„14 éves lány telefonált sírva. Lefeküdt 15 éves barátjával, nem védekeztek. Ő gondolt rá, hogy kellene, de náluk, a faluban mindenki tíz percen belül tudná, ha óvszert venne. Reménykedett, hogy nem lesz baj, de most két hónapos terhes. Nagyon szereti a barátját, de eddig még neki sem merte megmondani, hogy teherbe esett. Szüleinek sem szólt még, bár úgy érzi, az anyja valamit sejthet. Nem tudja, hogy fognak reagálni a szülei, ha megtudják. Általában elég szigorúak szoktak lenni, bár megverni eddig még soha nem verték meg. Nagyon fél, fogalma sincs, hogy mit akar, azon kívül, hogy szeretné meg nem történtté tenni a dolgot.” Egy hívás története a több tízezerből, amely évente a Kék Vonal Gyermek és Ifjúsági Telefonszolgálathoz érkezik. A rengeteg hívás ellenére bajban vannak, szolgáltatásaik veszélybe kerültek.

– Az egyik, szakembereket segítő telefonvonalunkat már szűkíteni kellett, és előfordulhat, hogy a gyerekeket segítő vonalunk is veszélybe kerül – mondja Papp Zsuzsanna, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa. A pályázati források szűkülése miatt ugyanis egyre nagyobb nehézséget okoz a fenntartási költségek kigazdálkodása.

A szakembereket segítő vonal lényege, hogy anonim konzultációs lehetőséget nyújt az ország bármely pontján dolgozó, gyermekvédelemmel foglalkozók számára. Nemcsak szakmai tanácsokat, hanem lelki segítséget is kaphatnak, hiszen például a bántalmazott gyerekekkel való munka komolyan megviselheti őket. Ezentúl ezt a szolgáltatást már csak heti négy órában tudják kínálni.

Ami a gyerekeket segítő vonalat illeti, Papp Zsuzsanna elmondta, hogy régóta szükség lenne a vonalak bővítésére, de erre sincs forrás. – Sok gyerek hiába telefonál, hiába várakozik. Csak tavaly 56 ezer beszélgetést bonyolítottunk, de ennek sokszorosa volt a sikertelen hívások száma, azoké a gyerekeké, akik nem jutottak el a telefonos ügyeleteseinkhez – fogalmaz. A gyerektelefont a nap 24 órájában lehet hívni, hétvégeken és ünnepnapokon is. Nappal önkéntesek fogadják a hívásokat, éjjel pedig fizetett alkalmazottak.

– Egyre nagyobb szükség lenne az online tanácsadásra is, ezért a chatszolgáltatásunkat is fejlesztenünk kellene – teszi hozzá Papp Zsuzsanna, kiemelve, hogy a telefonos segélykérések száma a netes tanácsadás megjelenése ellenére sem csökken. Telefonálni ugyanis bárhonnan lehet, egy mobillal könnyebb elbújni a szülők szeme elől, mint a gép előtt ülve.

A pályázati források csökkenése mellett az egy százalékokból befolyó pénz sem növekedett jelentősen tavaly, ráadásul a cégek adományai is csökkentek. – Egy százalékokból amúgy is csak azok a szervezetek tudnak komoly bevételt szerezni, amelyeknek van pénze komoly kampányra – állítja.

A gyerekek, kamaszok mellett az idősek azok, akik leginkább hívják a telefonos segélyszolgálatokat. Székely Edith, a középkorú és idős emberek lelkisegély-szolgálatának, a Dél-Után Alapítványnak vezetője hasonló tapasztalatokról számol be. – Az idős korosztály a szépség és fiatalság korában amúgy is eladhatatlan. A válság nyomán azonban a korábbi támogatók is hátrább léptek – fogalmaz.

A DélUtán Alapítvány számára is a pályázati lehetőségek szűkülése a legnagyobb gond. Korábban többek között a Nemzeti Civil Alaphoz, a fővárosi önkormányzathoz, a Norvég Alaphoz pályázhattak, mostanra ezek a lehetőségek vagy megszűntek, vagy a segélyszolgálat számára teljesíthetetlen feltételek között működnek tovább. – Sok más szervezet mellett mi is tiltakoztunk a civil törvény tervezete ellen, mert a pályázás feltétele sok esetben a közhasznúság, közhasznú viszont csak az a szervezet lehet a tervezet szerint, amelyiknek van bevétele. A mi bevételünk viszont pályázatokból származik , tehát ez a 22-es csapdája – magyarázza Székely Edith.

Hozzáteszi: korábban működött egy úgynevezett idősügyi titkárság az egykori szociális tárcánál, amellyel korrekt munkakapcsolatban voltak. Most úgy tudja, hogy egyetlen munkatárs foglalkozik ezzel a témával a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, aki hónapok óta nem válaszol a megkeresésükre.

Pedig, akárcsak a Kék Vonal esetében, a DélUtánhoz fordulók száma sem csökken. Székely Edith szerint kétféle idős vagy középkorú fordul hozzájuk. Az első csoport tagjai kicsit fiatalabbak, akik a vezető szerint „még nem adták fel”. Ők nem a lelkisegélyvonalat hívják, hanem az alapítvány által szervezett programokon, például a számítógépes tanfolyamon vesznek részt.

A másik csoportba idősebb, rossz körülmények között, egyedül élő emberek tartoznak, akik alig teszik ki a lábukat a lakásból. Számukra elsődleges a segélyvonalak léte. A DélUtán tapasztalatai szerint az utóbbi években a hívások jellege megváltozott. Korábban elsősorban családi gondok, megromlott kapcsolatok, magány, betegség, halálfélelem miatt telefonáltak az idősek, míg manapság az anyagi gondok kerültek előtérbe. Székely Edith szerint hívóik többsége mélyszegénységben él. – Tegnap egy 80 éves úr hívott, hogy elmondja, a jövő héten éhen fog halni, mert addig tart ki a pénze – meséli, hozzátéve hogy az ilyen hívások lassan mindennapossá válnak.

A gyerekek, kamaszok mellett az idősek azok, akik leginkább hívják a telefonos segélyszolgálatokat