Most, hogy a kormányfő szóvivőjének Amerikát is sikerült keresetlen vagy nagyon is keresett szavakkal elküldenie a bánatba, s ehhez hozzávesszük, hogy alig egy hete legfőbb szónokunk a Nyugatot végezte ki, egészen jól állunk a háborúban, ámbár a helyzet kicsit bonyolultabb.

Mert igaz ugyan, hogy miközben Európa hajója a viharos tengeren hánykolódik, addig a magyaroké már rég hátat fordított a zátonyoknak, vagy valami ilyesmi a tusnádfürdői beszéd nyomán, ám egy hónappal ezelőtt még ugyanez az Európa ugyanennek a szónoknak a beszédében éppen erősödőben volt, nem kis részben, sőt kizárólag az ő soros elnöki erőfeszítéseinek köszönhetően.

Azért érdekes ez, mert miközben például a soros EU-elnökség alatt „az Európa Parlament izgága kötekedőinek adtunk néhány kokit, leesett néhány saller, kiosztottunk néhány baráti tarkón legyintést”, még előtte páros lábbal rúgtuk ki az IMF-t, eligazítottuk a világ összes pénzügyi szervezetét, mindenféle jogvédő intézeteket, gazdasági elemzőket s az egész nyugati sajtót, itthon egy diszkrét interjú jelent meg a Hírszerző honlapján az IMF magyarországi vezetőjével.

Mi áll ebben az interjúban? Hogy az IMF a tavalyi s az idei januári viták során megfogalmazta a kritikáit, „de az azóta beköszöntött változásokat csak üdvözölni tudjuk. Ahogy azt a legújabb jelentésünkben hangsúlyoztuk, a Széll Kálmán Terv és a konvergenciaprogram iránya és célkitűzései általában nagyon üdvözlendőek, és a legtöbbjük konzisztens a gazdaságpolitikai ajánlásainkkal, amelyeket tavaly, vagy éppen a korábbi időszakokban fogalmaztunk meg.”

Így, szó szerint. Amiből ugyebár két eshetőség adódik. A bátor Matolcsy miniszternek sikerült annyira ráijesztenie az IMF-re, hogy az összecsinálta magát, s hirtelen mindent rendben lévőnek talál a kormány programjában, sőt vezetői azóta már a felvételüket kérték a lakóhelyükhöz legközelebbi Fidesz-szervezetbe. Vagy pedig arról van szó, hogy miközben egyre nagyobb a szája a mi bátor szónokunknak, szépen azt teszi, amit mondanak neki; míg ő a pénzes világ pusztulásáról beszél, a legforradalmibb nemzeti erőnk valójában az IMF, ahhoz képest mindenképp, amit és ahogyan a szónok beszél.

Mindezzel csak azért hozakodtam elő, hogy jelezzem: előbb-utóbb ezt is be kell majd adni a hívőknek. Vegyük észre: a miniszterelnök környezetében csakugyan emberfeletti, sőt az emberi értelmet meghaladó munkát végeznek, hogy a lehető legkésőbb derüljön ki, micsoda világnagy blöffről van szó. Jó, a Nyugat az ő pénzvilágával elintézve, de már például egy miniszteri bejelentés szerint előfordulhat, hogy a tegnap még hősiesen visszavásárolt és nemzeti szimbólummá előléptetett Mol-paketteket holnap eladja a kormány, ráadásul veszteséggel, amihez már valamivel nehezebb lesz ideológiát találni, hiszen a hívők még az előzőt is csak most emésztik. Ezeknek a most már havi, sőt heti színeváltozásoknak a megmagyarázásához immáron nem elegendők a hofigézai „szopok, nyalok, gombot varrok” figurák, ezt az egészet már csak bomlott elmével lehet követni. Akárhogyan is hányjuk-vetjük, a legújabb kori magyar történelemben még soha ennyi miniszter, tanácsadó, szóvivő, publicista, hírszerkesztő nem csinált magából pojácát, mint most; azért még az ötvenes években sem kellett félnaponként mást mondani, a humánerőforrásnak volt ideje kellő mélységben hozzáhülyülni a mondandóhoz.

Most viszont, ahogy látjuk, már eleve kész az anyag.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa