés így szól: „el kell bocsátani azt a hallgatót, aki tanulmányai végzéséhez a szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott képzési idő másfélszeresét már igénybe vette”. Ha például a hároméves alapképzést 4,5 évig végzi, akkor a hallgatót a tervezet szerint ki kell rúgni. Ez vélhetően nagy tiltakozást fog kiváltani, ugyanis számos egyetemen azért kénytelenek félévet halasztani a hallgatók, mert az intézmények nem tudják biztosítani, hogy bizonyos tanegységeket minden félévben fel tudjanak venni.

„Az állam mindenhatóságába és bölcsességébe vetett hit tükröződik ezen az előterjesztésen”, összegzi Radó Péter.

Szómentő

Pokorni Zoltán (2006. 06. 08.): „Itt van előttem a rektoroknak kiküldött levelük, amiben a jövő évre a képzési keretszámokat megtervezik. 10 százalék további csökkentést javasolnak csak a következő évre. Azaz önök az elmúlt négy évben is már zárták azt a kaput, amin keresztül előrejuthat valaki, mert igenis, ma Magyarországon hallatlan nagy érték, hogy a magyar családok és a magyar gyerekek az előrejutás, a társadalmi felemelkedés lehetőségét a tanulásban látják; nem a seftelésben, nem az ügyeskedésben, a privatizációban. És mindenki, aki ezt a törekvést segíti, az jót tesz Magyarországnak, és mindenki, aki szűkíti a fölemelkedés, az előrejutás lehetőségét, az árt az országnak.”

Ágh Péter (2006. 11. 09.): „A kormány nemcsak azt akarja meghatározni, ki tanulhat tovább, hanem azt is, mit tanulhat egy diák. A Fidesz szerint azáltal, hogy a kormányzat ilyen drasztikus mértékben csökkenti a keretszámokat, a szabad pályaválasztást veszélyezteti.”

Pósán László (2005. 04. 12.): „Az autonómia lényege ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy a felsőoktatási intézmények polgárai maguk dönthessenek a közösségüket érintő fontos kérdésekről, maguk dönthessenek azokról az irányító testületekről, vezetőtestületekről, vezető tisztségekről is, akikre meghatározott időre vonatkozóan ráruháznak döntési jogköröket.”

A Corvinus hallgatói már tüntettek az egyetemért, de még bizonytalan az intézmény jövője