Az egyik legfontosabb változtatás, hogy a sajtóbírságokat ezentúl köztartozás módjára hajtják be; ha lejárt a fizetési határidő, a médiahatóság közvetlenül az adóhatósághoz fordulhat, függetlenül attól, hogy a megbüntetett tartalomszolgáltató jogorvoslattal élt-e vagy sem. Az adóhatóság pedig akár soron kívül is eljárhat, és nem engedélyezhet fizetési könnyítést, nem csökkentheti a tartozást sem. Fontos változtatás, hogy az elfogadott csomag egyértelműsíti: sajtóhelyreigazítást csak a sajtótermék szerkesztőségétől lehet kérni, a kiadótól nem.

A leépített közmédia sorsát végképp megpecsételi az a módosítás, amely a Szalai Annamária vezette Médiatanács hatáskörébe utalja az eddig – legalább papíron – független közszolgálati médiumok rendszerének meghatározását, így akár meg is szüntethetnek egyes csatornákat. A módosítás ugyanis lehetővé teszi, hogy csak egy rádiós és egy televíziós közszolgálati médiaszolgáltatás maradjon.

Fontos változtatás, hogy a közmédia új munkáltatóját, a Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alapot gazdálkodó szervezetté minősítették át, viszont a Médiajogfigyelő cikke szerint nem gyakorol felette törvényességi felügyeletet sem a cégbíróság, sem az ügyészség.

Az egyik legkülönösebb változtatás, hogy mostantól azokat a műsorokat is 16-os korhatárkarikával mutathatják be, amelyek nem közvetlenül, hanem csak közvetve utalnak erőszakra, szexualitásra. Az alsó, 6 éves karika pedig immár a rádiós műsorokra is vonatkozik. Megszigorították a frekvenciapályáztatás rendjét is: mostantól eleve alakilag érvénytelennek minősíthetik azon csatornák pályázatait, amelyek más médiaszolgáltatásban meghatározó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek – még akkor is, ha a pályázat megnyerése esetére vállalnák az összeférhetetlenség megszüntetését.

A csomag ugyanakkor nem mindenkivel ennyire szigorú: a Médiatanács tagjainak legalábbis jó hír, hogy kilencéves mandátumuk lejárta után – mivel egy évig nem helyezkedhetnek el a szektorban – egy évi nettó jövedelmüknek megfelelő, adómentes „kártalanítást” kapnak, ami az elnöküknek, Szalai Annamáriának a médiahatóság vezetőjeként és a Médiatanács elnökeként is jár.

Az elfogadott csomag amúgy nyomokban tartalmaz válaszokat az uniós bírálatokra is. Elméletileg növelik a forrásvédelmet annak kimondásával, hogy kizárólag a büntetőügyekben eljáró nyomozó hatóságok kötelezhetik az újságírókat információforrásaik felfedésére. A „nyomozó” jelző betoldása után ugyanakkor nem világos, hogy a forrás védelme közigazgatási hatósági – így a médiahatósági – eljárásokra is kiterjed-e.

Változnak a gyűlöletbeszéd tilalmára vonatkozó szabályok is: a „médiaalkotmány” módosításával személyekre többé nem vonatkozik a védelem, „csak” a valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlöletkeltést szankcionálják.

Újabb amerikai bírálat

Fehéroroszország, Oroszország, Azerbajdzsán, Oroszország, Kazahsztán és Törökország társaságában Magyarországot is megemlítette a Freedom House nevű amerikai emberi jogi szervezet elnöke, mint ahol aggodalomra okot adó jelenségeket produkál az internettel kapcsolatos kormányzati politika. David J. Kramer, aki korábban a Bush-kormány demokráciáért és emberi jogokért felelős külügyminiszter-helyettese volt, pénteken az amerikai törvényhozás két házának közös, az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó bizottsága előtt tett jelentést. Kramer ellentmondásosként jellemezte a magyar médiatörvényt, megemlítve, hogy annak megfogalmazásai nem egyértelműek, például az internetes kommentek megítélésében sem. (Munkatársunktól)

Az előterjesztő FOTÓ: REVICZKY ZSOLT