– Berki Pál!

– Jelen.

– Jó a kabát?

– Igen.

– Hát a nadrág?

– Az nagy. Kisebb kéne... – mondja a középkorú férfi a gyöngyöspatai művelődési házban, ahol a helyi jegyző és segítői munkaruhát osztottak. Reggel fél nyolckor negyvenen gyülekeztek az épület előtt, hogy részt vegyenek a kormány által a térségben meghirdetett, kiemelt közmunkaprogramban, amelyet a Belügyminisztérium koordinál. A szélsőjobboldal demonstrációiról, a romák fenyegetéséről, majd a faluból való elmeneküléséről elhíresült mátrai településen – ahol időközi választáson nemrégiben a rendteremtést ígérő jobbikos Juhász Oszkárt választották polgármesternek – 221 regisztrált munkanélkülit tartanak nyilván, közülük választották ki azt a negyven embert, akik november 30-ig napi nyolc órában dolgozhatnak a falumelletti, Havas-aljának nevezett, tizenhat hektáros területen. Amíg nem köszönt be a fagy, bozótirtás, úttisztítás és vadkerítés-építés lesz a feladatuk, a téli hónapokban erdőművelési tanfolyamon vesznek részt, majd jövő tavasszal csemeteültetés következik. Mindezért minimálbérnek megfelelő összeget, nagyjából hatvanezer forintot kapnak kézhez a kiválasztottak, akiknek tegnap munkavédelmi oktatást tartott az erdészeti szakszolgálat képviselője. Arról beszélt, hogy „a munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától az egészséges és biztonságos munkavégzéshez szükséges műszaki és szervezési intézkedések megvalósítását”, a jelenlévők azonban inkább arról kérdezték, lesz-e mozgóvécé ott, ahová mennek, vagy az erdőben, egymás előtt kell-e elvégezniük a dolgukat. Többen felvetették: ha esik az eső vagy vihar lesz, hová meneküljenek a villámok elől?

– Ha villámlik, hasra kell feküdni – mondta az előadó, aki kitért a cigarettázás és a tűzgyújtás veszélyeire, mondván: a csikket jól el kell taposni, a parazsat meg le kell pisilni, esetleg vízzel leönteni.

– Nekem már az is bajos lesz, hogy kijussak az erdőbe – panaszolja Rácz Irén, a falutól három kilométerre lévő munkaterületet ugyanis gyalogosan kell majd megközelíteniük az erdőmunkásoknak. Neki viszont, mint mondja, rossz a vérkeringése, a gyaloglástól bedagad a bokája, így mire kiér, már képtelen lesz dolgozni. Fia, akinek három gyereke van, elvégzett egy erdőművelő OKJ-s tanfolyamot, s a faluban kapott napi négyórás közmunkát. – Mondtam a jegyzőnek, hogy cseréljen el engem a fiammal, és akkor mindenki jobban jár, de azt mondta, nincs csere, ha nem megyek az erdőbe dolgozni, akkor három évre kizárnak a munkanélküliellátásból – meséli. Három-négy asszony is körénk gyűlik, ők azt fájlalják, hogy magukra kell hagyni a gyerekeiket, miközben tetterős élettársuk nem került fel a listára, munkanélküli vagy négyórás közmunkásként a faluban dolgozik.

– Kinek jó az, ha mi kint vagyunk az erdőn, a gyerekek meg otthon sírnak. De nem variálhatunk, azt mondták – méltatlankodnak.

Ifjabb Farkas János, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke hozzáteszi: korábban még úgy volt, hogy 28 roma és 12 nem roma vesz részt a közmunkaprogramban, hétfő reggelre azonban kiderült: a csoportot vezető két erdésztechnikus kivételével mindenki cigány.

– A magyarokat telefonon hívták fel, hogy jöjjenek dolgozni, de mikor azok megtudták, hogy kilométereket kell majd gyalogolni, és cigányokkal együtt kell a bozótot irtani, csodák csodájára papíron mind a tizenkettőnek lett hirtelen munkája – mondja ifjabb Farkas János. Hozzáteszi: most majd megint megkapják a patai cigányok, hogy kivételeznek velük, és nekik adnak munkát, a magyaroknak –vagy ahogy itt fogalmaznak, a parasztoknak – meg nem.

Később Mátyás István, Gyöngyöspata jegyzője is megerősíti az információt néhány kijelölt közmunkás visszalépéséről. Szavai szerint a tizenkét kiválasztott nem roma közmunkásból az elmúlt héten kilencen mutattak be érvényes munkaszerződést, így őket már nem osztották be a brigádokba. Azt viszont neki nem feladata vizsgálni, hogy a munkaviszony valós-e, ez a munkaügyi szervezetek dolga. Hárman arra hivatkozva mondták vissza a közmunkát, hogy védett korban vannak, betöltötték az ötvenhetedik életévüket.

– Rácz Irén is elmúlt már 56 éves, neki mégis el kellett fogadni a felkínált közmunkát, noha a gyaloglástól állítólag feldagad a lába, s emiatt könnyebb feladatot szeretett volna kérni – vetem közbe, mire a jegyző azt válaszolja: Rácz Irén többször járt nála munkáért, s nem mondta, hogy nem akar vagy nem tud dolgozni, ezért került be az erdős brigádba.

Az erdésztechnikusi végzettségű Kakuk Attilát arról kérdezem, hogyan került a csapat élére, mire a válasz: egy CNC-s tanfolyamra jelentkezett volna, de annak kezdési ideje elcsúszott, s erre a néhány hónapra idevezényelték. Vasárnap érkezett meg a nyaralásból, úgyhogy a munkáról csak hétfőn tájékozódott.

A jobbikos Juhász Oszkár polgármester lapunknak az irodájában arról beszél, hogy a faültetés nem rövid távú történet, annak valódi hasznát a következő generáció tagjai látják majd. Hozzáteszi: a BM épp most értesítette a hivatalt, hogy augusztus 8-án újabb húsz emberrel egy másik, vízügyes program is elindul, ennek részleteiről azonban még nem tud. Saját munkahely-teremtési terveit is csak később vázolja majd – teszi hozzá –, erről egyelőre annyit mond: tartós és értékteremtő munkát adnak mindenkinek, aki tenni akar a faluért, bőrszínre való tekintet nélkül. Azt még megtudom, hogy a közmunkásoknak anyagi felelősséget kell vállalniuk a rájuk bízott ruhákért, szerszámokért, ha bármi eltűnik vagy megrongálódik, annak árát a bérükből levonják.

Közben a munkavédelmi oktatás befejeződik, a művelődési házból a romák hazaindulnak, kezükben a vadonatúj, itt-ott lötyögős kabáttal, nadrággal. Ma a Havas-alján kezdenek, ahol állítólag egy belügyminisztériumi vezető is köszönti majd őket.

I abb Farkas János átveszi a munkaruháját