Kivágódik a Magyar Rádió miskolci szerkesztőségében az egyik szobaajtaja. Kilép egy őszes hajú férfi, kezében nagyméretű fehér boríték, rajta a neve.

– Na, megkaptam – mondja kesernyés mosollyal az ötven körüli szerkesztő-riporter. – A felmondásom – nyomatékosítja, hogy értsék a többiek is.

Értik.

FOTÓ: KOCSIS ZOLTÁN

Tegnap reggel kilenc órára hívták össze őket, hogy kinek-kinek bejelentse a főnökük, a közszolgálati rádió és televízió vidéki stúdióinak működtetéséért felelős Stein Róbert, hogy várhatóan ki megy és ki marad közülük.

– Ezt a szakmai műhelyt gyakorlatilag lefejezték – summázza lakonikusan egy miskolci újságíró –, hisz a tizenhárom-tizennégy fős csapat felét elküldték, zömmel olyanokat, akik évtizedek óta dolgoznak itt.

A nevét sem ő, sem rádiós kollégái nem vállalják: ebben a helyzetben senki nem akar a nyilvánosság előtt szerepelni.

– Vidéken nehezebb a helyzet, mint a fővárosban, hisz itt alig egy-két kereskedelmi rádió, televízió működik, akit most kirúgnak, a szakmájában ebben a térségben szinte biztosan nem tud elhelyezkedni – mondja az egyik szerkesztő. Ráadásul az elbocsátandók zöme ötven év feletti, akik után egyébként sem kapkodnak a munkaerőpiacon.

A kirúgásokat nem indokolták. A várhatóan távozni kényszerülők közt van információink szerint a miskolci stúdió vezetője és több, szakmailag elismert riporter. Úgy tudjuk, a külsős, szerződéses munkatársakkal nem bontottak szerződést. A miskolci rádióból az elbocsátási szándékot közlő „stáb” később átment a Magyar Televízió itteni szerkesztőségébe, ahol folytatták a délelőtti munkát: a huszonynyolc fős tévés csapatból heten kaptak munkaviszonyuk tervezett felmondásáról levelet, köztük a stúdió vezetője. Az egyik érdekvédelmi vezetővel is közölték, nem tartanak igényt a munkájára, ám mivel őt munkajogi szabályok védik, így elbocsátása körülményesebb.

Pécsett hétfőn közölték a közszolgálati rádió és tévé körzeti stúdiójának dolgozóival, hogy kire nem számítanak a továbbiakban. A rádió 26 alkalmazottjából kilencnek, a tévé ötvenöt munkatársából 17-nek kell távoznia. Az érintettek – sem a döntést hozó vezetők, sem a leépítettek – nem kívántak nyilatkozni. Utóbbiak bevallottan azért nem, mert még reménykednek. Hétfőn ugyanis még „csak” az elbocsátási szándékot osztották meg velük, s ez 30 nap múlva válik ténnyé.

Az elbocsátott rádiósok és tévések között sok olyat találunk, aki már 15-20 éve a pályán van, akad, akit alig pár esztendő választ el a nyugdíjtól. A leépítettek számos díjat és elismerést érdemeltek ki, szakmai kifogást – úgy tudjuk – nem említettek az elbocsátás bejelentésekor, csak azt közölték velük, hogy mostantól nincs rájuk szükség. A rádióból elbocsátott bemondók egyike reggel hattól műsort vezetett, fél tizenegykor szembesítették azzal, hogy nincs tovább, így a délig tartó műsorba már nem is kellett visszamennie.

Igaz, nem is bírt volna.

Európai aggodalmak

Mély aggodalmát fejezte ki két nemzetközi újságíró-szervezet kedden kiadott közös közleményében a magyar közmédiában indult „elbocsátási hullám” miatt. Az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) és a dél- és kelet-európai médiaszervezet (SEEMO) – Arne König EFJ-elnököt idézve – azt írta: különösen aggasztja őket az érintett munkahelyek száma, továbbá „az a gyanú, hogy egyes elbocsátások politikai motivációjúak lehetnek”. A két szervezet (amelyek közül az EFJ harmincnál több országban mintegy 250 ezer újságírót képvisel) amiatt is aggódik, hogy az érintett újságírók többsége 50 évesnél idősebb – derül ki a közleményből. Ez szerintük tapasztalat és szakértelem szempontjából is veszteségeket okozhat.