A nagy kórház-államosítás
A „visszaállamosítási program” csak az önkormányzati és a most is állami tulajdonban lévő országos intézeteket érinti. Az alapítványi és az egyházi kórházak „valamilyen szerződéses formában” kapcsolódnak majd az új ellátórendszerhez – derül ki Velkey Györgynek, a fővárosi önkormányzat egészségügyi bizottsága elnökének szavaiból.
A református egyház Bethesda gyermekkórházának főigazgatói feladatait is ellátó szakpolitikus Szócska Miklós kabinetjének tagjaként maga is részt vesz a fővárosi kórházak egységes állami irányításának szervezésében.
A kormány májusi döntése értelmében 6-9 hónap alatt, legkésőbb 2012 márciusáig meg kell történnie az átadás-átvételnek. A tervek szerint a fővárosban három éjjel-nappal folyamatosan üzemelő, minden bajra megoldást kínáló centrumot alakítanak ki, ezekhez igazítják az egyéb kórházak illetékességi területeit is.
Budán három intézmény állna össze erre a célra: a Semmelweis Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikája, valamint a Szent János és a Kútvölgyi Kórház. Pesten az egyik centrum az Állami Egészségügyi Központ lenne; a másikhoz a Nagyvárad tér környékén lévő kórházak „szakmai palettáját költöztetnék össze”,melynek keretében a Semmelweis Egyetem Korányi projektjét bővítenék a volt Országos Baleseti és Sürgősségi Intézettel és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézettel.
Az új rendszerben az úgynevezett Állami Egészségszervezési Központ „szolgálja ki” a kórházakat, ez az intézmény osztja el a feladat és az ellátandó lakosság arányában a finanszírozást, szervezi a betegutakat, és valamennyi egyéb – gazdasági, illetve közbeszerzési – feladatot is átvesz a kórházaktól.
Így például a gyógyszerek, eszközök vásárlását, egyes szerződések megkötését, valamint a gazdasági ellenőrzést. Velkey György szerint azonban az intézmények integritása nem sérül, csak átalakul. Mint mondta: attól, hogy sok funkciót központosítanak, még szükség lesz adott helyen a szakmai, ápolási és egyéb feladatok szervezésére. Lapunk kérdésére – hogy az Állami Egészségszervezési Központ például hogyan, s egyáltalán gazdálkodhat-e a Semmelweis Egyetem gyógyító kapacitásaival – a szakember azt válaszolta: számára is kérdés, hogy egy ilyen szervezeti forma hogyan érintheti az egyetemi autonómiát. Ilyen értelemben azt biztosan megkérdőjelezi, de létezik egy másfajta szempont is, a betegé. Hozzátette: szerencsés a helyzet olyan szempontból, hogy az egyetem mind oktatási, mind egészségügyi feladatait illetően ugyanazon miniszterhez tartozik, azaz ez a probléma tárcán belül elrendezhető.
Velkey György szerint részben nagyon is határozott koncepció mentén zajlik a fővárosi ellátórendszer átalakítása, másrészt viszont még sok ponton van bizonytalanság. Például a most formálódó új önkormányzati törvény érinteni fogja a helyhatóságok tulajdonában lévő egészségügyi intézmények sorsát, s még az is eldöntetlen, hogy pontosan mi tartozzon és mi ne a jövőben az önkormányzatok feladatai közé. A főváros esetében a kórházak sorsa eldőlt, de továbbra is a kerületeknél maradnak az önálló szakrendelők. Budapest az ország legnagyobb ellátóközpontja, a lakosság fele kap itt valamilyen orvosi kezelést.
Velkey György szerint a betegek szemszögéből nézve amostani rendszermeglehetősen kaotikus. Aki bekerül a rendszerbe, vagy magától rátalál a számára szükséges ellátásokra, mindenképpen meglehetősen sokat kóvályog a rendszerben, amely átgondolatlan, nem egyértelmű benne, hogy kinek, mikor, mivel, hová kell mennie. Ezt az egész problémát csak úgy lehet megoldani, ha újraosztják a kapacitást, megszervezik a betegutakat. Akkor a beteg nem érezheti, hogy egymással versengő, egymással hadban álló intézmények rendszere veszi körül, mint ahogyan az eddig történt. A fővárosi kórházak államosítására éppen az adta a kormányzati ötletet, hogy itt az egészségügyi intézmények nagyon sokféle tulajdonban vannak, a fenntartók között viszont szinte alig volt (van) szakmai együttműködés.
Az államosítás tervezett módjában, amellyel mégsem kerül valamennyi budapesti intézmény állami fennhatóság alá, Velkey György nem talál semmi kivetnivalót, szerinte a négy egyházi kis kórházzal eddig nem volt senkinek baja, mindig igazodtak az éppen érvényben lévő egészségpolitikai elképzelésekhez, és igyekeztek a nekik jutott feladatokat ellátni. Amúgy meg – tette hozzá – rosszul mutatna, ha épp most államosítanák ezeket a kórházakat. Nincs kétsége afelől, hogy egy megfelelő szerződésrendszerrel az egyházi intézmények partnerei lesznek az államnak egy új integrált kórházrendszer működtetésében.
Arra a kérdésre, hogy a nagy átalakításban mihez kezdenek az államosítandó kórházak adósságaival, miből rendezik a tartozásokat, Velkey György azt mondta: nem tudja, de erre a kérdésre – kórházszövetségi szerepéből – csak azt tudná mondani, hogy a pénz, ami most rendelkezésre áll az egészségügy működtetéséhez, kevés. Szükség van ameglévő szolgáltatásokra, de az is lehet, hogy ezeket a jövőben már másként vagy más formában kell adni a betegnek. Mint ahogyan az sem biztos, hogy a most működő teljes inf ra struktúrára így van szükség. Megkezdődött a kórházak és eszközeik felmérése országszerte, a vezető szakemberekből álló szakmai kollégium szakáganként készíti elő a terveket. Az összegyűjtött információkból és szakmai ajánlásokból eldönthető majd, hogy pusztán több pénzre van-e szükség, vagy elegendő a hatékonysági tartalékok föltárása és a betegutak lerövidítése.
