A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a saját szerepéről úgy vélekedik, hogy áttörést ért el a hazai szakmunkásképzési rendszer átalakításában. Az MTI-nek adott nyilatkozatában Parragh László, a kamara elnöke azt mondta: szeptembertől 46 szakmában az általuk összeállított, a „gyakorlati képzést erősítő új tananyag alapján oktatnak majd”.

Tanulók varrodában – jöhetnek az állami tanoncok?

A cikkből kiderül, „46 szakmából 28 fizikai szakma esetében lehetővé válik a 8 osztályra épülő 3 éves szakmunkásképzés bevezetése is”, ezt a kamara tíz éve próbálja elérni a magyar szakképzésben. Az új tananyagban radikálisan csökkentették az általános készségfejlesztő és közismereti tárgyakat, a gyakorlatot viszont ötven százalékkal megnövelték, „munkatevékenységbe ágyazott szakmatanulás pedagógiai modelljében” adják majd át a szakmai ismereteket. Ez azt jelenti, hogy a vállalati szférában tanulnak majd a fiatalok. Megnövelték a nyári kötelező gyakorlatot, amelyet szintén a vállalatok biztosítanak majd.

Parragh László azt hangsúlyozza, hogy a vállalatoknál zajló szakmai gyakorlat a „duális képzés legfontosabb eleme”: a 9. évfolyamot még tanműhelyekben töltik a tanulók, a 10–11. évfolyamot azonban már valamelyik szakképzésben részt vevő vállalatnál. Akik jövőre belépnek a szakképzésbe, már a 8+3-as rendszerben tanulnak tovább, vagyis az általános iskolát követően mindössze három év áll a tanulók rendelkezésére, hogy a munkaerőpiacon stabil szakmai tudással vértezzék föl magukat. Az iparkamara elnöke szerint a megnövekedett gyakorlati képzés biztosítani fogja azt is, hogy az esetleges lemorzsolódók úgy kerülnek ki a szakképzésből, hogy valamekkora szakmai ismeretük így is lesz. Parragh László azt ugyanakkor elismeri, hogy nem minden cég hozzáállása pozitív, egy részük ugyanis még több állami kedvezményt akar besöpörni, hogy megérje ezeket a tanulókat tovább foglalkoztatni.

Mi is történik valójában?

2010 novemberében Orbán Viktor miniszterelnök és Parragh László megállapodást írtak alá a szakképzés átalakításáról. Ez érintette a közoktatási törvényt, amelyet a kormány elképzelései szerint az oktatási államtitkárság azonnal módosított. A 18 éves tankötelezettségi korhatár ugyanis rögtön a szakképzés átalakításának útjában volt. Ugyanazon a napon, amikor az Orbán–Parragh-megállapodás megszületett, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár így nyilatkozott: „Várhatóan 2012-ben vezetik be Magyarországon a duális szakképzést, de kísérleti jelleggel már 2011 szeptemberétől élhet a német szakképzési rendszer. Ezzel 18-ról 17 évre módosul a tankötelezettség korhatára”. Ezen a sajtótájékoztatón azt is mondta, hogy a „szakiskolák eddig ugyanazokat a közismereti tárgyakat tanították, mint a gimnáziumok, de erre nincs szükség”. (Ha minden a tervek szerint halad, a közoktatási törvény módosításának újabb tervezetében Hoffmann már 16 éves tankötelezettséget fog előírni.)

Oktatással foglalkozó szakemberek egyöntetű véleménye: annak, amit a kormány megvalósít, semmi köze a német duális rendszerhez, szembemegy az európai trendekkel, partvonalra és a teljes reménytelenségbe küldi a szegény családok gyerekeit, akik felülreprezentáltak a szakiskolákban. Mindeközben az átalakítás óriási károkat okoz majd néhány év múlva a gazdaságban.

Parragh, Hoffmann és a foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, Czomba Sándor is gyakran indokolja a képzési rendszer átalakítását azzal, hogy hiányszakmák alakultak ki. A hiányszakmákkal kapcsolatos tévképzetekről a témát kutató közgazdászok már évekkel ezelőtt megírták, hogy nem érkezik megbízható információ ezzel kapcsolatban sem a vállalatoktól, sem az állami hivataloktól. Példaként említik, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ma már Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat) „rövid távú vállalati kikérdezéseken alapuló munkaerő-piaci prognózisában, amelyben keresett és romló pozíciójú szakmákat különböztetnek meg, gyakran ugyanazokat a foglalkozásokat lelhetjük fel mindkét foglalkozási csoport sorában”. (Munkaerőpiaci Tükör, Közelkép 2008.)

A közgazdászok arra is figyelmeztetnek, hogy az ilyen vállalati kikérdezések nem adnak választ arra, hogy miért nincs egy szakmára jelentkező. Lehet, hogy túl alacsonyak a kínált bérek? Betölthető lenne a pozíció, ha magasabb bért kínálnának az adott szakmában? Esetleg a munkáltató elégedetlen a szakmunkás tudásával, ezért kínál alacsony bért? Köllő János közgazdász több tanulmányában elemezte a szakmunkások keresetei pályáját. Rámutatott: a szakiskolában megszerezhető készségek nem elégségesek a tartós munkaerőpiaci sikerekhez. A szakképző iskolákból kikerülő fiatalok és az érettségizettek közötti keretkülönbség óriási, ami azt jelzi, hogy a szakiskolában az alapvető készségekben, jártasságokban nem erősítik meg a diákokat, ráadásul a szakmai ismeretek hiánya is ebből adódik: a vállalatok magasabb bérekkel jutalmazzák az érettségizett szakmunkást, aki hosszabb távon bír sikeresen jelen lenne a munkaerőpiacon.

Akkor miért az ellenkező irányba mozdítja el a kormány a magyar szakképzést? Továbbá: ha nem tud a szakmunkás írni, olvasni, számolni, akkor a vállalati gyakorlat során egy rutinszerűen begyakorolt műveletet sajátít el, és nem lesz képes a technológiaváltáshoz igazodni, mert nincsenek meg az ehhez szükséges készségei. A vállalatokat persze miért érdekelné, hogy X. Y. szakmunkás két év múlva képtelen megtanulni az új gép kezelését, ha úgyis kap a helyére államilag támogatott új tanoncot, akit majd ismét „használhat” két-három évig, a következő technológiaváltásig?

Sió László, a Fidesz oktatási szakpolitikusa a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által szervezett márciusi kerekasztal-beszélgetésen azt mondta, a tankötelezettség leszállításánál sokkal nagyobb kockázatnak látja a szakképzés átalakítására vonatkozó terveket. „Tömegesen léptetnénk be nagyon kicsi közismereti tudással rendelkező gyerekeket egy hároméves szakképzési rendszerbe, ahol nem lesz esélyük arra, hogy releváns szakmai tudást szerezzenek, amit aztán továbbépíthető. Ideig-óráig, egy adott szituációban képesek lesznek talán munkát vállalni, de utána nem tudják frissíteni, továbbépíteni a tudásukat, és kipotyognak majd a rendszerből. Ez azt jelenti majd, hogy azt a sok százezres aktív korban lévő, de munkát vállalni nem tudó tömeget visszük magunkkal tovább, és tartjuk el segélyekkel”, fejtette ki, hozzátéve: „Amikor a német duális modellről beszélünk, akkor látni kell, hogy az másfélszer annyi közismereti órára épül, mint ahogyan azt nálunk tervezik.”

A dánok mindenben jobbak

A fejlett országok oktatási rendszereit összehasonlító PISA-tesztek, illetve a magyarországi kompetenciamérések eredményeiből is jól látszik, hogy a szakiskolások olvasás-írás és számolási készségei fényévnyi távolságra vannak a középiskolai átlagdiákokéihoz viszonyítva. Köllő János közgazdász az ÉS-ben a Nemzetközi Írásbeliség-felvétel adatait ismerteti. A közgazdász szerint a dán és a magyar szakmunkások készségei összevethetők, ugyanis Dániában „tanoncrendszerű szakképzés folyik erős vállalati részvétellel, a magyarhoz hasonló arányban”. Az adatok sokkolók: „A funkcionális analfabéták – a teszteken elégtelenül teljesítők –aránya a magyar szakiskolai végzettek között ötször magasabb, mint Dániában: ott a teszteket kitöltők hat-hét, nálunk a 35-37 százaléka nem képes értő olvasásra és egyszerű dokumentumok (sporthírek, menetrendek és hasonlók) megértésére.

A legegyszerűbb számtani-logikai műveletek elvégzése esetében a magyar teljesítmény abszolút szintben mérve valamivel jobb, de a különbség itt is ötszörös: a dán szakiskolai végzettek négy százaléka, a magyarok húsz százaléka nem tud számolni. (…) A dán szakiskolai végzettek 65 százaléka, a magyarok 0,8 százaléka beszél angolul, és képes például akadálytalanul böngészni a világhálón vagy válaszolni egy külföldi munkahelyi vezető kérdéseire. (…) A jobb alapkészségeket jelzi, hogy a dán szakiskolai végzettek négyszer gyakrabban vesznek részt átképzésben (a megvizsgált időszakban 54, míg nálunk csak 14 százalék) és négyszer gyakrabban változtatnak munkahelyet, mint a magyarok (egy év alatt 19, illetve 5 százalék). A dánok több helyen tudják értékesíteni a szaktudásukat, és képesek változtatni rajta, miközben a képzésükben a vállalatok is látnak fantáziát.”