Mire megy el a Drávapiski pénze?
Margit néni – Kasza Mikó Lajosné – mondja ezt Drávapiski polgármesteréről, Mali Zoltánról. A 73 éves özvegyasszony néhány éve még mindenben támogatta a polgármestert, mostanra azonban a legfőbb kívánsága az, hogy Mali hagyja el a dél-baranyai falut. A százlelkes település választópolgárainak nagyjából a fele elfordult Malitól. Pedig valaha azt gondolták, hogy Mali Zoltán lesz Drávapiski és a környék, a bajoktól sújtott Ormánság megmentője.
Írtunk már Mali Zoltán fordulatokban gazdag pályájáról, ám a jobb megértés kedvéért idézzük fel e karrier emlékezetes stációit. A most 38 éves gépésztechnikus 2006-ban vetette bele magát a politikába. Akkor Siklóson lakott, zenegépek és játékautomaták forgalmazásával foglalkozott. Mali előbb az MSZP parlamenti kampányában nyújtott segítséget a párt siklósi jelöltjének, ám a szocialisták nem támogatták politikusi szerepvállalását, ezért belépett az SZDSZ-be. A párt színeiben indulva Drávapiskin fölényesen megnyerte a polgármester-választást 2006 őszén.
Mali hatására 2006-ban a falu 72 választópolgárából 56-an beléptek az SZDSZ-be. A polgármester a környéken is agitált a pártja mellett, s négy hónap alatt 700 ormánsági embert – főképp romákat – szervezett be a szabad demokratákhoz. Célja az volt, hogy befolyásolja a pártelnökválasztást (hogy aztán az általa favorizált elnökkel lobbizva fejlesztési forrásokhoz juttassa faluját és a térséget). Erre volt is esélye, hiszen a segítségével létrehozott és rá hallgató pártszervezetek 60-70 tagot delegáltak volna az SZDSZ küldöttgyűlésébe.
Mali organizátori sikerét ellenfelei azzal magyarázták, hogy eteti-itatja, bulikkal, ajándékokkal és ígéretekkel kábítja a munkanélküliségbe belefáradt ormánságiakat. Mali szerint viszont nem a sör és a virsli hatott, hanem az, hogy valaki végre beszélgetett az emberekkel. Személyes példát azzal mutatott, hogy nem vett fel tiszteletdíjat, s meggyőzte a többi képviselőt is, hogy ugyanezt tegye. Az előző faluvezetés nyolcmillióba került a 23 millióból gazdálkodó Drávapiskinek, a lemondás révén megmaradt pénzt a település reparálására – többek között a buszmegálló felújítására, illetve az évek óta bezárt kocsma és élelmiszerbolt megnyitására – fordították.
A polgármester pártkarrierje azt követően omlott össze, hogy 2007 februárjában kiderült: Malit egy évvel korábban a bíróság 250 ezer forint pénzbüntetésre ítélte lopásért. A büntetés oka az volt, hogy Mali 2002-ben egy gyermelyi kocsmából – mivel annak gazdája tartozott neki – használati tárgyakat vitt el. Az SZDSZ vezetői felszólították Malit, hogy lépjen ki a pártból a priusza miatt. Mali ezt megtette, s az általa mozgósított tagság hamar kikopott a szétesőben lévő pártból.
Mali viszont továbbra is gyakran megszólalt a médiában. Harcot hirdetett a nincsteleneket végképp kifosztó uzsorások ellen, s ösztönző szerepe volt abban, hogy az uzsoráról büntetőtörvény született. Próbált segítséget adni az uzsorások sértettjeinek, és egy uzsorás az ő feljelentése nyomán került börtönbe. Támadta a Provident hitelezési gyakorlatát és magasnak ítélt kamatait, mivel úgy látta, a cég tovább rontja a legszegényebbek esélyeit. A Providenttel emiatt perekbe bonyolódott.
Országszerte sokan szimpátiával figyelték Mali munkálkodását, kritikusai viszont úgy vélték, hogy nem anynyira a szegényekért küzd, mint inkább érvényesülni akar. Mire eljött a 2010-es választás, Drávapiskiben is egyre többen ekképp vélekedtek. Ennek ellenére 54-41-re nyert a választáson. Ellenfelei meg voltak arról győződve, hogy Mali azért győzött, mert a választás előtt egy-két hónappal több rokont és ismerőst – papíron – beköltöztetett a faluba. Ezt Mali ellenlábasai felpanaszolták a választási bizottságnak, ám a grémium nem talált törvénysértést. Tegyük hozzá, hogy a választási törvény lehetővé teszi ezt a – főleg kicsi falvakban sikerrel kecsegtető – taktikát.
Bárhogy is történt a választás, kétségtelen, hogy Mali korábban szinte osztatlan népszerűségének vége a faluban. A polgármestertől azért fordultak el sokan, mert úgy látják, az utóbbi négy évben úgyszólván semmi pozitív nem történt a faluban. A községben továbbra is 80 százalék felett van a munkanélküliség, pedig Mali e téren változást ígért. Néhányan azt vetik a szemére, hogy megszavaztatta a képviselő-testülettel: vessenek ki a belterületi beépítetlen ingatlanokra négyzetméterenként 30 forint telekadót. Emiatt a már idézett Kasza Mikónét évi százezres helyi adó terhelte volna. A kormányhivatal felszólítására a rendeletet a falu visszavonta. Ettől még a szándék sokakat elgondolkodtatott.
– A Zoli célja az volt, hogy ne tudjuk befizetni a pénzt, és gyorsan adjuk el a telkeinket. S akkor jöttek volna a Zoli cimborái, hogy felvásárolják a telkeinket fillérekért – osztja meg velem sejtését Margit néni, akinek négy házhelye is van a faluban.
Bizonyíthatatlan feltételezés ez, ám tény, hogy egy annyira szegény faluban, mint Drávapiski, elképzelhetetlen ez a fajta adókivetés.
Margit nénihez hasonlóan többen is elmondták: Mali Zoltánt alig látják a faluban. Pedig a helyiek szívesen megkérdeznék a polgármestert arról, mire megy el az önkormányzat pénze. Nem értik, miért van szükség egy ilyen kicsi falunak két alpolgármesterre, ráadásul utóbbiak egyike, Illés Attila nem is képviselő, őt Mali testőrnek vette maga mellé, állítja több helybéli. Hogyan telik minderre? – kérdezik Mali bírálói.
Amikor megjegyzem, hogy a polgármester és az őt – állítólag – kiszolgáló képviselők továbbra sem vesznek fel tiszteletdíjat és költségtérítést, akkor azt mondják: nézzem át a falu számláit. Úgy érzik, hogy Mali és csapata valahogy mégiscsak pénzhez jut a falu kasszájából. Sokan megjegyezték, hogy a falubusz nem a helyieket szállítja, hanem Malit és társait, akik valamilyen rejtélyes munkát végeznek.
A fenti vádak okán elgurulok a szomszédos Kovácshida körjegyzőségére, hogy belenézzek a falu gazdálkodásába. Csak a költségvetés sarokszámait ismerhetem meg, így azt, hogy Drávapiski 39 millió forintból gazdálkodik évente. Hogy mire megy el a pénz, kinek és milyen címen fizet a falu, nem tudom meg, mert egy feljelentés nyomán a rendőrség hónapokkal ezelőtt lefoglalta azokat a számlákat, amelyekből mindez kiolvasható lenne. A falubusz menetleveleit is elvitték. A Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság csak annyit árult el, hogy 2010 októberében, hivatali visszaélés gyanújával indítottak vizsgálatot, ám a nyomozás érdekében többet nem mondhatnak.
Átnézhető dokumentumok híján a tisztánlátás reménye nélkül ülök le beszélgetni Mali Zoltánnal. Vele van Illés Attila is. Mali nem cáfolja, hogy Illés egyfajta testőri feladatot is betölt mellette, az alpolgármester korábban biztonsági cégnél dolgozott. Ám Mali nem a Drávapiskin élőktől tart, hanem az uzsorás ellenségektől. A polgármester továbbra is határozottan állítja, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem kap javadalmazást a falutól, ahogy alpolgármesterei sem. Kitartóan firtatom, hogy miből él ő és két beosztottja, s végül bevallja: parkgondozásból. Az egyik áruházlánccal kötöttek szerződést, s ők hárman, valamint még két falubelijük füvet nyírnak, parkolót takarítanak. Mali cáfolja, hogy ehhez a munkához a falubuszt vennék igénybe, a saját kocsijával hordja az embereit dolgozni.
– Amikor Drávapiskin polgármester lettem, volt két többmilliós autóm, most csak ez van, s az értéke 300 ezer.
Mali Zoltán maradéktalanul elutasítja a Drávapiskin rászórt vádakat, egyet azonban nem vitat:
– Valamit elrontottam, mert Piskin sokan nem bíznak már bennem – ismeri el. – Hiba volt, hogy nem foglalkoztam a közösség építésével.
A polgármester és az alpolgármester azzal folytatja, hogy beavatnak egy tanulmányba. Egy munkacsoport –amelynek tagjai közt ott van Illés Attila és több egyetemi oktató – kétéves munkával kidolgozta, miképp válhat ez a nyomorúságos sorban tengődő vidék akár 10-15 év múlva a biogazdálkodás, a jól eladható kézművesipar és a turizmus vonzó bázisává. Amikor felvetem, hogy ehhez több tízmilliárdos tőke és sokirányú, errefelé aligha fellelhető szaktudás kell, s kicsit ez a projekt álomvilágnak tűnik, Mali azt feleli, hogy nem az, s ezt a tervet már egy hasonló helyzetben lévő osztrák tájegység, Vulkanland megvalósította, részben azt másolták.
– Jövőre egy ökumenikus templom építésével kezdjük a projektet –mondja végül Mali. – A templom a közösség megszületéséhez kell.
Nézem a XI. század köralakú templomaira hajazó épület fantáziarajzát, s megjegyzem, hogy ez legalább 40-50 millióba kerül. Honnan lesz erre pénz?
– Közadakozásból és önkéntes munkából építjük meg – feleli Mali.
– A mottónk, hogy mindenki hozzon egy téglát.
Kétkedve nézem Malit. Vajon ezekből az álmokból mi valósul majd meg? Mali azt mondja, hogy ő hisz bennük.
