Belegabalyodott a gárdákba a Jobbik
Nyár végén lesz négy éve annak, hogy a Jobbik bábáskodásával a budai Várban megtartotta első avatóünnepségét az árpádsávosMagyar Gárda. Az évfordulóhoz közeledve Vona Gábor –egy nagybörzsönyi jobbikos rendezvényen – megpendítette, hogy a sokfelé szakadt gárdaszervezetek vezetőinek le kellene ülniük beszélni egymással. Nem sokkal később, az Erzsébet téren tartott úgynevezett bajtársiasság napján kijelentette: év végéig egyesíteni szeretné a gárdákat. Hisz – fejtegette – a legnagyobb tett nem az ellenség, hanem önös céljaink legyőzése, és az egység megteremtése.
A gárdán belüli első látványos konfliktust – még amikor Dósa István volt az „országos főkapitány” – a Jobbikhoz való viszony eltérő megítélése váltotta ki. A szervezetet végül elhagyó (az „őrző szárnyat” megalakító) gárdisták megelégelték a Jobbik fennhatóságát, és szélsőjobboldali szellemiségű, de pártoktól független mozgalomként akartak tovább működni.
A bíróság még az MSZP kormányzása idején jogerősen feloszlatta a Magyar Gárdát létrehozó egyesületet (ennek szintén Vona Gábor volt az elnöke) és magát a mozgalmat is. A Jobbik több kísérletet tett arra, hogy – Új Magyar Gárda, majd Magyar Nemzeti Gárda néven – átmentse a szervezetet. A Jobbikhoz hű gárda vezetője ekkortájt Vona bizalmasa, a később jobbikos parlamenti szakértőként alkalmazott Kiss Róbert volt. Ő azonban botrányba keveredett, és lemondásra kényszerült: felkerült a netre egy intim képsorokat tartalmazó videó, ami bizonyította, hogy a gárdavezető – bár előzőleg tagadta – csalja a feleségét.
A Kiss Róbert utódjául megválasztott Ináncsi Józsefet viszont Vona nem fogadta el, és nyilvánosan is közölte, hogy szerinte alkalmatlan a posztra. A jobbikos erőpolitika kudarcot vallott, totális lett a zűrzavar. A pártelnök bizalmát továbbra is élvező Kiss Róbert közreműködésével a gárdából kivált az amolyan elitegységnek számító „csendőrség”, míg a másik oldalon az Ináncsi József nevével fémjelzett Magyar Nemzeti Gárda szövetségre lépett az osztódással szaporodó, a Jobbiktól –mint párttól – távolságot tartó gárdaszervezetekkel.
A Jobbiknak is maradt egy (presztízsében és létszámában megfogyatkozott) gárdája, ami pillanatnyilag Juhász Tamás vezetésével Új Magyar Gárda néven fut. A gárdaklónok sorába tartozik a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület is, amely szélesebb körben a gyöngyöspatai konfliktus kapcsán szerzett ismertséget.
A tavalyi parlamenti választások után sok elemzést és találgatást lehetett olvasni arról, hogy az Országgyűlésbe jutva a Jobbik szép lassan megszabadul a kényelmetlenné vált gárdától. A Jobbik meghatározó politikusai ezt rendre cáfolták, és Vona mostani – feltűnően békülékeny – megnyilvánulásai is arra utalnak, hogy a gárdával még tervei vannak a pártnak.
Vonának – ha valóban komoly a szándéka – minden tudására szüksége lesz ahhoz, hogy a különféle gárdaszervezetek között elsimítsa azokat az elvi és/vagy személyes ellentéteket, amelyek kialakulásához ő maga is vastagon hozzájárult.
Kérdés az is, mi történik akkor, ha netán sikerül egységbe forrasztani a széttöredezett gárdát. A jogszabályok szigorodtak, előfordulhat, hogy a Jobbik ezzel csak megkönnyí tené a hatóságok fellépését a szélsőjobboldali mozgalommal szemben. Ináncsi József tavaly novemberi nyilatkozatát idézzük: „Nem sírom vissza a Gyurcsány-kormányt, de annyi biztos, hogy akkoriban jóval kevesebb kellemetlenségben volt részünk.”
