A városvezető most emelte a tétet. Az aluljárók után a felszíni köztereket is megtisztíttatná a hajléktalanoktól. Csakhogy a város utcáin a koncepció becslése szerint is 900 ember él, ők azok, akik nem kötődnek semmilyen intézményhez. Elhelyezésüket a hajléktalanszállások szűkös kapacitása mellett a fedél nélkül élők tiltakozása is gátolja. A menhelyek egynémelyikének színvonala ugyanis az utcáról nézve is riasztó. De még silány férőhelyből sincs elég. Budapesten 7800 hajléktalant számláltak össze idén, míg a szállók csúcsrajáratva se tudnak 5700 rászorulónál többet befogadni. A kapacitás bővítésére „válságköltségvetés” idején aligha van remény.

De a főváros egyébként sem kíván nagyobb terhet vállalni. A főpolgármester többször is kijelentette –és most a koncepcióban is olvasható –, hogy Budapest tartja fenn az ország legnagyobb szociá lis intézményrendszerét. A koncepció nem számol férőhelyszám-növeléssel. Inkább más ellátórendszerekbe tolná át a feladat egy részét. Így például kihasználatlan kórházi pavilonok krónikus belosztályain helyeznék el a rászorulókat, kiterjesztenék az állami gondozottak utógondozotti rendszerét, előnyt adnának a fővárosi bérlakások pályáztatásakor és vizsgálják a fővárosi cégeknél való foglalkoztatás lehetőségeit. Tegnap Tarlós István úgy fogalmazott: az elmúlt húsz évben nem sikerült megoldást találni a problémára, és „most sincs mód a Kempinskiben elhelyezni a hajléktalanokat”.

A feladvány megoldását kissé nehezíti, hogy a fővárosi hajléktalanellátásban hét éve kiemelkedő szerepet játszó Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítványt a kormány anélkül számolta fel, hogy az alapítói jogokat a fővárosra átruházta volna. Így a közgyűlési átvállaló határozat ellenére sem tudni, hogy a főváros miképpen működtethetné tovább a közalapítványt, illetve hogyan férhetne hozzá a korábban az alapítványon keresztül érkező állami támogatáshoz. Márpedig ez a 283 millió forint nagyon hiányzik. A Fővárosi Közgyűlés elé kerülő előterjesztés szerint különféle tartalékok terhére 81 milliót csoportosítanak át a hajléktalanellátó szervezeteknek, amelyből a téli krízisellátás legalapvetőbb szolgáltatásait fedezik. A korábbi civil szolgáltatókat november végéig ellátási kötelezettség terheli, ám ezt a kilenc hónapra szóló támogatásból kell megoldaniuk.

A Fővárosi Önkormányzat ugyanis az ellenzéki pártok és a szakmai szervezetek tiltakozása ellenére márciusban – a Menhely Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kivételével – szerződést bontott valamennyi civil ellátóval. Így a két megtartott szervezetre hárult az új hajléktalanstratégia kidolgozása. A Közterület helyett emberibb körülmények címet viselő koncepció a korábbi „senki ne fagyjon meg télen az utcán” vezérelvét mintha felváltotta volna a „minél kevesebb hajléktalan legyen az utcákon” célra.

– Legfőbb célunk a hajléktalanellátásra szánt források szűkítésének megakadályozása volt, amit sikeresen el is értünk – jelenti ki Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója, aki mindemellett nem tagadja, hogy nagy a bizonytalanság a finanszírozás körül, hiszen a szolgáltatások többségét pályázatokból fedezik, amelyek lebonyolítása tipikusan nyári feladat. Csakhogy erre legkorábban a koncepció elfogadása, illetve az erre alapuló pályázati rendszer kidolgozása után kerülhet sor. Majd valamikor ősszel. Aknai Zoltán ugyanakkor előrelépésnek tartja, hogy a krízisellátás mellett az egyénre szabott megoldások keresése és a megelőzés áll az új hajléktalanellátó stratégia középpontjában.

Az új koncepció alapvetően jó irányt jelöl ki, mivel szociális problémaként kezeli az ügyet a hajléktalanok kriminalizálása helyett – ért egyet Somfai Ágnes (LMP) fővárosi hajléktalanügyi biztos, aki különösen fontosnak tartja az egészségügyi, gyermekvédelmi, foglalkoztatási és lakásgazdálkodási intézmények, szervezetek bevonását, de hiányolva a koncepció mögül a pénzügyi fedezet megjelölését.

Lépcsőre szorítva