Általában véve is a gazdálkodás és menedzsment szakok taroltak, majd ezt követően a legnépszerűbb a turizmus és vendéglátás, majd az orvos- és a jogászképzés. A kommunikáció valamivel kevésbé népszerű mint tavaly, veszítettek varázsukból a bölcsészettudományok is, viszont javított pozícióján a gépészmérnökképzés.

Már örülő és még izguló felvételizők a Millenárison tartott Pont Ott Partin

A nagy tudományegyetemek népszerűbb képzéseire 400 pont alatt már nemigen lehetett bejutni, ami azt jelenti, hogy az emelt szintű érettségi valójában alapkövetelménynek tekinthető, és sokat segített, ha a jelentkező pluszpontokat is tudott szerezni, nyelvvizsgával például. Mivel a jelentkezők száma kicsit emelkedett, a felvehetők száma pedig valamivel csökkent az előző évihez képest, így az idén nehezebb volt bekerülni a felsőoktatásba.

A felvi.hu gyorsjelentése szerint „a karok közül az ELTE Bölcsészettudományi Kara vette fel a legtöbb alapszakos nappalimunkarendű hallgatót; az EL-TE-BTK felvett létszámát tekintve kiemelkedik a mezőnyből, mintegy háromszáz fővel előzi meg az őt követő karokat, az SZE-MTK-t, az ELTE-TTK-t, az SZTE-TTIK-t, valamint a BGF-PSZK budapesti képzési helyét. A főiskolák karai közül utóbbin kívül a top 20-ban találjuk a BGF Külkereskedelmi Karát, valamint a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Heller Farkas Turisztikai és Gazdasági Karát is”. A 140 ezer jelentkezőből 98 ezer diák – 67 ezren államilag támogatott helyen – kezdheti meg tanulmányait szeptemberben.

– Tartós trend, hogy egy korosztály legtehetségesebbjei alapvetően a gazdaság és az üzlet felé áramlanak. A hetvenes években, a szocializmusban a legjobbak a természettudományokat választották, mert azokról a szakokról tudni lehetett, hogy semmi közük a politikához. A gazdasági pálya mellett kialakultak kisebb „szigetek”, elitszakok, amelyek azoknak a diákoknak vonzóak, akik nagyon tehetségesek, de ténylegesen semmi kedvük megmerítkezni az üzleti szférában. Ilyen pél dául az ELTE-n a média és kommunikáció, az Óbudai Egyetemen az informatika, de megjelentek új, egyre népszerűbb szakok, mint például az andragógia, vagyis a felnőttnevelés tudománya – Setényi János oktatáskutató, az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. igazgatója.

Mostanában meglehetősen gyakorta hallani a felsőoktatásban oktató tanároktól és az ágazattal foglalkozó politikusoktól, hogy évről évre egyre gyengébb képességű diákok kerülnek be az egyetemekre és főiskolákra, Setényi János szerint ez egész egyszerűen nem igaz. A tehetségesek száma – állítja – nagyjából változatlan, igaz, az arányuk változik, az elmúlt években kisebb lett. Ez viszont amiatt alakult így, mert szemben a szocializmusban megszokott tízszázaléknyi korosztályos aránnyal, most közel ötven százalék áramlik a felsőoktatásba. Ráadásul Setényi szerint a legjobb egyetemek legerősebb képzéseire évről évre magasabb teljesítményszinttel, tudással és kompetenciákkal érkeznek a diákok. Setényi János azt mondja, valójában nem a bejutás ténye, a ponthatár okoz valódi izgalmat, ezt jelzi a már-már össznemzetivé váló buli, a Pont Ott Parti könnyedsége is. Az igazi nagy kérdések valójában akkor dőlnek el, amikor valaki már elkezdte tanulmányait. A felsőoktatásban ugyanis 25-50 százalékos a lemorzsolódás. Milyen okok állhatnak a háttérben?

– A diákokat gyakran megszűrik a legendás alapozó tantárgyak, így amatematika, az anatómia,műszaki szakokon a rajz, nem beszélve a „hírhedt” római jogról. Tíz-húszezer hallgató pedig eljut a képzés végéig, de képtelen diplomázni, mert nem képesek nyelvvizsgát tenni – állítja az oktatáskutató, aki szerint ennek a problémának a kulcsa a középiskola: ha azokban az években jól tanítanának nyelvet, akkormár az érettségin nyelvvizsgát tehetnének a fiatalok.

– Ez nem speciálisan magyar probléma – mondja. – Megfigyelhető ugyanis, hogy vannak olyan országok, amelyek óriási erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a hallgatók tudjanak angolul, de mindhiába. Japánban pél dául szinte mindenki tanulja ezt a nyelvet, éveken keresztül a legmodernebb pedagógiai módszerekkel képzik őket, mégis kevesen vannak, akik meg bírnak szólalni angolul. A magyarok is nehezen tanulnak, s ennek alapvetően az oka az, hogy a magyar nem indoeurópai nyelv.

A nyelvvizsga megszerzésének nehézségein túl a lemorzsolódás oka az is, hogy a fiatalok egy része az egyetemi évei alatt dolgozik, szervezi a magánéletét, külföldre megy – vagyis szétforgácsolódik a tanulmányi ideje. További akadályokat jelentenek a szigorlatok, amelyeken nagyon magas a bukások aránya. Egyetemi oktatók véleményére hivatkozva Setényi János azt mondja, a diákok gyakran úgy mennek szigorlatozni, hogy alig-alig készülnek. A „hátha bejön” attitűdjével húznak tételt, át akarnak csusszanni, nem a megszerzett tudásra hajtanak. A kutató azzal magyarázza ezt a jelenséget, hogy sok hallgató mögött nincs támogató család, amely a kötelességtudatra is hatna.

– Ezekre a problémákra már születtek válaszok egyes intézményekben. Sok egyetem az első évet alapozónak tekinti: amerikaimintára a kompetenciafejlesztésre, az absztrakciós készségek fejlesztésére, a motiváció megerősítésére helyezik a hangsúlyt, valódi sikerélménnyel szeretnék gazdagítani a hallgatókat.

Setényi János véleménye szerint a modern társadalom értékeivel ellentétes lenne, ha jövőre – ahogy azt a kormány tervezi – radikálisan szűkítenék a felvehető hallgatók számát. Az egyetemeknek általános, művelő, polgárosító funkciójuk is van ugyanis. Hozzáteszi: az elmúlt évek jelentkezési számain, a trendeken az látszik, hogy a fi a talok motivációiban megjelennek a munkaerő-piaci igények. Vagyis: nem a kormánypropaganda miatt jelentkeznek évről évre kevesebben kommunikációs szakra és bölcsésznek, és többen gépészmérnöknek. Ez a trend Setényi szerint üzenetértékű a mindenkori kormánynak: egész egyszerűen nem kell radikálisan beavatkozni a folyamatokba, hiszen néhány éves késéssel ugyan, de a hallgatók azokra a szakokra áramlanak, ahonnan kikerülve sikeresek lehetnek. Sok intézmény komoly PR-tevékenységbe kezdett, és komoly összegeket költött arra, hogy bemutassa a családoknak: a műszakimérnöki pálya perspektivikus, könynyen el lehet helyezkedni.