Egyesek szerint Éger István politikai ambícióit szolgálja megdöbbentő ötlete, mások viszont azt mondják, hogy az elképzelés megvalósítása „közgazdasági reformot”, az egészségügy jobb finanszírozását jelenthetné.

Az orvosi kamara elnöke a köztestület honlapján jelezte: változtatna az egészségügy pénztelenségén, és a rendszer működtetéséhez szükséges forrásokat nem tb-járulékként, hanem piaci fogyasztással arányos adóként szedné be. Aki fogyaszt, szolgáltatást, árucikket vesz, az egyben hozzájárul az egészségügyi közkiadásokhoz is. Éger István lapunknak azt mondta: a javaslatával alternatívát ajánlott arra, hogyan lehetne elegendő forrást találni az egészségügy működtetésére, a bérekre, mert az út, amin most az egészségpolitika jár, szerinte nem visz sehova. Hozzátette: az ötlet megvalósíthatóságával kapcsolatban nem végzett számításokat, de véleménye szerint ez már nem is az ő feladata.

Éger István

A helyzetértékelést tökéletesnek tartja, hogy az állam nem költ eleget az egészségügyre, ám amegoldástmár vitatja Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Szerinte az orvosi kamara elnökének ötlete nem oldja meg a forráshiányt, miközben ha megvalósulna, még kiszolgáltatottabbá tenné az egészségügyet a napi politikai döntéseknek. A társadalombiztosítás keretein belül ugyanis most is van lehetőség arra, hogy az állam az adóbevételéből többet csoportosítson át az egészségügy céljaira. Csak a különböző szereplők megfelelő egyensúlya biztosíthatja a rendszer harmonikus működését, ha csak egyetlen elem, az állam uralja az egészségügyet, a rendszerben az alávetettség és a kiszolgáltatottság lesz jellemző – mondta Sinkó.

Más szakértők szerint viszont nagyon életszerű Éger címkézett adóalapú forrásteremtése. Gilly Gyula orvos-közgazdász szerint azzal, hogy címkézett adóként szednék be az egészségügyre fordítandó pénzeket, még nem jelentené a társadalombiztosítási rendszer államosítását. Csak azt, hogy a megszokottól eltérő módon szednék be a járulékot. Ma már ugyanis nem a munkajövedelem mutatja meg az emberek valódi teherviselő képességét, hanem a fogyasztásuk. Ha ezt a közterhet a munkabérekről áttennék a fogyasztásra, akkor mindenki a teherbíró képességének megfelelően járulna hozzá a szolidaritás elvű rendszer fenntartásához. A szeptembertől bevezetendő hamburgeradó is egy fogyasztásalapú, egészségügyi célú hozzájárulás. Ha ezt minden fogyasztásra kiterjesztenék, akkor azzal megoldható lenne az egészségügy finanszírozása.

Gaál Péter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának megbízott vezetője, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár kabinetjének külsős tagja szerint viszont nem jó ötlet csak fogyasztási adóból beszedni a „járulékot”, de a szakértő azt elismeri, hogy el kellene mozdulni a fogyasztási adók irányába. És ez részlegesen, az egészségügyi termékdíj bevezetésével már meg is történt. Gaál Péter szerint az lenne a jó, ha forrásteremtés szempontjából minél több lábon állna az egészségügy.