Az új piaci szereplő azt a temetkezési fajtát kínálja, amelynek elterjedéséről egyre több beszámolót lehet olvasni: hamvasztás urnakiadással. E vállalkozást már a gazdasági válság élteti. Akiknek nincs pénzük a temetési költségek kifizetésére, arra kényszerülnek, hogy az urnát hazavigyék. S otthon, természetellenes környezetben – a stelázsin vagy a könyvespolcon – tartsák szeretteik hamvait.

E vállalkozás a hamvasztást 31 750 forintért kínája, s rögtön az elmúlásra vonatkozó közhelyek (a halál része életünknek, akár a születés) közli, hogy az elhunyt hamvasztását követően lehetőség van a hamvak kiadására, elvitelére is. „E szolgáltatásunkat leginkább azoknak ajánljuk, akik költségtakarékosan szeretnének gondoskodni elhunyt szerettük hamvasztásáról és az elhelyezés igénye nélkül szeretnének gondoskodni a hamvak további sorsáról.”

Egyre több az ilyen ajánlat. Amelyben az a legérdekesebb, hogy a 31 ezer forintos költség nem tartalmazza a hamvasztó koporsó 6500 forintos árát, a több mint 10 ezer forintra rúgó szállítási költséget, a szintén 10 ezer forintos vállalkozói ügyintézés díját. A „költségtakarékos” megoldásért végül 60 ezer forintot kell fizetni. De ez eltörpül az egekbe szökött temetői szolgáltatások árai mellett.

Az elmúlt évben több mint nyolc százalékkal nőtt a temetkezési vállalkozók száma, az újak profi honlappal indítanak, s nem ritka, hogy fizetnek a keresőmarketingért. Kalkulálják a Facebook és általában a világháló fontosságát, s tudják, hogy vannak olyan pillanatok, amikor a szokásosnál gyorsabban veszik igénybe az emberek a szolgáltatásokat. „Meghalt az édesapám – mesélte a középkorú hölgy – fölhívtam a temetési vállalkozót, aki elküldte e-mailben az ajánlatát. Elfogadtam, de amikor fizetésre került sor, a számla majd háromszor akkora összegről szólt. Akkor néztem végig, hogy az online bevezető árakat a valóságban már régen módosították. Kölcsönt kellett fölvennem, mert a sima temetést nem tudtam volna kifizetni. Közel 30 százalékos kamatra kaptam a pénzt! Kihasználták a szorult helyzetem. Évekig nyöghetem az adósságomat.”

A vállalkozások kínosan ügyelnek arra, hogy honlapjaikra konkrét – áfás! – árak ne kerüljenek föl. A legtöbb esetben azt a módszert választják, hogy a szolgáltatás igénylését online kell eljuttatni címükre. Ha aztán valaki átsiklik az olyan információk fölött, hogy a hamvakat három hónapig ingyen tárolják, utána viszont napi 60 forintos tárolási költséget számítanak fel, kellemetlen helyzetbe kerülhetnek a gyanútlan hozzátartozók.

A temetőlobbit a temetőbiznisz rémtörténetei késztetik arra, hogy javaslatokat tegyenek a tiszta üzletmenet kialakítására. Az Országos Temetkezési és Ipartestület (OTE) egyszerre folytat küzdelmet az országot elárasztó kínai sírkőalapanyagot értékesítő cégekkel szemben, a törvényi garanciák megteremtésével pedig szeretné letörni a kissé megugrott temetési költségeket (egy szimpla temetés jelenleg 300 ezer forintba kerül – a szerk.). A szervezet alelnöke nemrég azt nyilatkozta, ha rendet tennének az „iparágban”, s bevezetnék a szociális temetés kategóriát, kevesebben vállalnák azt a morbid megoldást, hogy otthon tartják szeretteik hamvait.

Az OTE programja arra épül, hogy a szociális temetés kb. 100 ezer forintos költségét a társadalombiztosításnak kellene finanszírozni. A Hetek című lapban Puskás Béla alelnök arról számolt be, hogy az elhunytak 40 százaléka még nem volt nyugdíjas. Ami annyit jelent, hogy a szociális temetésekre fordítandó 13 milliárdos állami kiadást életükben befizették. Őszszel törvény kerül a parlament elé, az OTE ettől reméli a temetői rablógazdálkodás megszűnését.