Forrás oda megy ebben a térségben, akit én jóváhagyok. Akit nem hagyok jóvá, oda nem megy forrás – Balázs József képviselő e förtelmes nyelvhelyességi aknákkal terhelt szöveggel utasította rendre Juhász Oszkár gyöngyöspatai polgármestert, miután a jobbikos politikus kritizálni merészelte a helyi választási kampány finisében.

Ha eltekintünk a magyar nyelv használatának elemzésétől, akkor is meg kell küzdenünk azzal a visszataszító, feudális gőggel, amely a fideszes honatya szavaiból árad. Örömteli, hogy idejével fölöttébb jól gazdálkodik a potentát, hiszen amellett, hogy Nagyréde polgármestere, az Országgyűlés, valamint az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács tagja. Az viszont már kevésbé, hogy emellett még arra sem sajnálja az időt, hogy páros lábbal ugráljon a demokratikus normákon.

Arra persze senki nem kapta föl a fejét, hogy sokfelé ilyen nímand helyi kiskirályok uralkodnak, s jutalmazzák közpénzből hódolóikat, ám az némiképp meglepő, hogy a Fidesz még egy ilyen ügyetlen, túlbuzgó közkatonától sem hajlandó megválni. Helyesen teszi, ha célja az, hogy mihamarabb fölélje minden megmaradt erkölcsi tőkéjét: a párt éppen annak köszönheti „történelmi” győzelmét, hogy a választóknak elegük volt az átláthatatlan urambátyámvilágból. A kormánypárt azonban minden korábbinál tökéletesebben működteti a szolgalelkűségen és „összekacsintós hallgatáson” alapuló szisztémát.

Nem meglepő az sem, hogy Lázár frakcióvezető posztja sem forgott veszélyben, amikor az „akinek nincs semmije, az annyit is ér” konklúzióról elhíresült retorikai mutatványa nyilvánosságra került. Igaz, minimálisan árnyalta a képet a teljes szöveg: a hódmezővásárhelyi polgármester ugyanis a politikában nem lát szívesen olyanokat, akik nem teremtettek egzisztenciát maguknak. („De akinek semmire sem futotta, semmit sem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben.”) Azt már nem magyarázta meg, hogy akkor neki mi keresnivalója a választott testületekben: politikától független tevékenységgel ugyanis – önéletrajza szerint – nem teremtett egzisztenciát magának.

Ugyanakkor a két fideszes képviselő elbújhat Lenhardt Balázs mellett, aki miután egy antiszemita előadást tartott a parlamentben, írásban megerősítette, hogy nem csupán a választóknak címzett sunyi kiszólásról volt szó: „De ez semmit nem változtat azon az egyszerű tényen, amit elmondtam: az MTK zsidó csapat, ezért nem szeretjük.” A Jobbik a primitív zsidózás után is a csapatban tartja a figurát.

Úgy tetszik, a magyar törvényhozásban nem maradt morális minimum: nincs olyan visszataszító beszéd, buta gyűlöletperformance, amely után a föllépő képviselőnek megköszönnék a munkáját. Ezért ülhetnek halomban „oda ..., akit” politikusok a diétában.

Olthatatlan pártigény van rájuk.