Komoly vitákat váltott ki Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettesének gondolata, aki lapunkban vetette föl: ha a kormányzó pártok a választójogi törvény ultimátumszerű átalakításával bebetonozzák a hatalmukat, akkor az ellenzék számára nem marad más lehetőség, mint hogy „alkotmánykorrekciós átmeneti szövetségben” megszerezzék a kétharmados többséget, megváltoztassák a sarkalatos törvényeket, majd feloszlatva az Országgyűlést, „fair keretek” között újra megmérkőzzenek. A Schiffer András LMP-s frakcióvezető által csak „perverz koalíciónak” nevezett, feltételezett technikai szövetség esélyei nem lennének rosszak.

Annak ellenére, hogy a 2014-ben használatos új választási rendszert még nem ismerjük minden részletében, a Fidesz elnöksége által megfogalmazott elvek már meghatároznak bizonyos kereteket, így – ha vállaltan nem is lehet pontos számításokat végezni – bizonyos tendenciákat már ki lehet rajzolni. A jelenleg még hatályos rendszerben a kétharmados többség megszerzésének valószínűsége a vegyes (egyéni körzetek, területi listák, kompenzációs országos lista) szisztéma bonyolultsága okán nehezen megjósolható, már csak azért is, mert a pártok különböző módon szerepelnek listán és egyéni körzetekben, így az általános támogatottsági adatokból gyakran félrevezető esélylatolgatások születnek.

A Fidesz elnöksége által vázolt lehetséges új rendszer (körülbelül 100 egyéni körzet és 100 országos listás mandátum, egyfordulós rendszer, kompenzáció nélkül) teoretikus alapjaira kivetítve a 2010-es támogatottsági adatokat, az viszont legalább nagyságrendileg megmondható, milyen változások kellenének ahhoz, hogy egy MSZP–LMP–Jobbik szövetségből álló „perverz koalíció” esetleg kétharmadot szerezzen. A számolást nehezíti, hogy az új körzethatárok nem ismertek, a tavaly tavaszi pártpreferenciák már jelentősen változtak, de az arányok így is felfesthetők.

Eszerint – az egyszerűség kedvéért 100 egyéni és 100 listás mandátumot véve – a kétharmados többséghez a koalíciónak 134 helyet kell behúznia. Az egyéni körzetek ez esetben is igencsak hangsúlyosak. A 2010-es eredmények szerint a Fidesz 67 körzetben magasan az országos eredménye felett teljesített, míg 57-ben második fordulót kellett tartani. Utóbbiak közül 41 volt az, amelyben ha összeállt volna az MSZP, az LMP és a Jobbik, úgy közösen megelőzték volna a Fidesz–KDNP jelöltjeit. Ha ezek arányait az új egyéni mandátumszámra kivetítjük, akkor teoretikusan azt mondhatjuk: a 100 helyből a Fidesz 38-at biztos elhoz, a „koalíció” 24-et, további 38-ban pedig az aktuális támogatottság dönthet majd. Utóbbiak esetében a 2010-es egyéni eredménykülönbségeket vizsgálva az állapítható meg, hogy átlagosan 6–8 százalékos összesített erősödéssel megelőzhető a Fidesz.

A kétharmadhoz azonban minimum további 72 mandátum kell, amelyet az új rendszerben egyelőre úgy tűnik, egyetlen országos listán lehet csak megszerezni. A számítási módszerek szerint, ha az elképzelt koalíció közös listát indít, úgy kevesebb Fidesz-veszteség is elég a kívánt szám eléréséhez. Ha a rendszerben nem lesz kompenzációs faktor, úgy listán a Fideszt 1,3 millióval kevesebb szavazó kell, hogy támogassa a tavalyihoz képest. Ha viszont az egyéni töredékszavazatok is számítanak, úgy 700 ezer fideszes szavazatvesztés is elég ahhoz, hogy egy koa líciós lista behozza a szükséges 72 mandátumot. Persze hozzá kell tenni, jelen esetben azzal számolunk, hogy a Fidesztől elvándorló szavazók a koalíciós listára teszik az ikszeket – ez viszont nem automatikus.

A mandátummatek természetesen hangsúlyozottan teoretikus, hiszen egy még nem ismert választási rendszerre próbál kivetíteni egy másik szisztémában eredményt hozó támogatottsági adatsort.

Más Nézőpontból

A Nézőpont Intézet szerint minimálisnak látszik az MSZP, a Jobbik és az LMP együttműködésének esélye, mert a három ellenzéki párt támogatottsága közel azonos, így az összefogásnak nem lenne vezető ereje.

A Heti Válasz című lap számára készült, az MTI-hez szerdán eljuttatott közvélemény-kutatása alapján a Fidesz–KDNP pártszövetség egy most vasárnapi választáson újra kétharmados többséget szerezne a parlamentben. A július 5–8. között, ezer ember telefonos megkérdezésével készült felmérés szerint az aktív szavazók 60 százaléka a Fideszre, míg 14 százalék az MSZP-re, 12 százalék a Jobbikra, 11 százalék az LMP-re voksolna.

A teljes népesség 43 százaléka vallja magát Fidesz–KDNP-szimpatizánsnak, ami többszörös előnyt jelent a 9 százalékon álló MSZP-vel, a 8 százalékon álló Jobbikkal és a 7 százalékon álló LMP-vel szemben. A Nézőpont Intézet kutatása szerint az érvényesen válaszolók több mint fele (52 százalék) elégedett Orbán Viktor miniszterelnöki munkájával.