A cél egyértelmű: a választási szabályokat a Fidesz úgy kívánja alakítani, hogy a párt 2014-ben a többi politikai szervezettel szembeni relatív előnyét abszolút parlamenti többségre váltsa – hangsúlyozta a napokban egy háttérbeszélgetésen László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Kifejezetten ezt szolgálja az egyfordulós rendszer, mert ezzel lehetetlenné tennék, hogy a második forduló előtt a Fidesz jelöltjével szemben alkalmi koalíciók köttessenek. A párt politikusai nyilván jól emlékeznek rá, hogy 1998-ban az eredményt úgy sikerült a jobboldal javára megfordítani, hogy a kisgazdák azokban a választókerületekben, ahol a baloldal vezetett, tömegesen léptek vissza a fideszes induló javára.

Éppen fordított lehetne a helyzet 2014-ben: a Fidesz folyamatos népszerűségvesztése ellenére is valószínűsíthető, hogy a párt jelöltjei kapnák az első körben a legtöbb szavazatot, ám ötvenszázalékosnál nagyobb támogatottságra – a mai szabályok szerint ennyi kellene a győzelemhez –már nem igazán számíthatnának. Ha azonban a mandátum elnyeréséhez elég a relatív többség, és nincs második forduló, nem ismétlődhet meg az 1998-as fordulat. A Fidesszel szembenálló pártoknak egyetlen lehetőségük lenne: már a választás előtt meg kellene egyezniük.

Az ellenfelek megosztottsága kifejezetten érdeke a kormánypártnak, hiszen minél többfelé oszlik meg a Fidesz menesztését kívánó választók voksa, annál nagyobb az esély a relatív többségre, s ezzel az egyéni mandátum megszerzésére, vagyis a többség megőrzésére. László Róbert szerint ezért nem igazán érthető, hogy az induláshoz szükséges ajánlások számának megkétszerezésével és a gyűjtési időszak rövidítésével miért akarják megnehezíteni a jelöltállítást. Így nyilvánvalóan kevesebb lesz az induló – a győzelemhez tehát a Fidesznek is több szavazatra lesz szüksége –, ráadásul a politikai ellenfeleket már a választás előtt szövetségkötésre ösztönzik. Ha pedig a kényszer hatására belemennek az együttműködésbe, az a kormánypártok számára kínos következményekkel járhat.

Szakértők szerint Áderék az országos lista állításának szabályait sem egészen gondolták végig: miközben az egyéni jelöltek indulását nehezíteni akarják, listát minden olyan szervezet állíthat, amely az egyéni körzetek negyedében indulni tud. Ehhez mindössze 25 jelöltre van szükség, miközben eddig ahhoz, hogy valamelyik pártnak esélye legyen az országos listáról kompenzációs mandátumot szerezni, a fővárosban és valamennyi megyében területi listát kellett állítania, amihez több mint háromszor ennyi induló kellett. Az országos listához egyébként a mai szabályok szerint hét területi lista is elég, annak a szervezetnek azonban, amely nem állított mindenütt ilyen listát, esélye sem volt az ötszázalékos parlamenti küszöb megugrására.

A Fidesz tavaly tavasszal nyújtotta be a 198 fős parlamentre vonatkozó törvénytervezetet, amelyhez képest most új elképzelésekkel álltak elő. Az akkori javaslat szerint az Országgyűlés kilencven tagját választották volna egyéni választókerületben, míg 78-an az országos, harmincan a kompenzációs listáról jutottak volna a parlamentbe. Ez a jelenlegi rendszer csaknem pontos leképezése, hiszen a képviselők körülbelül 45 százalékáról a mai szabályok és a javaslat szerint is az egyéni körzetekben döntenének, s nagyjából ugyanez a helyzet a körülbelül negyvenszázaléknyi területi – a tervezet szerint országos – és a 15 százaléknyi kompenzációs listás mandátummal.

Bár a két szisztéma között kísérteties a hasonlóság, a tavalyi tervezet ugyanazon szavazatarány mellett mégis valamivel arányosabb mandátummegosztást eredményezne. A Fidesz a területi listákon a voksok nem egészen 53 százalékát szerezte meg 2010-ben, és ezzel mintegy 68 százalékos parlamenti többséghez jutott. A korábbi előterjesztés szerint viszont ez a támogatottság kevés lenne a kétharmadhoz, mert néhány mandátum hiányozna. Vagyis: akkor úgy tűnt, a kormánypárt el akarja kerülni, hogy a következő választáson bárki a mostanihoz hasonló arányú győzelmet érjen el – hangsúlyozta László Róbert.

Az Áder-féle javaslat viszont a szakértő szerint éppen ellentétes következményekkel járhat, mert hiányozna a rendszer aránytalanságait mérséklő kompenzációs lista. Emiatt egy, a 2010-eshez hasonló választási eredmény háromnegyed körüli többséget hozna, míg a kétharmadhoz – ha az ellenzék erősen megosztott, és a Fidesz az egyéni körzetekben ismét tarolna – elég lenne 35-40 százalékos támogatottság. A párt tavalyi és mostani elképzelései tehát szembemennek egymással. Igaz, Áder csak azt hangsúlyozta, hogy nem lesz kompenzációs lista, de kompenzáció attól még lehet: elképzelhető például az, hogy az egyéni körzetekben elveszett – mandátumot nem eredményező – szavazatokat az országos listán figyelembe veszik, és akkor a választókörzetekben vesztes pártoknak a listáról valamivel több képviselői hely juthat.

Van azonban még számos más kérdés, amelyre egyelőre nincs válasz. A Fidesz kétszáz fő körüli parlamentet helyezett kilátásba, de az ország földrajzi és demográfiai adottságai miatt nemigen lehet száznál kevesebb – a népességszámot tekintve nagyjából egyforma – egyéni választókerületet kialakítani. Egyes szakértők szerint inkább valahol 120 körül lehet a határ, s ha a párt ragaszkodik a kétszáz képviselőhöz, vagy kevesebb lesz a listás mandátum, ami tovább növeli a rendszer aránytalanságát, vagy mégiscsak nagyobb lesz a parlament.