Lenyomták a Fideszt Mezőhegyesen
Tegnap, amikor ott jártam, éppen az új testület alakuló ülésére készültek. Az előző testület május 5-én oszlatta föl magát. Mindössze hét hónapot töltöttek együtt, de ennek az utolsó heteiben sem működtették már rendesen a várost. A „hatok” minduntalan fölszólították a polgármester aszszonyt, hogy mondjon le. Ő pedig azt felelte: ha mindenki lemond, akkor ő sem ragaszkodik a székéhez.
– Mindig cáfolom, amikor valaki azt állítja, hogy Mezőhegyes a szakadék szélén áll – mondja Kovácsné dr. Faltin Erzsébet. – Szerintem ugyanis már régen a szakadékban van. Az önkormányzati intézmények működtetésére messze nem elég a pénz. Azért mondom, hogy törvényes működésére, mert olyan kötelezettségeket írnak elő például a közoktatásban, aminek az állam nem adja meg a fedezetét. Mezőhegyest tavaly elverte a jég, az összes gazdálkodó szervezet megsínylette a katasztrófát – de az önkormányzat is, mert nem tudtak miből iparűzési adót fizetni.
Ebből a helyzetből is következtek azok a viták, amelyek a testület feloszlatásához vezettek. Két vitapont mérgesítette el a helyzetet: a Centrál Kaszinó felújítása, illetve az, hogy a polgármester ellenfelei nem akarták megszavazni a közalkalmazottak fizetésének fedezetéül szolgáló hitel megújítását.
Kovácsné dr. Faltin Erzsébetet tavaly októberben választották először az 5700 lakosú Mezőhegyes polgármesterévé. Függetlenként indult, de – mint vidéken általában – a helybeliek tudják, ki húz a jobboldalhoz, ki a baloldalhoz. Bár a polgármester asszony nekem is kijelenti, hogy ebben a városban nem az számít, ki jobboldali, ki baloldali, hanem az, hogyan viselkedik, ő mégis inkább baloldalinak számít, mivel legerősebb ellenfelét a Fidesz támogatta.
A jelenlegi testületben Csomós Zsuzsanna az egyetlen, aki névleg sem független – MSZP-s. A képviselő asszony szerint tavaly október után valójában a Fidesz volt fölényben, és mindent ők akartak eldönteni. Az emberek azonban látták, hogy helyben ugyanazt csinálják, amit országosan, ezért a július 24-én tartott időközi választáson egyetlen Fideszes jelöltet sem választottak meg képviselőnek.
Bizonyára nem így gondolták ezt azok a helyi képviselők, akik beleegyeztek, hogy maguk is lemondjanak, mert azt hitték, ezen az áron rövid úton megszabadulnak a polgármestertől. Volt csúnya, személyeskedő kampány, a Fidesz által támogatott független jelölt mellett még Lezsák Sándor – vagy legalább az arcképe – is sorompóba állt. Lezsákot alighanem azért tűzte zászlajára a mezőhegyesi jobboldal, mert az 1990-es választáson tarolt itt az MDF. Azóta azonban inkább balra szavaztak a helybeliek, korábbi polgármesterük, a független Csanádi István is az MSZP támogatását élvezte, és Mezőhegyesen a már nagyon független Karsai József még 2010-ben is csak kicsivel maradt alul a parlamenti választáson Simonka Györggyel, a Magyar Dinnyeszövetség elnökével szemben.
Baloldali körökben szeretnék egy országos trendváltás kezdetének látni a mezőhegyesi választást. Annyi talán igaz is ebből, hogy a helyieknél – ahogy a helyi cukrászda teraszán magyarázta egy nő – nagyon kiverte a biztosítékot, amikor a fideszes többség egyik képviselője kijelentette: azért nem kell megújítani az önkormányzati hitelt, mert ideje, hogy a mezőhegyesiek is megtudják, milyen az, amikor nem kapja meg a fizetését hó elején az ember. Tény, hogy az általános művelődési központban több mint százan dolgoznak, az egészségügyben meg a városházán is sokan, a segélyen élőkről nem is beszélve, akik ezt mind zokon vették. Valószínűleg emiatt lett több száz szavazat a különbség Kovácsné és a Fidesz támogatta független ellenfele között.
Csanádi István, a volt polgármester, aki nem indult 2010-ben, azt mondja: valószínűleg nem is a Centrál Kaszinó felújításával volt bajuk azoknak, akik ezzel támadták a polgármestert, hiszen ugyanazok a képviselők az ő idejében még igennel szavaztak a kaszinó felújítására. Az önerő egy részét már korábban kifizették, és szamárság is volna visszaadni a 300 millió forintos támogatást, főleg úgy, hogy tudni lehet, anélkül az életben nem lesz pénz a műemléképület rendbe tételére. Az igaz, hogy a felújításra létre akartak hozni egy kft.-t, de annak aligha lett volna esélye egy közbeszerzési eljárásban elnyerni a műemléki munkát.
Csanádi István úgy véli: utódja nem talált hangot az új országgyűlési képviselővel, Simonka Györggyel. Ő sem lapogatta a hátát abban a pár hónapban, amíg mindketten pozícióban voltak, de tudomásul kell venni, hogy most a mezőhegyesiek érdekeit is Simonka képviseli. Akkor is hasonló volt a helyzet, amikor Karsai József volt a parlamenti képviselő. Ráadásul Simonka jó pontokat szerzett a tavalyi pusztító jégeső után, amikor azonnal megjelent Mezőhegyesen, fóliát hozott, és embereivel elkezdték javítani a megrongálódott tetőket. Csanádi úgy becsüli, a fideszes képviselő legalább 7–8 millió forint értékű támogatást adott a legrászorultabbaknak, ezért is luxus, ha valaki nem törekszik együttműködésre vele.
A polgármester asszony úgy gondolja, be kell indítani a helyi gazdaságot, és most, hogy három évre biztos többséget érez maga mögött, meg is tesz mindent ennek érdekében. Elment például Ángyán József parlamenti államtitkárhoz, hogy segítséget kérjen a bezárt cukorgyár újraindításához. Ez Mezőhegyesnek rengeteg munkahelyet, a gazdáknak piacot, az üzem bevétele helyi adót jelentene. Kovácsné ugyancsak nagy lehetőséget lát az idegenforgalomban. Sok a műemlék, vannak horgásztavak, vadászati lehetőség – csak élni kell a lehetőségekkel.
Éppen ezt hiányolja az imént már említett asszony a cukrászdában. Azt mondja: Mezőkovácsháza tud pénzt szerezni, Tótkomlós tud pénzt szerezni, csak a mezőhegyesieknek kell mindig az árokparton kaszálni.
A volt polgármester nemigen bízik abban, hogy visszaépülhet a nagyon rossz állapotba került cukorgyár. Még ha sikerülne is visszavenni a cukorkvóta egy részét, a politika – és persze a bekerülési költség – dönti el, hol nyílhat újra cukorgyár. Az idegenforgalomban volna esély, de ott is sok múlik a politikán – hogy ront-e vagy javít a helyzeten. A világon nincs párja a ménesbirtokon álló zabsilótornyoknak, a világörökséget emlegetik velük kapcsolatban, pedig 180 év után a mostani tulajdonos költ rá először. Ám a ménesbirtok privatizációját megtámadták, Budai Gyula együtt vitte be Simonka Györggyel a rendőrségre a feljelentést.
– Lehet itt akárhány választás, Mezőhegyes sorsáról sosem Mezőhegyesen döntöttek, hanem Budapesten vagy Bécsben. Nem itt döntötték el, hogy bezárják a cukorgyárat, mint ahogy azt sem, hol fognak újra cukrot gyártani, ha fognak egyáltalán. Budapesten döntötték el, kinek privatizálják a ménesbirtokot, és azt sem itt fogják eldönteni, visszaveszik-e tőle – mondja Csanádi István.
