Új lapok, több olvasó: korán temették a nyomtatott sajtót?
Az ok: miközben a fejlett világban az emberek leszokóban vannak az újságolvasásról, Kínában, Indiában, Brazíliában, de Dél-Afrikában is nő az újságok példányszáma, új lapok jelennek meg a piacon.
A számok megrázóak. 2005 és 2009 között a napilapok példányszáma 15,9 százalékkal csökkent Nagy-Britanniában, 13,3 százalékkal az USA-ban és 8,3 százalékkal Németországban, míg Indiában 39,7, Brazíliában 20,7, Kínában 10,4 százalékos a növekedés. A brit hírmagazin a feltörekvő új gazdasági óriások esetében azzal magyarázza a sikert, hogy azokban a társadalmakban nagy a híréhség, miközben viszonylag alacsony az internet elterjedtsége, és még fejletlen a közösségi média. Ezekben az országokban a tévénézés is felívelőben van – míg a gazdagabb nyugati kultúrákban hanyatlást mutat. Elemzők szerint az in diai és brazil tendencia alakulását az internet-hozzáférés terjedése módosítja majd a közeli jövőben.
Nincs vita arról, hogy a nyomtatott napisajtó uralmát az internet megjelenése sokkal inkább veszélyezteti, mint ahogy azt a rádió, majd a tévé felbukkanása tette a múlt században. Az elmúlt tíz, tizenöt évben felnövekedett nemzedékek számára ugyanis a nyomtatott hírlap immár nem megkerülhetetlen információforrás. Már a mai negyvenesek sem sajátították el ezt a fogyasztási kultúrát. Szinte kizárólag az internetről tájékozódnak, a közösségi háló révén pedig maguk is bekapcsolódnak a lokális, vagy akár globális hírforgalomba. Az internet egyben fórum is, bárki megjelenhet a véleménypiacon, s az egykor politikaalakító, nagynevű publicistákat is könnyed szóval le lehet hülyézni. Ez a helyzet szinte a teljes Nyugaton. Ezekben az országokban valamilyen mértékben mind csökkentek a példányszámok és ezzel együtt a hirdetési bevételek is. A The Economist rámutat: az internet nemcsak az olvasóknak, de a hirdetőknek is kívánatos alternatívát kínált.
A napisajtó hanyatlása azért is fájdalmas jelenség, mert hagyományosan a médiának ez a szektora szolgáltatja a nyilvánosság témáit, a többi csak követi. 2009-ben az amerikai országos televíziók ötszáz újságírót foglalkoztattak, a napilapok 40 ezret. (2001-ben még 56 ezren voltak...)
Kevesebb napilap – kevesebb közéleti érdeklődés a társadalmakban?
Felvetődik, észlelik-e a nyugati típusú demokráciák politikusai és polgárai, hogy a média átrendezése változást hozhat a demokrácia állapotában is? A The Economist jelentése szerint ez eddig azért nem történt meg, mert az újságok – miközben megpróbálják fenntartani a nyomtatottmegjelenésüket – egyre inkább az online piacra törekednek. Erre kényszeríti őket a nyomtatott lapok iránti csökkenő hirdetői érdeklődés. Ezt terelnék át a lapok internetes kiadásaira. Az on line reklámbevételek összege a hagyományos lapokban megjelenő hirdetési bevételeknek kevesebb mint húsz százaléka. Az interneten sok milliárd oldal van, tehát az itt elhelyezett hirdetésért nem lehet anynyit kérni, mint egy nyomtatott oldalon megjelenőért. Ráadásul, miután az internetes hirdetés olvasottságát mérni lehet, a hirdetők ráébredtek, hogy túl sokat fizettek eddig. Mások – így a Google, amely a legnagyobb hirdetési felületet adja – azt állítják, növekedhetnek a bevételek, mert olvasóra célzott hirdetések kerülnek az online tartalmak mellé.
Akárhogy is van, az online újságok egy része azzal szeretné növelni bevételeit, hogy fizetőssé teszi tartalomszolgáltatásait. Néhány lap – például a The Times – kizárólag előfizetőknek hozzáférhető. Más újságok (Wall Street Journal) egyes írásokat tesznek fizetőssé, míg a legnagyobb online lap a The New York Times havi húsz letöltésig ingyenes, utána felajánlja az előfizetést a webes olvasónak. A FinancialTimes tíz cikknél húzta meg a vonalat. Ezzel ellentétes utat választott a brit Guardian, ahol elsősorban az online változatot preferálja a szerkesztőség. Más lapok a nyomtatott újság előfizetői számára teszik hozzáférhetővé az online változatot és az archívumot, valamint az okostelefonon olvasható szolgáltatást. A The Economist is beszámol (a Népszabadság is többször írt róla) az érdekes szlovák kísérletről, ahol egy Piano Media nevű cég nyolc online site-hoz való korlátozatlan hozzáférést ajánl havi 2,9, illetve évi 29 euróért. (Ebben benne van két minőségi politikai lap, egy sportújság és hetilapok is.) A kábeltévés csomagokhoz hasonlóan működő kísérletet a lapok sikeresnek minősítették.
Az olvasók megtartásáért folyó küzdelem egy másik útja, amikor a lapok újragondolják, áttervezik hagyományos megjelenésüket. „Nem lehet az üzleti modellt megjavítani, ha nem javítják meg a szerkesztőségi modellt” – idézi a hetilap Juan Senort, az Innovation Media Consulting média-tanácsadó cég képviselőjét. Senor szerint a lapoknak, miközben új webes bevételeket keresnek, meg kell újítaniuk nyomtatott kiadásukat. Tegyék magukat relevánsabbá, és növeljék a példányszámot – hangzik a tanács. A cég azt javasolja, hogy a lapokat radikálisan tervezzék át, hagyjanak fel a hagyományos szekciókkal/rovatokkal. A lapoknak meg kell felelniük az olvasók gondolkodásának, az elemzéseknek, a bemutatott történeteknek pedig inkább a magazinok irányába „kell húzniuk”. A The Economist példának hozza fel a brazil Correio da Bahia című lapot, amely hírösszefoglalón kívül három szekcióból áll: „Még”, „Élet”, „Sport”. A francia Liberation pedig a szaklapokra hagyta a részletes sporttudósításokat. Az említett lapok példányszáma nőtt a változtatások után – mondta Senor, aki sajnálkozott afelett, hogy amerikai lapok nem vállalkoztak hasonló átszabásra.
