A kiterjesztett öngyilkosság fogalma – amikor az elkövető úgy dönt, hogy egy vagy több hozzátartozóját is megöli, mielőtt végez magával – a tavalyi tényői tragédia után vált szélesebb körben ismertté. A Győr közeli településen egy 36 éves férfi megölte két kislányát és feleségét, aztán öngyilkos lett. Később kiderült, hogy a férfi másfél hónapja pszichiáter magánorvoshoz járt.

Néhány évvel korábban, 2007-ben egy debreceni nő ölte meg két gyerekét, majd maga is öngyilkos lett. Búcsúüzenetében a nő családjuk szétszakadásával indokolta tettét, de arról is beszámolt, hogy anyagi problémáik vannak.

Facsarné Werner Mária szerint az ilyen tragédiák közös jellemzője, hogy az öngyilkossági szándékot, az öngyilkosságról szóló döntést később követi az elhatározás, hogy a családtagokkal is végezni fog az elkövető. Szerinte a gyerekek megölésében bizonyos esetekben szerepet játszhat a hátramaradt családtag iránti harag, bosszúvágy is. Bilkei Pál kriminálpszichológus szerint a valkói tragédia esetében pedig valószínű, hogy az elkövető a családtagjait, a barátnőjét is hibáztatta a nehézségeiért, ezért végzett velük is.

– Az öngyilkosság alapvetően magányos dolog. Az utóbbi időben mégis világszerte terjedőben van egyrészt a csoportos elkövetés, amilyen a nemrég történt budaörsi tragédia volt, másrészt a kiterjesztett öngyilkosság, amilyen a bajai és a valkói eset – fűzi hozzá a kriminiálpszichológus.

Szerinte ennek többek között az az oka, hogy ezek a tragédiák hatnak egymásra. Kimutatható, hogy amikor valaki végrehajt egy sikeres bankrablást, egy hónapon belül megnő a bankrablási kísérletek száma.

Bilkei Pál szerint nem szabad elfelejtenünk, hogy még mindig a második legrosszabb öngyilkossági mutatóval rendelkező európai ország vagyunk, és az OPNI bezárása óta nincs megnyugtatóan rendezve a pszichiátriai betegek ellátása.

A családirtások hátterében mindenképpen tudatbeszűkült állapot, nagyon komoly pszichés zavar áll – hangsúlyozza általánosságban, a konkrét ügy részleteinek ismerete nélkül Nagy László Tibor kriminológus. Az erőszakos bűncselekményekkel foglalkozó szakember közlése szerint szinte mindenkinek az életében előfordulnak olyan anyagi vagy érzelmi krízishelyzetek (munkahely elvesztése, szerelmi csalódás), amikor felmerül az öngyilkosság gondolata. A legtöbben szerencsére átvészelik ezt a periódust, csak kevesen jutnak el a megvalósításig. És még kevesebben kísérlik meg, hogy önmagukon kívül közeli hozzátartozóikkal is végezzenek. Esetenként – mondja a kriminológus – a bosszú vezérli az elkövetőket: azokat a családtagjaikat gyilkolják meg, akiket felelősnek tartanak válságos helyzetükért. Gyakoribb azonban, hogy a családirtók – bármilyen morbidul hangzik is – szeretetből ölnek. Úgy érzik, a világ csupa szenvedést okoz számukra: ettől akarják megkímélni hozzátartozóikat.

Nagyobb valószínűséggel élik meg ennyire tragikusan helyzetüket azok, akik már elértek egy viszonylag magas életszínvonalat, és onnan sülylyednek a szegénységbe. Nem kizárt, de nem is tipikus, hogy az elkövető alkohol vagy drog befolyása alatt cselekszik. Annál jellemzőbb – teszi hozzá Nagy László Tibor –, hogy az illetőnek volt már dolga pszichiáterrel.